Zsoltárok 108:1–13

  • Ima azért, hogy Isten legyőzze az ellenséget

    • „Az emberektől jövő megmentés mit sem ér” (12.)

    • „Isten által nyerünk erőt” (13.)

Dal. Dávid éneke. 108  Szívem rendíthetetlen, ó, Isten! Dalolni és zenélni fogok egész lényemmel*.+   Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa!+ Hadd ébresszem a hajnalt!   Dicsérlek téged a népek között, ó, Jehova! Dicséreteket énekelek* neked a nemzetek között.   Mert a te odaadó szereteted az égig ér,+a te hűséged pedig az égboltig.   Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten! Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+   Ments meg minket jobboddal, és felelj nekem,hogy megszabaduljanak szeretteid.+   Isten szólt az ő szentségében*: „Ujjongani fogok, Sikemet+ kiosztom mint örökséget,Szukkót völgyét pedig kimérem.+   Enyém Gileád+, akárcsak Manassé,Efraim a fejem sisakja*,+Júda pedig a vezéri pálcám+.   Moáb a mosdótálam,+Edomra vetem sarumat,+Filisztea fölött diadalmasan kiáltok+.” 10  Ki visz el engem a megerősített városba? Ki fog elvezetni Edomig?+ 11  Hát nem te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket,Istenünk, aki többé nem vonulsz ki seregeinkkel?+ 12  Segíts nekünk nyomorúságunkban,+hiszen az emberektől jövő megmentés mit sem ér+. 13  Isten által nyerünk erőt,+ő tiporja szét ellenségeinket.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „dicsőségemmel”.
Vagy: „zenélek”.
Esetleg: „szent helyén”.
Szó szerint: „erődje”.