Zsoltárok 108:1–13
Dal. Dávid éneke.
108 Szívem rendíthetetlen, ó, Isten!
Dalolni és zenélni fogok egész lényemmel*.+
2 Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa!+
Hadd ébresszem a hajnalt!
3 Dicsérlek téged a népek között, ó, Jehova!
Dicséreteket énekelek* neked a nemzetek között.
4 Mert a te odaadó szereteted az égig ér,+a te hűséged pedig az égboltig.
5 Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten!
Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+
6 Ments meg minket jobboddal, és felelj nekem,hogy megszabaduljanak szeretteid.+
7 Isten szólt az ő szentségében*:
„Ujjongani fogok, Sikemet+ kiosztom mint örökséget,Szukkót völgyét pedig kimérem.+
8 Enyém Gileád+, akárcsak Manassé,Efraim a fejem sisakja*,+Júda pedig a vezéri pálcám+.
9 Moáb a mosdótálam,+Edomra vetem sarumat,+Filisztea fölött diadalmasan kiáltok+.”
10 Ki visz el engem a megerősített városba?
Ki fog elvezetni Edomig?+
11 Hát nem te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket,Istenünk, aki többé nem vonulsz ki seregeinkkel?+
12 Segíts nekünk nyomorúságunkban,+hiszen az emberektől jövő megmentés mit sem ér+.
13 Isten által nyerünk erőt,+ő tiporja szét ellenségeinket.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „dicsőségemmel”.
^ Vagy: „zenélek”.
^ Esetleg: „szent helyén”.
^ Szó szerint: „erődje”.
