Zsoltárok 132:1–18

  • Dávid és Sion kiválasztása

    • „Ne vesd el felkentedet!” (10.)

    • Isten megmentésbe öltözteti Sion papjait (16.)

Fölmeneteli ének. 132  Ó, Jehova, ne feledkezz meg Dávidrólés minden szenvedéséről,+   hogy miként esküdött meg Jehovának,és hogyan tett fogadalmat Jákob hatalmas Istenének:+   „Nem megyek be sátramba, otthonomba.+ Nem fekszem le ágyamra, fekvőhelyemre,   nem engedem, hogy szemem elaludjon,vagy hogy szemhéjam szunnyadjon,   míg helyet nem találok Jehovának,fenséges lakhelyet* Jákob hatalmas Istenének.”+   Hallottunk róla Efratában+,rátaláltunk az erdős vidékeken.+   Menjünk be az ő lakhelyére*,+hajoljunk meg lábzsámolyánál!+   Ó, Jehova, menj fel nyugvóhelyedre,+te és az erődet jelképező láda!+   Papjaid öltözzenek igazságosságba,és ujjongva kiáltsanak hűségeseid! 10  Dávidért, a te szolgádértne vesd el felkentedet*!+ 11  Jehova megesküdött Dávidnak,és biztosan megtartja a szavát: „Az egyik utódodat*ültetem trónodra.+ 12  Ha fiaid megtartják szövetségemetés emlékeztetőimet, amelyekre megtanítom őket,+akkor az ő fiaik istrónodon fognak ülni örökké+.” 13  Mert Jehova Siont választotta,+azt kívánta lakóhelyéül:+ 14  „Ez az én nyugvóhelyem mindörökre,itt fogok lakni,+ mert erre vágyom. 15  Bőségesen megáldom élelemmel,szegényeit jóllakatom kenyérrel.+ 16  Papjait megmentésbe öltöztetem,+ujjongva kiáltanak majd hűségesei.+ 17  Dávid hatalmát* megnövelem ott. Lépéseket tettem, hogy fenntartsam felkentem leszármazási vonalát.*+ 18  Ellenségeire szégyent borítok,de az ő fején ragyogni fog a korona*+.”

Lábjegyzetek

Vagy: „hajlékot”.
Vagy: „fenséges hajlékába”.
Szó szerint: „ne fordítsd el felkented arcát”.
Szó szerint: „a méhed gyümölcsét”.
Szó szerint: „szarvát”.
Szó szerint: „Lámpást készítettem elő felkentemnek.”
Vagy: „diadém”.