Zsoltárok 132:1–18
Fölmeneteli ének.
132 Ó, Jehova, ne feledkezz meg Dávidrólés minden szenvedéséről,+
2 hogy miként esküdött meg Jehovának,és hogyan tett fogadalmat Jákob hatalmas Istenének:+
3 „Nem megyek be sátramba, otthonomba.+
Nem fekszem le ágyamra, fekvőhelyemre,
4 nem engedem, hogy szemem elaludjon,vagy hogy szemhéjam szunnyadjon,
5 míg helyet nem találok Jehovának,fenséges lakhelyet* Jákob hatalmas Istenének.”+
6 Hallottunk róla Efratában+,rátaláltunk az erdős vidékeken.+
7 Menjünk be az ő lakhelyére*,+hajoljunk meg lábzsámolyánál!+
8 Ó, Jehova, menj fel nyugvóhelyedre,+te és az erődet jelképező láda!+
9 Papjaid öltözzenek igazságosságba,és ujjongva kiáltsanak hűségeseid!
10 Dávidért, a te szolgádértne vesd el felkentedet*!+
11 Jehova megesküdött Dávidnak,és biztosan megtartja a szavát:
„Az egyik utódodat*ültetem trónodra.+
12 Ha fiaid megtartják szövetségemetés emlékeztetőimet, amelyekre megtanítom őket,+akkor az ő fiaik istrónodon fognak ülni örökké+.”
13 Mert Jehova Siont választotta,+azt kívánta lakóhelyéül:+
14 „Ez az én nyugvóhelyem mindörökre,itt fogok lakni,+ mert erre vágyom.
15 Bőségesen megáldom élelemmel,szegényeit jóllakatom kenyérrel.+
16 Papjait megmentésbe öltöztetem,+ujjongva kiáltanak majd hűségesei.+
17 Dávid hatalmát* megnövelem ott.
Lépéseket tettem, hogy fenntartsam felkentem leszármazási vonalát.*+
18 Ellenségeire szégyent borítok,de az ő fején ragyogni fog a korona*+.”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „hajlékot”.
^ Vagy: „fenséges hajlékába”.
^ Szó szerint: „ne fordítsd el felkented arcát”.
^ Szó szerint: „a méhed gyümölcsét”.
^ Szó szerint: „szarvát”.
^ Szó szerint: „Lámpást készítettem elő felkentemnek.”
^ Vagy: „diadém”.
