Zsoltárok 137:1–9

  • Babilon folyóinál

    • Nem énekelték Sion énekeit (3–4.)

    • Babilonra pusztulás vár (8.)

137  Ott ültünk Babilon folyóinál,+és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.+   A nyárfákra akasztottukhárfáinkat azon a földön*.+   Mert fogvatartóink ott azt akarták, hogy énekeljünk nekik,+és csúfolóink, hogy szórakoztassuk őket: „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”   Hogyan is tudnánk Jehova énekét énekelniidegen földön?   Ha elfeledlek téged, ó, Jeruzsálem,bénuljon le* a jobb kezem!+   Némuljak meg,*ha nem gondolok rád,ha nem Jeruzsálema legfőbb okom az örömre!+   Ó, Jehova, ne feledkezz meg arról,amit az edomiták mondtak Jeruzsálem elestének napján: „Rombold le! Rombold le az alapjáig!”+   Ó, Babilon lánya, akire hamarosan pusztulás vár!+ Boldog, aki megfizet neked,úgy bánva veled, ahogy te bántál velünk!+   Boldog, aki megragadja gyermekeidet,és szétzúzza őket a sziklán!+

Lábjegyzetek

Vagyis Babilonban.
Esetleg: „száradjon el”.
Szó szerint: „tapadjon nyelvem az ínyemhez”.