Zsoltárok 139:1–24

  • Isten jól ismeri a szolgáit

    • Isten szelleme elől lehetetlen elmenekülni (7.)

    • „Mily csodálatosan alkottál meg!” (14.)

    • „Szemeid már mint embriót is láttak engem” (16.)

    • „Vezess engem az örök élethez vezető úton!” (24.)

A karmesternek. Dávidtól. Ének. 139  Ó, Jehova, át- meg átkutattál, és ismersz engem.+   Tudod, mikor ülök le és kelek fel.+ Már messziről belelátsz gondolataimba.+   Figyelemmel kíséred,* hogy mikor vagyok úton, és mikor fekszem le;minden utamat jól ismered.+   Még nyelvemen sincs a szó,de te már jól érted azt, ó, Jehova!+   Elölről, hátulról körülveszel engem,és rám teszed kezedet.   Ez az ismeret meghaladja az értelmi képességeimet*. Oly magas, hogy fel sem foghatom.+   Hová menekülhetnék szellemed elől,hová futhatnék színed elől?+   Ha fölmennék az égbe, te ott lennél,ha a sírban* vetném meg ágyamat, ott is ott lennél.+   Ha elrepülnék a hajnal szárnyain,hogy a tenger legvégén lakjam, 10  még ott is a te kezed vezetne,és megfogna engem jobbod.+ 11  Ha azt mondanám: „A sötétség majd elrejt engem!”,akkor az éj világossággá válna körülöttem. 12  A sötétség sem lenne túl sötét neked,sőt, az éjszaka olyan fényes lenne, mint a nappal.+ A sötétség olyan neked, akár a világosság.+ 13  Mert te alkottad veséimet,te takargattál* engem anyám méhében+. 14  Dicsérlek, mert bámulatot keltő, mily csodálatosan alkottál meg!+ Csodálatosak a te műveid,+és jól tudom* ezt. 15  Csontjaim nem voltak rejtve előtted,amikor titokban megalkottál,amikor összeszőttél a föld mélyén*.+ 16  Szemeid már mint embriót is láttak engem,és annak minden része be volt írva könyvedbea napokat illetően, melyeken megformáltad őket,holott még egy sem volt meg közülük. 17  Mily drágák nekem a te gondolataid!+ Ó, Isten, milyen hatalmas a számuk!+ 18  Ha meg akarnám számlálni őket, a homokszemeknél is több lenne belőlük.+ Amikor fölébredek, még mindig veled vagyok*.+ 19  Ó, Isten, bárcsak megölnéd a gonoszt!+ Akkor nem lennének a közelemben erőszakos* emberek, 20  akik rossz szándékkal* beszélnek ellened. Ellenségeid ők, akik méltatlanul veszik szájukra nevedet.+ 21  Vajon nem gyűlölöm-e gyűlölőidet, ó, Jehova?+ Nem vetem-e meg az ellened lázadókat?+ 22  Nem érzek irántuk mást, csak gyűlöletet;+ellenségeimmé lettek. 23  Kutass át engem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet!+ Vizsgálj meg, és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat!+ 24  Lásd meg, van-e bennem valamilyen rossz hajlam,+és vezess engem+ az örökkévalóság útján!

Lábjegyzetek

Szó szerint: „megméred”.
Vagy: „túl csodálatos nekem”.
Vagy: „seolban”. Lásd: Szójegyzék.
Esetleg: „szőttél össze”.
Vagy: „a lelkem jól tudja”.
Vagy: „anyám méhében”.
Esetleg: „még mindig számolnám őket”.
Vagy: „vérontó”.
Vagy: „a saját elképzelésük szerint”.