Zsoltárok 139:1–24
A karmesternek. Dávidtól. Ének.
139 Ó, Jehova, át- meg átkutattál, és ismersz engem.+
2 Tudod, mikor ülök le és kelek fel.+
Már messziről belelátsz gondolataimba.+
3 Figyelemmel kíséred,* hogy mikor vagyok úton, és mikor fekszem le;minden utamat jól ismered.+
4 Még nyelvemen sincs a szó,de te már jól érted azt, ó, Jehova!+
5 Elölről, hátulról körülveszel engem,és rám teszed kezedet.
6 Ez az ismeret meghaladja az értelmi képességeimet*.
Oly magas, hogy fel sem foghatom.+
7 Hová menekülhetnék szellemed elől,hová futhatnék színed elől?+
8 Ha fölmennék az égbe, te ott lennél,ha a sírban* vetném meg ágyamat, ott is ott lennél.+
9 Ha elrepülnék a hajnal szárnyain,hogy a tenger legvégén lakjam,
10 még ott is a te kezed vezetne,és megfogna engem jobbod.+
11 Ha azt mondanám: „A sötétség majd elrejt engem!”,akkor az éj világossággá válna körülöttem.
12 A sötétség sem lenne túl sötét neked,sőt, az éjszaka olyan fényes lenne, mint a nappal.+
A sötétség olyan neked, akár a világosság.+
13 Mert te alkottad veséimet,te takargattál* engem anyám méhében+.
14 Dicsérlek, mert bámulatot keltő, mily csodálatosan alkottál meg!+
Csodálatosak a te műveid,+és jól tudom* ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted,amikor titokban megalkottál,amikor összeszőttél a föld mélyén*.+
16 Szemeid már mint embriót is láttak engem,és annak minden része be volt írva könyvedbea napokat illetően, melyeken megformáltad őket,holott még egy sem volt meg közülük.
17 Mily drágák nekem a te gondolataid!+
Ó, Isten, milyen hatalmas a számuk!+
18 Ha meg akarnám számlálni őket, a homokszemeknél is több lenne belőlük.+
Amikor fölébredek, még mindig veled vagyok*.+
19 Ó, Isten, bárcsak megölnéd a gonoszt!+
Akkor nem lennének a közelemben erőszakos* emberek,
20 akik rossz szándékkal* beszélnek ellened.
Ellenségeid ők, akik méltatlanul veszik szájukra nevedet.+
21 Vajon nem gyűlölöm-e gyűlölőidet, ó, Jehova?+
Nem vetem-e meg az ellened lázadókat?+
22 Nem érzek irántuk mást, csak gyűlöletet;+ellenségeimmé lettek.
23 Kutass át engem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet!+
Vizsgálj meg, és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat!+
24 Lásd meg, van-e bennem valamilyen rossz hajlam,+és vezess engem+ az örökkévalóság útján!
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „megméred”.
^ Vagy: „túl csodálatos nekem”.
^ Vagy: „seolban”. Lásd: Szójegyzék.
^ Esetleg: „szőttél össze”.
^ Vagy: „a lelkem jól tudja”.
^ Vagy: „anyám méhében”.
^ Esetleg: „még mindig számolnám őket”.
^ Vagy: „vérontó”.
^ Vagy: „a saját elképzelésük szerint”.
