Zsoltárok 140:1–13
A karmesternek. Dávid éneke.
140 Szabadíts meg, ó, Jehova, a gonoszoktól!
Védj meg az erőszakos emberektől,+
2 azoktól, akik rosszat forralnak szívükben,+és egész nap csak viszályt szítanak.
3 Nyelvüket megélesítik, olyan az, mint a kígyóé;+viperaméreg van ajkuk mögött.+ (Szela.)
4 Védj meg engem, ó, Jehova, a gonoszok kezétől!+
Oltalmazz meg az erőszakos emberektől,azoktól, akik cselt szőnek, hogy elgáncsoljanak.
5 A gőgösök kelepcét állítanak nekem,kötelekkel hálót vetnek ki az ösvény mentén.+
Csapdát állítanak nekem.+ (Szela.)
6 Ezt mondom Jehovának: „Te vagy Istenem.
Ó, Jehova, figyelj oda segélykiáltásomra!”+
7 Ó, legfőbb Úr, Jehova, hatalmas megmentőm!
Te véded meg fejemet a csata napján.+
8 Ó, Jehova, ne teljesítsd a gonoszok kívánságait!
Hiúsítsd meg cselszövéseiket, nehogy felfuvalkodjanak!+ (Szela.)
9 Az engem bekerítők fejéreszálljon vissza az általuk mondott gonoszság!+
10 Záporozzon rájuk tüzes szén!+
Vessék őket a tűzbe,mély* verembe,+ hogy többé föl ne keljenek!
11 Ne legyen helye a földön a rágalmazónak!+
Üldözze baj az erőszakos embert, és sújtson le rá!
12 Tudom, hogy Jehova megvédi az alacsony sorút,és igazságot szolgáltat a szegénynek.+
13 Bizony az igazságosak dicsőítik majd nevedet,színed előtt* fognak lakni a becsületesek+.
