Zsoltárok 142:1–7
Maszkil.* Dávidtól, amikor a barlangban volt.+ Ima.
142 Jehovához kiáltok segítségért,+Jehovához könyörgök kegyéért.
2 Kiöntöm színe elé gondomat,elbeszélem neki nyomorúságomat,+
3 mikor elhagy az erőm*.
Te pedig figyeled lépteimet.+
Az ösvényen, melyen járok,csapdát állítanak nekem.
4 Tekints jobbomra, és lásd meg,hogy senki sincs, aki törődne* velem.+
Nincs hová menekülnöm,+senki sem foglalkozik velem*.
5 Ó, Jehova, hozzád kiáltok segítségért.
Ezt mondom: „Te vagy az én menedékem,+csak te vagy nekem* az élők földjén.”
6 Figyelj hát segélykiáltásomra,mert reménytelen helyzetben vagyok.
Szabadíts meg üldözőimtől,+mert erősebbek nálam.
7 Hozz ki engem* a börtönből,hadd dicsőítsem nevedet!
Gyűljenek körém az igazságosak,mert te kedvesen bánsz velem.
Lábjegyzetek
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „elalél bennem szellemem”.
^ Szó szerint: „elismerne”.
^ Vagy: „a lelkemmel”.
^ Szó szerint: „osztályrészem”.
^ Vagy: „lelkemet”.
