Zsoltárok 2:1–12
2 Miért háborognak a nemzetek?
Miért eszelnek ki* hiábavalóságot a népek?+
2 A föld királyai tettre kelnek,a főemberek egybegyűlnek*+Jehova ellen és az ő felkentje*+ ellen.
3 Ezt mondják: „Törjük szét bilincseiket,dobjuk le magunkról köteleiket!”
4 Aki égi trónján ül, csak nevet,Jehova kigúnyolja őket.
5 Akkor majd szól hozzájuk haragjában,és megrettenti őket izzó haragjában:
6 „Én magam iktattam be királyomat+szent hegyemen, a Sionon+.”
7 Hadd hirdessem ki Jehova rendeletét!
Ezt mondta nekem: „Te vagy az én fiam;+én atyáddá lettem a mai napon.+
8 Kérd tőlem, és nemzeteket adok neked örökségül,és birtokodul az egész földet.+
9 Összetöröd őket vasjogarral,+és szétzúzod őket, mint az agyagedényt+.”
10 Most azért, ti királyok, legyetek éleslátók!
Fogadjátok el a fenyítést,* ti földnek bírái!
11 Szolgáljátok Jehovát mélységes tisztelettel*,és remegve örüljetek!
12 Tiszteljétek* a fiút,+ különben kihívjátok Isten haragját*,és ki lesztek irtva*,+mert gyorsan fellángol haragja.
Boldogok mindazok, akik nála keresnek menedéket.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „morognak”.
^ Vagy: „tanácskoznak”.
^ Vagy: „Krisztusa”.
^ Vagy: „hallgassatok a figyelmeztetésre”.
^ Szó szerint: „félelemmel”.
^ Szó szerint: „csókoljátok”.
^ Szó szerint: „az ő haragját”.
^ Vagy: „ki lesztek irtva az útról”.
