Zsoltárok 2:1–12

  • Jehova és az ő felkentje

    • Jehova kineveti a nemzeteket (4.)

    • Jehova beiktatja a királyát (6.)

    • Tiszteljétek a fiút (12.)

2  Miért háborognak a nemzetek? Miért eszelnek ki* hiábavalóságot a népek?+   A föld királyai tettre kelnek,a főemberek egybegyűlnek*+Jehova ellen és az ő felkentje*+ ellen.   Ezt mondják: „Törjük szét bilincseiket,dobjuk le magunkról köteleiket!”   Aki égi trónján ül, csak nevet,Jehova kigúnyolja őket.   Akkor majd szól hozzájuk haragjában,és megrettenti őket izzó haragjában:   „Én magam iktattam be királyomat+szent hegyemen, a Sionon+.”   Hadd hirdessem ki Jehova rendeletét! Ezt mondta nekem: „Te vagy az én fiam;+én atyáddá lettem a mai napon.+   Kérd tőlem, és nemzeteket adok neked örökségül,és birtokodul az egész földet.+   Összetöröd őket vasjogarral,+és szétzúzod őket, mint az agyagedényt+.” 10  Most azért, ti királyok, legyetek éleslátók! Fogadjátok el a fenyítést,* ti földnek bírái! 11  Szolgáljátok Jehovát mélységes tisztelettel*,és remegve örüljetek! 12  Tiszteljétek* a fiút,+ különben kihívjátok Isten haragját*,és ki lesztek irtva*,+mert gyorsan fellángol haragja. Boldogok mindazok, akik nála keresnek menedéket.

Lábjegyzetek

Vagy: „morognak”.
Vagy: „tanácskoznak”.
Vagy: „Krisztusa”.
Vagy: „hallgassatok a figyelmeztetésre”.
Szó szerint: „félelemmel”.
Szó szerint: „csókoljátok”.
Szó szerint: „az ő haragját”.
Vagy: „ki lesztek irtva az útról”.