Zsoltárok 22:1–31

  • A kétségbeesés dicséretbe fordul át

    • „Istenem, miért hagytál el engem?” (1.)

    • Sorsot vetnek ruháimra (18.)

    • Isten dicsőítése a gyülekezetben (22., 25.)

    • Az egész földön Istent imádják (27.)

A karmesternek: „A hajnali szarvas”* szerint. Dávid éneke. 22  Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?+ Miért nem sietsz a megmentésemre? Miért nem hallod meg jajkiáltásomat?+   Istenem, kiáltok nappal, de nem felelsz,+és éjjel sem hallgatok.   Te szent vagy,+körülövez téged* az Izraeltől jövő dicséret.   Benned bíztak apáink,+bíztak, és te megmentetted őket+.   Hozzád kiáltottak, és megmenekültek,benned bíztak, és nem csalódtak*.+   De én féreg vagyok, nem ember,gúnyolnak* az emberek, és a nép megvet.+   Akik csak látnak, csúfot űznek belőlem,+gúnyosan mosolyognak, és csóválják fejüket+:   „Jehovára bízta magát. Mentse meg hát ő! Szabadítsa meg, ha egyszer oly kedves neki!”+   Te hoztál elő az anyaméhből,+te segítettél, hogy biztonságban legyek anyám karjaiban. 10  A te gondjaidra bíztak engem születésemtől fogva,anyám méhétől fogva te vagy Istenem. 11  Ne maradj távol tőlem, mert közel a nyomorúság,+és nincs senki más, aki segítene.+ 12  Fiatal bikák sokasága kerít be,+Básán hatalmas bikái vesznek körül engem+. 13  Kitátják ellenem szájukat,+mint az ordító oroszlán, mely darabokra tépi áldozatát+. 14  Kiöntettem, mint a víz,csontjaim mind kificamodtak. Szívem hasonló a viaszhoz,+elolvad bensőm mélyén.+ 15  Kiszáradt az erőm, akár egy cserépdarab,+nyelvem ínyemhez tapad;+a halál porába juttatsz engem+. 16  Mert ellenségeim körém gyűlnek, mint a kutyák,+a gonosztevők falkája fog körül engem+. Oroszlán módjára vetik rá magukat kezemre és lábamra.+ 17  Megszámlálhatom minden csontomat.+ Ők csak néznek és bámulnak rám. 18  Elosztják maguk között a ruháimat,és sorsot vetnek rájuk.+ 19  De te, ó, Jehova, ne maradj távol tőlem!+ Te vagy az én erősségem, siess a segítségemre!+ 20  Ments meg engem* a kardtól,értékes életemet* a kutyák karmai* közül+! 21  Ments meg az oroszlán szájából+ és a vadbikák* szarvaitól;válaszolj, és ments meg! 22  Hirdetem nevedet az én testvéreimnek,+dicsérlek téged a gyülekezetben+. 23  Ti, akik Jehovát imádjátok*, dicsérjétek őt! Jákob utódai*, dicsérjétek őt mindnyájan!+ Tiszteljétek őt mind, Izrael utódai*! 24  Mert nem vette semmibe, nem hagyta figyelmen kívül az elnyomottnak szenvedését,+nem rejtette el arcát előle+. Meghallotta, amikor segítségért kiáltott hozzá.+ 25  Téged dicsérlek a nagy gyülekezetben;+teljesítem fogadalmaimat azok előtt, akik téged imádnak*. 26  Esznek a szelídek, és jóllaknak;+dicsérik Jehovát, akik őt keresik+. Élvezzétek az életet* örökké! 27  Megemlékezik Jehováról az egész föld, és hozzá fordul. Meghajol előtted a nemzetek minden családja.+ 28  Mert Jehováé a királyság,+ő uralkodik a nemzetek fölött. 29  Esznek majd a föld gazdagjai* mindnyájan, és meghajolnak;térdre borulnak előtte mind, akik porba szállnak,senki sem tarthatja életben magát*. 30  Leszármazottaik* fogják szolgálni őt;Jehováról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek. 31  Eljönnek, és hirdetik igazságosságát. Elmondják a születendő népnek, hogy mit tett ő.

Lábjegyzetek

Valószínűleg egy dallamra vagy zenei stílusra utal.
Vagy: „körbeveszi trónodat”.
Vagy: „nem szégyenültek meg”.
Vagy: „gyaláznak”.
Vagy: „lelkemet”.
Szó szerint: „egyetlenemet”, mely a lelkére, vagyis az életére utal.
Szó szerint: „keze”.
Szó szerint: „magva”.
Szó szerint: „magva”.
Szó szerint: „félitek”.
Szó szerint: „félnek”.
Szó szerint: „éljen a szívetek”.
Szó szerint: „kövérei”.
Vagy: „a lelkét”.
Szó szerint: „egy mag”.