Zsoltárok 35:1–28
Dávidé.
35 Ó, Jehova, képviseld ügyemet ellenfeleimmel szemben,+harcolj az ellenem harcolók ellen+!
2 Ragadd meg a kis pajzsodat* és a nagy pajzsodat,+kelj a védelmemre!+
3 Emeld fel lándzsádat és csatabárdodat* üldözőim ellen!+
Mondd nekem*: „Én vagyok megmentőd.”+
4 Érje szégyen és megaláztatás azokat, akik életemre* vadásznak!+
Vonuljanak vissza szégyenkezve, akik rosszat forralnak ellenem!
5 Legyenek olyanok, mint a szél sodorta polyva,és űzze el őket Jehova angyala!+
6 Legyen sötét és síkos az útjuk,miközben Jehova angyala üldözi őket!
7 Mert ok nélkül rejtették el hálójukat, hogy csapdába ejtsenek,ok nélkül ástak vermet nekem*.
8 Érje őket csapás váratlanul,saját hálójuk fogja meg őket, melyet csapdaként állítottak;essenek bele, és pusztuljanak el!+
9 De én* ujjongani fogok Jehovában,örülni fogok szabadító tetteinek!
10 Egész lényem ezt mondja majd:
„Ó, Jehova, ki az, aki hozzád fogható?
Te megszabadítod az elnyomottat a nála erősebbtől,+az elnyomottat és a szegényt attól, aki kirabolja őt+.”
11 Rosszindulatú tanúk lépnek elő,+és olyanokat kérdeznek tőlem, amikről semmit sem tudok.
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért,+és kétségbeesésbe taszítanak*.
13 Pedig én zsákruhát vettem fel, amikor betegek voltak.
Böjtöléssel sanyargattam magamat*,és amikor imám megválaszolatlan maradt*,
14 úgy jártam-keltem, mintha barátomat vagy testvéremet gyászoltam volna.
Bánatomban leborultam, mint aki anyját gyászolja.
15 Ők meg örültek, amikor megbotlottam, és egybegyűltek.
Egybegyűltek, hogy lesből sújtsanak le rám.
Rágalmazásukkal darabokra téptek, és nem hallgattak.
16 Az istentelenek megvetően gúnyolnak engem,*vicsorgatják rám fogukat+.
17 Ó, Jehova, meddig nézed ezt?+
Szabadíts meg engem* támadásaiktól,+értékes életemet* a fiatal oroszlánoktól*+.
18 Akkor hálát adok neked a nagy gyülekezetben,+dicsérlek téged az összegyűlt nép között.
19 Ne engedd, hogy akik ok nélkül ellenségeim, kárörvendjenek fölöttem,és ne engedd, hogy akik ok nélkül gyűlölnek engem,+ gonoszul összekacsintsanak+.
20 Mert nem a békére törekednek a szavaikkal,hanem megtévesztően cselt szőnek+ azok ellen, akik békében élnek a földön.
21 Kitátják ellenem szájukat, hogy kiabálva vádoljanak engem,ezt mondva: „Na ugye! A saját szemünkkel láttuk!”
22 Te látod ezt, ó, Jehova! Ne hallgass!+
Ó, Jehova, ne maradj tőlem távol!+
23 Siess, kelj a védelmemre,Istenem, Jehova, védj meg engem peres ügyemben!
24 Ítélj meg igazságosságod szerint,+ ó, Jehova Istenem!
Ne engedd, hogy kárörvendjenek fölöttem!
25 Bárcsak sose mondanák magukban: „Haha! Elértük, amit akartunk!”*
Sose mondhassák: „Végeztünk vele!”+
26 Szégyenüljenek meg, valljanak szégyent mind,akik örülnek bajomnak.
Érje szégyen és megaláztatás azokat, akik különbnek tartják magukat nálam.
27 Ám azok, akik gyönyörködnek igazságosságomban, örömmel kiáltsanak,és mondják ezt folyton:
„Legyen felmagasztalva Jehova, aki örömét leli szolgája békéjében!”+
28 Akkor nyelvem majd igazságosságodról beszél*,+és naphosszat téged dicsér+.
Lábjegyzetek
^ Ezt gyakran íjászok viselték.
^ Vagy: „kétélű fejszédet”.
^ Vagy: „lelkemnek”.
^ Vagy: „lelkemre”.
^ Vagy: „lelkemnek”.
^ Vagy: „a lelkem”.
^ Vagy: „veszteség éri lelkemet”.
^ Vagy: „lelkemet”.
^ Vagy: „imám keblemre szállt vissza”.
^ Esetleg: „az istentelenek gúnyolódnak egy darab kenyérért”.
^ Vagy: „lelkemet”.
^ Szó szerint: „egyetlenemet”, mely a lelkére, vagyis az életére utal.
^ Vagy: „fiatal sörényes oroszlánoktól”.
^ Vagy: „Haha, a lelkünk!”
^ Vagy: „elmélkedik”.
