Zsoltárok 39:1–13

  • Rövid az élet

    • Az emberi élet olyan, mint egy lehelet (5., 11.)

    • „Ne hagyd figyelmen kívül könnyeimet” (12.)

A karmesternek: Jedutun*+ szerint. Dávid éneke. 39  Azt mondtam: „Ügyelni fogok lépteimre,hogy ne vétkezzek nyelvemmel.+ Ügyelek a számra, megzabolázom,+míg jelenlétemben van a gonosz.”   Néma voltam, és csendes.+ Még arról sem beszéltem, ami jó,de a fájdalmam nagy volt*.   Szívem forrt* a bensőmben. Míg merengtem*, mintha tűz emésztett volna. Majd így szóltam:   „Tudasd velem, ó, Jehova, hogy mennyire gyorsan ér véget az életem,és napjaim számát,+hogy megtudjam, milyen mulandó vagyok*!   Valóban kevés* napot adtál nekem,+életem hossza előtted semmi+. Bizony egyetlen ember sem több egy leheletnél, még ha látszólag szilárdan áll is.+ (Szela.)   Úgy jár-kel minden ember, mint az árnyék. Hajszolja a semmit.* Vagyont halmoz fel, de nem tudja, ki élvezi majd.+   Akkor miben reménykedhetek, ó, Jehova? Te vagy minden reményem!   Szabadíts meg engem minden törvényszegésemtől!+ Ne tegyél ki az ostobák gyalázkodásának!   Néma maradtam,nem nyithattam ki számat,+hiszen te engedted, hogy mindez megtörténjen+. 10  Ne sújts tovább csapással! Erőtlen vagyok, mert kezed lesújt rám. 11  Megfedded az embert a vétke miatt,+és amit értékesnek tart, azt megemészted, mint a moly. Bizony, az ember nem több, mint egy lehelet.+ (Szela.) 12  Hallgasd meg imámat, ó, Jehova,figyelj oda segélykiáltásomra!+ Ne hagyd figyelmen kívül könnyeimet,hiszen csak idegen vagyok szemedben,+egy átutazó*, akár az ősapáim+. 13  Vedd le rólam szúrós tekintetedet, hogy örülhessek,mielőtt meghalok, és nem leszek.”

Lábjegyzetek

Vagy: „fel voltam zaklatva”.
Szó szerint: „felhevült”.
Vagy: „sóhajtoztam”.
Vagy: „milyen rövid az életem”.
Szó szerint: „tenyérnyi”.
Szó szerint: „Zajong.”
Vagy: „telepes”.