Zsoltárok 39:1–13
A karmesternek: Jedutun*+ szerint. Dávid éneke.
39 Azt mondtam: „Ügyelni fogok lépteimre,hogy ne vétkezzek nyelvemmel.+
Ügyelek a számra, megzabolázom,+míg jelenlétemben van a gonosz.”
2 Néma voltam, és csendes.+
Még arról sem beszéltem, ami jó,de a fájdalmam nagy volt*.
3 Szívem forrt* a bensőmben.
Míg merengtem*, mintha tűz emésztett volna.
Majd így szóltam:
4 „Tudasd velem, ó, Jehova, hogy mennyire gyorsan ér véget az életem,és napjaim számát,+hogy megtudjam, milyen mulandó vagyok*!
5 Valóban kevés* napot adtál nekem,+életem hossza előtted semmi+.
Bizony egyetlen ember sem több egy leheletnél, még ha látszólag szilárdan áll is.+ (Szela.)
6 Úgy jár-kel minden ember, mint az árnyék.
Hajszolja a semmit.*
Vagyont halmoz fel, de nem tudja, ki élvezi majd.+
7 Akkor miben reménykedhetek, ó, Jehova?
Te vagy minden reményem!
8 Szabadíts meg engem minden törvényszegésemtől!+
Ne tegyél ki az ostobák gyalázkodásának!
9 Néma maradtam,nem nyithattam ki számat,+hiszen te engedted, hogy mindez megtörténjen+.
10 Ne sújts tovább csapással!
Erőtlen vagyok, mert kezed lesújt rám.
11 Megfedded az embert a vétke miatt,+és amit értékesnek tart, azt megemészted, mint a moly.
Bizony, az ember nem több, mint egy lehelet.+ (Szela.)
12 Hallgasd meg imámat, ó, Jehova,figyelj oda segélykiáltásomra!+
Ne hagyd figyelmen kívül könnyeimet,hiszen csak idegen vagyok szemedben,+egy átutazó*, akár az ősapáim+.
13 Vedd le rólam szúrós tekintetedet, hogy örülhessek,mielőtt meghalok, és nem leszek.”
Lábjegyzetek
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „fel voltam zaklatva”.
^ Szó szerint: „felhevült”.
^ Vagy: „sóhajtoztam”.
^ Vagy: „milyen rövid az életem”.
^ Szó szerint: „tenyérnyi”.
^ Szó szerint: „Zajong.”
^ Vagy: „telepes”.
