Zsoltárok 56:1–13
A karmesternek: „A távol levő néma galamb” szerint. Dávidtól. Miktám.* Amikor a filiszteusok elfogták őt Gátban.+
56 Légy kegyes hozzám, ó, Isten, mert halandó ember támad engem*.
Egész nap harcolnak ellenem, és szorongatnak.
2 Rosszakaróim egész nap belém marnak,sokan harcolnak ellenem öntelten.
3 Amikor csak elfog a félelem,+ én tebenned bízom+.
4 Istenben – akinek a szavát dicsérem –,Istenben bízom, nem félek.
Hús-vér ember mit árthat nekem?+
5 Egész nap bajt okoznak nekem,minden gondolatuk az, hogy rosszat tegyenek velem.+
6 Elrejtőznek, hogy rám támadjanak.
Minden lépésemet figyelik,+abban reménykedve, hogy kioltják életemet*.+
7 Vesd el őket gonoszságukért!
Buktasd meg haragodban a nemzeteket, ó, Isten!+
8 Nyomon követed bujdosásomat+.
Gyűjtsd össze bőrtömlődbe könnyeimet!+
Hát nincsenek azok feljegyezve könyvedben?+
9 Ellenségeim visszafordulnak majd azon a napon, amikor segítségért kiáltok.+
Biztos vagyok benne, hogy Isten velem van.+
10 Istenben – akinek a szavát dicsérem –,Jehovában – akinek a szavát dicsérem –,
11 Istenben bízom, nem félek.+
Hús-vér ember mit árthat nekem?+
12 Kötnek engem a neked tett fogadalmaim, ó, Isten.+
Hálaáldozatokat ajánlok fel neked.+
13 Mert megmentettél engem* a haláltól,+és megóvtál az elbotlástól+.
Így Isten színe előtt járhatok a világosságban, mely az élőkre ragyog.+
Lábjegyzetek
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „mar belém”.
^ Vagy: „elveszik lelkemet”.
^ Vagy: „lelkemet”.
