Zsoltárok 57:1–11

  • Isten kegyéért való könyörgés

    • Isten szárnyai menedéket nyújtanak (1.)

    • Az ellenségek a saját csapdájukba esnek (6.)

A karmesternek: a „Ne semmisíts meg!” szerint. Dávidtól. Miktám.* Amikor Saul elől a barlangba menekült.+ 57  Légy kegyes hozzám, ó, Isten, légy kegyes hozzám,hisz nálad keresek* menedéket+. Szárnyaid árnyékában találok menedékre,+ míg el nem vonulnak a bajok.   A legfelségesebb Istenhez kiáltok,az igaz Istenhez, aki véget vet a bajoknak az érdekemben.   Segítséget küld az égből, és megment engem.+ Megakadályozza, hogy belém marjanak. (Szela.) Isten kiárasztja rám odaadó szeretetét és hűségét.+   Oroszlánok vesznek körül*;+olyanok közt kell feküdnöm, akik el akarnak pusztítani,akiknek fogai lándzsák meg nyilak,és nyelvük éles kard+.   Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten! Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+   Hálót vetettek lábamnak,+meggörnyedtem* a kínok miatt+. Vermet ástak nekem,de ők estek bele.+ (Szela.)   Szívem rendíthetetlen, ó, Isten,+szívem rendíthetetlen. Dalolni és zenélni fogok.   Ébredj, dicsőségem! Ébredj, ó, húros hangszer! Te is, ó, hárfa! Hadd ébresszem a hajnalt!+   Dicsérlek téged a népek között, ó, Jehova!+ Dicséreteket énekelek* neked a nemzetek között.+ 10  Mert a te odaadó szereteted az égig ér,+a te hűséged pedig az égboltig. 11  Légy felmagasztalva az ég fölé, ó, Isten! Terjedjen ki dicsőséged az egész földre!+

Lábjegyzetek

Vagy: „keres a lelkem”.
Vagy: „veszik körül lelkemet”.
Vagy: „meggörnyedt a lelkem”.
Vagy: „zenélek”.