Zsoltárok 60:1–12
A karmesternek: az „Emlékeztetés lilioma” szerint. Miktám.* Dávidtól, tanításra. Amikor Arám-Naharaimmal és Arám-Cóbával harcolt, Joáb pedig visszatért, és megvert 12 000 edomitát a Só-völgyben.+
60 Ó, Isten, elvetettél bennünket, áttörted védelmünket.+
Haragudtál ránk, de most fogadj vissza minket!
2 Megrengetted a földet, széthasítottad.
Hozd helyre töréseit, mert különben összeomlik.
3 Nehézségeket okoztál népednek.
Borral itattál minket, amitől tántorgunk.+
4 Adj jelt* azoknak, akik mélységesen tisztelnek* téged,hogy elmeneküljenek, és kikerüljék az íjat. (Szela.)
5 Ments meg jobboddal, és felelj nekünk,hogy megszabaduljanak szeretteid.+
6 Isten szólt az ő szentségében*:
„Ujjongani fogok, Sikemet kiosztom mint örökséget,+Szukkót völgyét pedig kimérem+.
7 Enyém Gileád, akárcsak Manassé,+Efraim a fejem sisakja*,Júda pedig a vezéri pálcám+.
8 Moáb a mosdótálam,+Edomra vetem sarumat,+Filisztea fölött diadalmasan kiáltok+.”
9 Ki visz el engem az ostromlott* városba?
Ki fog elvezetni Edomig?+
10 Hát nem te, ó, Isten, aki elvetettél bennünket,Istenünk, aki többé nem vonulsz ki seregeinkkel?+
11 Segíts nekünk nyomorúságunkban,hiszen az emberektől jövő megmentés mit sem ér.+
12 Isten által nyerünk erőt,+ő tiporja szét ellenségeinket.+
Lábjegyzetek
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Esetleg: „jelt adtál”.
^ Szó szerint: „félnek”.
^ Esetleg: „szent helyén”.
^ Szó szerint: „erődje”.
^ Esetleg: „megerősített”.
