Zsoltárok 62:1–12
A karmesternek: Jedutun* szerint. Dávid éneke.
62 Csendben Istenre várok*.
Tőle jön megmentésem.+
2 Ő az én kősziklám és megmentőm, biztos menedékem*.+
Nem ingok meg igazán soha.+
3 Meddig támadtok még egy férfit, hogy meggyilkoljátok?+
Olyan veszélyesek vagytok mind, akár egy düledező fal, egy kőfal, mely már-már összeomlik.*
4 Mert tanácskoznak, hogy megfosszák őt magas rangjától*;örömüket lelik a hazudozásban.
Szájukkal áldást mondanak, de magukban szitkozódnak.+ (Szela.)
5 Csendben Istenre várok,*+hiszen tőle van reménységem+.
6 Ő az én kősziklám és megmentőm, biztos menedékem.
Nem ingok meg soha.+
7 Istentől függ a megmentésem és dicsőségem.
Erős kősziklám, menedékem Isten.+
8 Mindig bízz benne, ó, nép!
Öntsétek ki előtte a szíveteket!+
Isten a mi menedékünk.+ (Szela.)
9 Az emberek csak olyanok, mint a pára,az emberek hamis menedéket nyújtanak.+
Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebbek mindnyájan.+
10 Ne bízzatok a zsarolásban,és ne fűzzetek hamis reményeket a rabláshoz.
Még ha gyarapodna is vagyonotok, ne erre összpontosuljon a figyelmetek.+
11 Egyszer szólt Isten, és kétszer mondta el ezt:
Istené az erő.+
12 Az odaadó szeretet is a tiéd, ó, Jehova,+mert te megfizetsz mindenkinek a cselekedetei szerint+.
Lábjegyzetek
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „vár a lelkem”.
^ Vagy: „fellegváram”.
^ Esetleg: „Ti mindnyájan, hiszen ő olyan, mint egy düledező fal, egy kőfal, mely már-már összeomlik.”
^ Vagy: „méltóságától”.
^ Vagy: „várj csendben Istenre, ó, lelkem”.
