Zsoltárok 63:1–11
Dávid éneke, amikor Júda pusztájában volt.+
63 Ó, Isten, te vagy Istenem, téged kereslek szüntelen.+
Vágyakozom* utánad.+
Epedezek* utánada száraz, szikkadt földön, ahol nincs víz.+
2 Így néztelek a szent helyen,láttam erődet és dicsőségedet+.
3 Dicsőítenek téged az én ajkaim,+mert odaadó szereteted az életnél is jobb+.
4 Ezért dicsérlek, amíg csak élek,a te nevedben emelem föl kezemet.
5 A legjobb és legkiválóbb* rész jut nekem*,ezért ujjongó ajkakkal dicsérlek+.
6 Rád emlékezem ágyamon,rólad elmélkedem az éjjeli őrségek idején.+
7 Hiszen te vagy a segítőm,+és szárnyaid árnyékában ujjongok+.
8 Ragaszkodom* hozzád,jobb kezed erősen tart engem+.
9 De akik ki akarják oltani életemet*,a föld mélyére jutnak.
10 Karddal ölik meg őket,sakálok* zsákmányává lesznek.
11 De a király majd Istenben leli örömét.
Mindenki, aki Istenre esküszik, ujjongani* fog,mert a hazugok szája elnémul.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „szomjazik a lelkem”.
^ Szó szerint: „epedezik a testem”.
^ Vagy: „a lelkemnek”.
^ Szó szerint: „a zsír és a zsíros”.
^ Vagy: „ragaszkodik a lelkem”.
^ Vagy: „el akarják pusztítani lelkemet”.
^ Vagy: „rókák”.
^ Vagy: „dicsekedni”.
