Zsoltárok 66:1–20
A karmesternek. Dal. Ének.
66 Diadalmasan kiáltson Istenhez az egész föld!+
2 Énekeljetek dicséreteket* fenséges nevének!
Dicséretekkel magasztaljátok őt!+
3 Mondjátok Istennek: „Mily félelmet keltőek a te cselekedeteid!+
Nagy erőd miattmeghajolnak előtted ellenségeid.+
4 Az egész föld meghajol előtted.+
Dicséreteket énekelnek neked,dicséreteket énekelnek a te nevednek.+” (Szela.)
5 Gyertek, és lássátok Isten tetteit!
Csodálatot keltő, ahogy a népével bánik.+
6 Szárazfölddé változtatta a tengert,+gyalog keltek át a folyón+.
Ujjongtunk annak, amit értünk tett.+
7 Hatalmával örökké uralkodik+.
A nemzeteken tartja szemét.+
A makacsok ezért ne magasztalják föl magukat!+ (Szela.)
8 Dicsőítsétek Istenünket, ti népek,+hadd hallatsszon dicséretének hangja!
9 Ő tart életben minket*;+nem engedi, hogy megbotoljunk*+.
10 Mert megvizsgáltál bennünket, ó, Isten,+megtisztítottál, ahogy az ezüstöt tisztítják meg.
11 Vadászhálóba juttattál minket,nyomasztó terhet raktál ránk*.
12 Engedted, hogy halandó ember nyargaljon át rajtunk*;tűzön-vízen mentünk keresztül,de aztán enyhülést nyújtó helyre vezettél bennünket.
13 Égőáldozatokkal megyek be házadba.+
Teljesítem neked tett fogadalmaimat,+
14 melyeket ajkaimmal mondtam el,+melyeket a szám szólt, mikor szorult helyzetben voltam.
15 Hizlalt állatokat ajánlok fel neked égőáldozatuláldozatként bemutatott kosok füstjével.
Bikákat ajánlok fel kecskebakokkal. (Szela.)
16 Gyertek és figyeljetek mindnyájan, ti istenfélők,és elmondom, mit tett ő értem*+.
17 Hozzá kiáltottam,és dicsőítettem őt nyelvemmel.
18 Ha bármilyen álnokságot forraltam volna szívemben,Jehova nem hallgatott volna meg.+
19 Ám Isten meghallgatott,+odafigyelt imámra+.
20 Dicsőség Istennek, aki nem vetette el imámat,és odaadó szeretetét sem vonta meg tőlem!
Lábjegyzetek
^ Vagy: „zenéljetek”.
^ Vagy: „ad életet lelkünknek”.
^ Vagy: „inogjon a lábunk”.
^ Szó szerint: „csípőnkre”.
^ Szó szerint: „fejünkön”.
^ Vagy: „lelkemért”.
