Zsoltárok 79:1–13

  • Ima, amikor a nemzetek behatoltak Isten népe közé

    • „Gyalázat tárgyává lettünk” (4.)

    • „Segíts nekünk. . . nevedért!” (9.)

    • „Hétszeresen fizess meg szomszédainknak” (12.)

Asáf+ éneke. 79  Ó, Isten, a nemzetek behatoltak örökségedbe.+ Beszennyezték szent templomodat,+és romhalmazzá tették Jeruzsálemet.+   Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,hűségeseid húsát a föld vadállatainak.+   Úgy ontották vérüket Jeruzsálem-szerte, mint a vizet,és senki sem maradt, hogy eltemesse őket.+   Gyalázat tárgyává lettünk szomszédaink szemében,+a körülöttünk levők gúnyolnak és kinevetnek minket.   Meddig haragszol még, ó, Jehova? Örökké?+ Meddig lángol még dühöd, mint a tűz?+   Öntsd ki dühödet a nemzetekre, melyek nem ismernek téged,és a királyságokra, melyek nem hívnak téged segítségül*.+   Mert elpusztították Jákobot,pusztává tették az ő hazáját.+   Ne vonj minket felelősségre őseink vétkeiért.+ Ne késlekedj, légy irgalmas hozzánk,+mert nyomorultak vagyunk.   Segíts nekünk, ó, megmentésünk Istene,+dicsőséges nevedért! Szabadíts meg minket, és bocsásd meg* bűneinket nevedért!+ 10  Miért is mondanák a nemzetek: „Hol van az ő Istenük?”+ Hadd lássuk, amint nyilvánvalóvá teszed a nemzetek előtt,hogy bosszút állsz szolgáid kiontott véréért+. 11  Halld meg a rabnak sóhajtását!+ Nagy hatalmaddal* őrizd meg* a halálra ítélteket*!+ 12  Hétszeresen fizess meg szomszédainknak,+amiért gyaláztak téged, ó, Jehova+! 13  Mi pedig, a te néped és legelőd nyája,+örökké hálát adunk neked,és nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet+.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „nem hívják segítségül a nevedet”.
Szó szerint: „fedezd el”.
Szó szerint: „karoddal”.
Esetleg: „szabadítsd ki”.
Szó szerint: „a halál fiait”.