Zsoltárok 92:1–15
Ének. Dal a sabbat napjára.
92 Jó hálát adni Jehovának,+és dicséreteket énekelni* a nevednek, ó, Legfelségesebb;
2 hirdetni reggel odaadó szeretetedet,+és éjjelente hűségedet
3 tízhúrú hangszer és lant kíséretével,kellemes hárfazenével.+
4 Mert örömet szereztél nekem a tetteiddel, ó, Jehova;kezed munkái miatt kiáltok ujjongva.
5 Mily nagyszerűek a te műveid, ó, Jehova!+
Mennyire mélységesek a te gondolataid!+
6 Az oktalan ember nem ismeri azokat.
És az ostoba nem érti ezt:+
7 mikor a gonoszok kihajtanak, mint a gaz*,és minden gonosztevő kivirul –csak azért van ez, hogy örökre megsemmisüljenek.+
8 De örök időkre te vagy a legfelségesebb, ó, Jehova!
9 Győzedelmesen tekints végig ellenségeiden, ó, Jehova,nézd, hogyan semmisülnek meg;a gonoszul cselekvők mind szétszóródnak.+
10 Te pedig olyan erőssé teszel*, mint amilyen a vadbika*;friss olajat kenek bőrömre.+
11 Szemeim győzedelmesen tekintenek végig ellenségeimen;+füleim a rám támadó gonoszok bukásáról hallanak.
12 Ám az igazságos kivirul, mint a pálma,és nagyra nő, mint a Libanon cédrusa.+
13 Jehova házában vannak elültetve;Istenünk udvaraiban virágoznak.+
14 Még időskorukban* is virulnak,+életerősek* és üdék maradnak,+
15 hogy hirdessék: Jehova egyenes.
Ő az én kősziklám+, akiben nincsen igazságtalanság.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „zenélni”.
^ Vagy: „fű”.
^ Szó szerint: „felmagasztalod szarvamat”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „ősz korukban”.
^ Szó szerint: „kövérek”.
