Cselekedetek 1:1–26
1 Az első beszámolót, ó, Teofilusz, arról írtam, hogy mi mindent tett és tanított Jézus+
2 addig a napig, amelyen felvitetett,+ miután a szent szellem által utasításokat adott az apostoloknak, akiket kiválasztott+.
3 Miután szenvedett, sok cáfolhatatlan bizonyíték által tette egyértelművé nekik, hogy él.+ 40 napon át látták őt, és ő Isten királyságáról beszélt+.
4 Amikor együtt volt velük, erre utasította őket: „Ne menjetek el Jeruzsálemből,+ hanem kitartóan várjátok, hogy beteljesedjen, amit az Atya megígért,+ amiről hallottatok tőlem.
5 Mert János ugyan vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva szent szellemmel+ lesztek megkeresztelve.”
6 Mikor aztán ismét egybegyűltek, megkérdezték őt: „Uram, mostanában állítod helyre Izraelnek a királyságot?”+
7 Ő ezt mondta nekik: „Nem szükséges tudnotok azokról az időkről vagy időszakokról, amelyekről csak az Atyának van hatalma dönteni*.+
8 De erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok,+ és tanúim+ lesztek Jeruzsálemben+, egész Júdeában és Szamáriában+ és a föld legtávolabbi részéig*+.”
9 Miután ezeket mondta, Isten a szemük láttára felemelte Jézust, és egy felhő takarta el őt a szemük elől.+
10 És amint szemüket az égre szegezték, miközben távozott, egyszeriben csak ott állt mellettük két férfi fehér ruhában+,
11 és így szóltak: „Galileai férfiak, miért álltok itt az égre nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, ugyanúgy fog eljönni, ahogy az égbe menni láttátok.”
12 Akkor az Olajfák hegyéről – mely közel van Jeruzsálemhez, csupán egy sabbatnapi útra – visszatértek Jeruzsálembe+.
13 Mikor megérkeztek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt. Ott volt Péter, csakúgy, mint János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, aki Alfeus fia, Simon, a buzgó, és Júdás, aki Jakab fia.+
14 Ezek mindannyian egy célból gyűltek össze, és rendületlenül imádkoztak néhány asszonnyal+, Jézus testvéreivel+ és az anyjával, Máriával együtt.
15 Azokban a napokban pedig felállt Péter a testvérek között (összesen mintegy 120 fő volt ott*), és így szólt:
16 „Férfiak, testvérek, be kellett teljesednie az írásnak, amelyet a szent szellem Dávid által jövendölt Júdásról,+ aki vezetője lett azoknak, akik letartóztatták Jézust+.
17 Mert közénk tartozott,+ és ki lett választva, hogy részt vegyen ebben a szolgálatban.
18 (Ez az ember pedig földet vett az igazságtalanul szerzett béréből+, és fejjel lefelé zuhanva a teste széthasadt*, és minden belső része kiomlott.+
19 Ez tudomására jutott Jeruzsálem minden lakosának, úgyhogy elnevezték azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.)
20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: »Lakóhelye legyen pusztává, és ne legyen lakója«,+ és »felvigyázói tisztségét más vegye át«+.
21 Ezért azok közül a férfiak közül válasszunk ki valakit, akik mindig velünk tartottak, amikor az Úr Jézus közöttünk tevékenykedett*,
22 attól kezdve, hogy János megkeresztelte,+ addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk+. Hozzánk hasonlóan olyan valaki legyen, aki szemtanúja volt Jézus feltámadásának+.”
23 Így hát javasoltak kettőt: Józsefet, akit Barsabásnak, vagy más néven Jusztusznak is hívtak, meg Mátyást.
24 Majd így imádkoztak: „Te, ó, Jehova*, aki mindenkinek a szívét ismered,+ jelöld meg, e kettő közül melyiket választottad,
25 hogy átvegye azt a szolgálatot és apostolságot, amelyet Júdás elhagyott, hogy elmenjen a maga útjára+.”
26 Sorsot vetettek hát rájuk,+ és a sors Mátyásra esett; és a 11 apostolhoz tartozónak tekintették*.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett”.
^ Vagy: „a föld végéig”.
^ Vagy: „a sokaságban”.
^ Vagy: „középen széthasadt”.
^ Szó szerint: „járt-kelt”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagyis ugyanúgy tekintették őt, mint a többi 11 apostolt.
