Cselekedetek 13:1–52
13 Antiókiában pedig, a helyi gyülekezetben voltak próféták és tanítók:+ Barnabás, Simeon, akit Nigernek hívtak, a cirénei Lúciusz, és Manaen, aki Heródessel, a területi uralkodóval együtt kapott oktatást, meg Saul.
2 Amint ezek szolgáltak* Jehovának*, és böjtöltek, a szent szellem így szólt: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault+ arra a munkára, amelyre elhívtam őket+.”
3 Miután böjtöltek és imádkoztak, rájuk tették a kezüket, és elküldték őket.
4 Ők tehát a szent szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra.
5 Amikor Szalamiszba értek, hirdetni kezdték Isten szavát a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs.+
6 Miután átmentek az egész szigeten, Páfoszba értek, és ott találkoztak egy Barjézus nevű zsidó férfival, aki varázsló és hamis próféta volt.
7 Ez Szergiusz Paulusz prokonzulnak*, egy intelligens férfinak a szolgálatában állt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert nagyon szerette volna hallani Isten szavát.
8 Elimász, a varázsló azonban (így fordítják ugyanis a nevét) kezdett ellenszegülni nekik, és próbálta megakadályozni a prokonzult, hogy higgyen az Úrban.
9 Akkor Saul, akit Pálnak is neveznek, a szent szellemtől áthatva rászegezte tekintetét,
10 és így szólt: „Ó, mindenféle csalással és mindenféle gazsággal teli ember, te Ördög fia,+ az igazságosság ellensége! Miért ferdíted el Jehova* helyes tanításait?
11 Ezért Jehova* megbüntet téged. Vak leszel, és nem fogod látni a napfényt egy ideig.” Azon nyomban sűrű köd és sötétség szállt rá, és körbejárkált, hogy találjon valakit, aki kézen fogva vezeti őt.
12 Akkor a prokonzul a történtek láttán hívő lett, mivel ámult Jehova* tanításán.
13 Pál és a társai pedig hajóra szálltak Páfoszban, és megérkeztek a pamfíliai Pergába. János+ azonban otthagyta őket, és visszatért Jeruzsálembe.+
14 Ők viszont továbbmentek Pergából, és eljutottak a pizidiai Antiókiába. Sabbatnapon bementek a zsinagógába,+ és helyet foglaltak.
15 A Törvényből és a Prófétákból való nyilvános felolvasás+ után a zsinagóga vezetői ezt üzenték nekik: „Férfiak, testvérek, ha tudtok valami bátorítót mondani a népnek, mondjátok el!”
16 Erre Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta:
„Férfiak, izraeliták és ti többiek, akik mélységesen tisztelitek* Istent, halljátok!
17 Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta ősapáinkat, és felmagasztalta a népet, amikor idegenekként éltek Egyiptom földjén, és nagy hatalommal* kihozta őket onnan.+
18 Majd egy körülbelül 40 éves időszakon át elviselte őket a pusztában.+
19 Miután elpusztított hét nemzetet Kánaán földjén, kiosztotta nekik a földjüket örökségül.+
20 Mindez mintegy 450 év alatt történt.
Később bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.+
21 Ezután azonban királyt követeltek,+ és Isten Sault, Kís fiát adta nekik, egy Benjámin törzséből való férfit,+ 40 évre.
22 Miután őt elmozdította, Dávidot adta nekik királyul,+ akiről tanúskodott is, és ezt mondta: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát,+ a szívem szerint való férfit+. Ő megteszi majd mindazt, amit kívánok.«
23 Az ő utódai* közül Isten az ígéretéhez hűen megmentőt adott Izraelnek, Jézust.+
24 Mielőtt ő eljött, János nyilvánosan hirdette Izrael egész népének, hogy a megbánásuk jelképeként keresztelkedjenek meg.+
25 Ám amikor János a szolgálata befejezése felé járt, ezt mondta: »Kinek gondoltok engem? Én nem ő vagyok. De jön utánam valaki, akinek a lábáról nem vagyok méltó levenni a sarut.+«
26 Férfiak, testvérek, akik Ábrahám családjának a leszármazottai vagytok, és mások közöttetek, akik mélységesen tisztelik* Istent! Isten nekünk küldte el ezt az üzenetet arról, hogy hogyan ment meg minket.+
27 Jeruzsálem lakosai és a vezetőik nem ismerték fel őt, mégis amikor bíráskodtak, beteljesítették a Próféták kijelentéseit,+ melyeket minden sabbaton felolvasnak.
28 És bár semmi halálra való okot nem találtak,+ a kivégzését követelték Pilátustól+.
29 Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg van írva róla, levették az oszlopról*, és egy sírba* fektették+.
30 Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül,+
31 és ő sok napon át láthatóvá vált azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúi a nép előtt.+
32 Így mi a jó hírt hirdetjük nektek, mely az ősapáknak tett ígéretről szól.
33 Isten maradéktalanul beteljesítette ezt az ígéretet nekünk, a gyermekeiknek Jézus feltámasztása által,+ mint ahogy meg is van írva a második zsoltárban: »Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.«+
34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halottak közül, és nem fog többé visszatérni a romlandóságba, így jelentette ki: »Odaadó szeretettel fogok bánni veletek, ahogy arra Dávidnak ígéretet tettem, és ez az ígéret megbízható*.«+
35 Ezért egy másik zsoltárban ezt is mondja: »Nem engeded, hogy hűséges* szolgád teste bomlásnak induljon.«+
36 Egyfelől Dávid Istent* szolgálta a maga nemzedékében, majd meghalt*, és eltemették az ősapái mellé, a teste pedig bomlásnak indult.+
37 Másfelől, akit Isten feltámasztott, annak a teste nem indult bomlásnak.+
38 Legyen azért tudtotokra, testvérek, hogy a bűnök megbocsátása csak általa lehetséges, és ezt hirdetjük most nektek.+
39 Mindabban, amiben Mózes törvénye által nem lehetett vétlennek nyilvánítani benneteket,+ általa mindenkit vétlennek nyilvánítanak, aki hisz.+
40 Vigyázzatok tehát, nehogy eljöjjön rátok, ami megmondatott a Prófétákban:
41 »Lássátok, ti gúnyolódók, hogy egy olyan tettet hajtok végre a napjaitokban, amelyről el sem hiszitek, hogy megtörténhet, még akkor sem, ha valaki részletesen elmondja nektek. Meg fogtok döbbenni, és elpusztultok.«+”
42 Mikor pedig mentek kifelé, az emberek kérlelték őket, hogy a következő sabbaton is beszéljenek ezekről a dolgokról.
43 Így, miután véget ért az összejövetel a zsinagógában, a zsidók közül és az Istent imádó prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy továbbra is maradjanak méltók Isten ki nem érdemelt kedvességére.+
44 A következő sabbaton csaknem az egész város egybegyűlt, hogy hallja Jehova* szavát.
45 Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, féltékenység töltötte el őket, és elkezdtek gyalázkodni, és ellentmondani annak, amit Pál mondott.+
46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták: „Először veletek kellett megosztani Isten szavát.+ Ti azonban elvetitek azt, és így nem bizonyultok méltónak az örök életre, ezért a nemzetekhez fordulunk.+
47 Jehova* ugyanis ezt parancsolta nekünk: »Nemzetek világosságává neveztelek ki, hogy szabadítást hirdess a föld végéig.*«+”
48 Amikor a nemzetekből valók hallották ezt, ujjongtak, és dicsőíteni kezdték Jehova* szavát, és mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek.
49 Jehova* szava pedig továbbra is terjedt szerte az egész vidéken.
50 A zsidók azonban felbujtották az istenfélő, tekintélyes asszonyokat meg a város főembereit, és üldözést szítottak+ Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a város határain kívülre.
51 Ők akkor lerázták a port a lábukról, bizonyítékul ellenük,+ és elmentek Ikóniumba.
52 A tanítványok pedig továbbra is nagyon örültek,+ és áthatotta őket a szent szellem.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „nyilvánosan szolgáltak”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Egy római tartomány helytartója. Lásd: Szójegyzék.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Szó szerint: „akik félitek”.
^ Szó szerint: „és felemelt karral”.
^ Szó szerint: „magva”.
^ Szó szerint: „akik félik”.
^ Vagy: „emléksírba”.
^ Vagy: „a fáról”.
^ Vagy: „hűséges”.
^ Vagy: „lojális”.
^ Vagy: „Isten akaratát”.
^ Szó szerint: „(halál)alvásba merült”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Pál ezeket a szavakat nyilvánvalóan Jézus tanítványaira is alkalmazta.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
