Cselekedetek 16:1–40
16 Megérkezett Derbébe, és Lisztrába is.+ Volt ott egy Timóteusz+ nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög apának a fia,
2 aki jó hírben állt a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében.
3 Pál kifejezte, hogy szeretné, ha Timóteusz vele tartana. Így hát fogta őt, és körülmetélte az ottani zsidók miatt,+ mivel egytől egyig tudták, hogy az apja görög volt.
4 Amint átutaztak a városokon, átadták a Jeruzsálemben levő apostolok és vének által hozott rendeleteket, hogy tartsák meg azokat.+
5 Így aztán a gyülekezetek továbbra is erősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra gyarapodott.
6 Ezenkívül átmentek Frígián és Galácia vidékén is,+ mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia tartományban hirdessék a szót.
7 Továbbá, amikor leértek Míziába, megpróbáltak Bitíniába+ menni, de Jézus szelleme nem engedte nekik.
8 Elmentek hát Mízia mellett,* és lementek Troászba.
9 Éjjel pedig látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt ott, és így kérlelte őt: „Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!”
10 Mihelyt látta a látomást, igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert úgy következtettünk, hogy Isten odahívott minket, hogy hirdessük nekik a jó hírt.
11 Tengerre szálltunk hát Troászban, és egyenesen Szamotrákéra mentünk, az azt követő napon pedig Neápoliszba.
12 Onnan aztán Filippibe+ mentünk, egy kolóniába, amely Makedónia azon területének legfőbb városa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot.
13 Sabbatnapon pedig kimentünk a kapun kívülre, egy folyó mellé, ahol – úgy gondoltuk – van egy olyan hely, ahol imádkozni szoktak. Majd leültünk, és beszélni kezdtünk az egybegyűlt asszonyoknak.
14 Egy Lídia nevű asszony, aki bíborárus volt Tiatira+ városából, és Isten imádója volt, figyelt, Jehova* pedig szélesre tárta a szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra.
15 Mikor aztán ő és a háznépe megkeresztelkedett,+ így kérlelt minket: „Ha úgy látjátok, hogy hű vagyok Jehovához*, gyertek a házamba, és maradjatok ott.” És valósággal kényszerített bennünket, hogy odamenjünk.
16 Amikor pedig arra a helyre mentünk, ahol imádkozni szoktak, szembejött velünk egy szolgálólány, akiben szellem, jövendőmondó démon volt+. Ő nagy haszonhoz juttatta az urait azzal, hogy jósolt*.
17 Ez a lány kitartóan követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a legfelségesebb Isten rabszolgái,+ és azt hirdetik nektek, hogy hogyan menekülhettek meg!”
18 Ezt sok napon át folytatta. Pál végül belefáradt, megfordult, és így szólt a szellemhez: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy menj ki belőle!” Ki is ment még abban az órában.+
19 Mikor az urai látták, hogy amiből haszonra tettek szert, az odalett,+ megragadták Pált és Silást, és a piactérre vonszolták őket a tisztviselőkhöz+.
20 A polgári főtisztviselők elé vezetve őket így szóltak: „Ezek az emberek nagy zavart keltenek a városunkban.+ Zsidók,
21 és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad átvennünk, sem gyakorolnunk, mivel rómaiak vagyunk.”
22 És a sokaság együttesen felkelt ellenük, a polgári főtisztviselők pedig, miután letépték róluk ruháikat, parancsot adtak, hogy vesszőzzék meg őket.+
23 Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.+
24 Az, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.
25 Éjféltájban Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsérte Istent,+ a rabok pedig hallgatták őket.
26 Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrázkódtak a börtön alapjai. Azon nyomban megnyílt az összes ajtó is, és mindenkinek leoldódtak a bilincsei.+
27 Amikor a börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kihúzta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy a rabok elszöktek.+
28 Pál azonban hangosan felkiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!”
29 Az tehát világosságot kért, berohant, és remegve leborult Pál és Silás elé.
30 Majd kivitte őket, és ezt mondta: „Uraim, mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?”
31 Ők így szóltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmentésben részesülsz, te is, és a háznéped is.”+
32 Aztán hirdették Jehova* szavát neki és mindazoknak, akik a házában voltak.
33 Ő pedig magával vitte őket az éjszakának abban az órájában, és kimosta a sebeiket. Majd ő és egész háznépe késedelem nélkül megkeresztelkedett.+
34 Elvitte őket a házába, asztalt terített nekik, és nagyon örült az egész háznépével együtt, most, hogy hitt Istenben.
35 Amikor nappal lett, a polgári főtisztviselők elküldték a hatósági szolgákat, hogy megmondják: „Engedd szabadon azokat az embereket!”
36 A börtönőr tudtára adta Pálnak, hogy mit mondtak: „A polgári főtisztviselők embereket küldtek, hogy mindkettőtöket szabadon engedjenek. Most azért gyertek ki, és menjetek el békével!”
37 Pál azonban ezt mondta nekik: „Ítélet* nélkül nyilvánosan megvertek minket, jóllehet rómaiak+ vagyunk, és börtönbe vetettek. Most meg titokban dobnak ki bennünket? Azt már nem! Jöjjenek ők maguk, és kísérjenek ki minket!”
38 A hatósági szolgák tehát jelentették ezeket a szavakat a polgári főtisztviselőknek. Azokon félelem lett úrrá, amikor meghallották, hogy rómaiak.+
39 Odamentek hát, és próbálták kiengesztelni őket, majd miután kikísérték őket, kérték, hogy távozzanak a városból.
40 Ők pedig kijöttek a börtönből, és Lídia otthonába mentek. Látva a testvéreket, bátorították őket,+ majd útra keltek.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „átmentek Mízián”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „a jövendölés mesterségét űzte”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „tárgyalás”.
