Cselekedetek 17:1–34
17 Akkor átutaztak Amfipoliszon és Apollónián, és Tesszalonikába+ értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
2 Pál pedig szokása szerint+ bement hozzájuk, és három sabbaton át érvelt nekik az Írásokból+.
3 Megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett,+ és fel kellett támadnia a halottak közül+. Ezt mondta: „Ez a Jézus a Krisztus, akit hirdetek nektek.”
4 Ennek eredményeként néhányan közülük hívőkké lettek, és csatlakoztak Pálhoz meg Siláshoz+. Ugyanígy tett az Istent imádó görögök egy nagy tömege is, továbbá jó néhány előkelő asszony.
5 A zsidók azonban, mivel féltékenyek lettek,+ maguk mellé vettek néhány gonosz férfit, akik a piactéren lézengtek, csődületet támasztottak, és felfordulást okoztak a városban. Megrohanták Jáson házát, és azon igyekeztek, hogy kihozassák Pált és Silást a csőcselék elé.
6 Amikor őket nem találták, Jásont néhány testvérrel együtt a város vezetői elé vonszolták, ezt kiáltva: „Ezek, akik felforgatták* a lakott földet, itt is jelen vannak,+
7 Jáson meg vendégül látta őket! Ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek, azt mondva, hogy más a király: Jézus.+”
8 Ezeket hallva riadalom támadt a sokaság és a városi vezetők körében,
9 és csak akkor engedték el őket, miután elegendő biztosítékot* kaptak Jásontól és a többiektől.
10 A testvérek azonnal, még éjjel elküldték Pált is, és Silást is Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába.
11 Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis rendkívül készségesen fogadták Isten szavát, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok.
12 Így sokan közülük hívőkké lettek, akárcsak a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül is jó néhányan.
13 De amikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten szavát, odamentek, hogy bujtogassák és felzaklassák a tömeget+.
14 A testvérek akkor azonnal elküldték Pált a tengerhez,+ de Silás és Timóteusz ott maradt.
15 Akik azonban Pált kísérték, elvitték őt egészen Athénig, majd miután azt az útmutatást kapták, hogy Silás és Timóteusz+ a lehető leggyorsabban menjen el Pálhoz, eltávoztak.
16 Miközben Pál várta őket Athénban, felháborodott annak láttán, hogy a város tele van bálványokkal.
17 Érvelni kezdett hát a zsinagógában a zsidóknak és a többi, Istent imádó embernek, és a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak.
18 Némelyek azonban mind az epikureus, mind a sztoikus filozófusok közül vitába szálltak vele, és egyesek ezt mondták: „Mit akar ez a fecsegő mondani?” Mások meg ezt: „Idegen istenségek hírnökének látszik.” Ez azért volt, mert a Jézusról és a feltámadásról szóló jó hírt+ hirdette.
19 Megragadták hát, és az Areopáguszra vitték, ezt mondva: „Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyről beszélsz?
20 Mert olyasmikkel állsz elő, amik idegenül hangzanak nekünk. Tudni akarjuk, hogy mit jelentenek ezek.”
21 Az athéniak meg az ott tartózkodó* idegenek ugyanis semmi mással nem töltötték a szabad idejüket, mint azzal, hogy valami újat mondjanak, vagy valami újra figyeljenek.
22 Pál pedig megállt az Areopágusz+ közepén, és így szólt:
„Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket,* mint mások.+
23 Például amint mentem, és gondosan megszemléltem imádatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«. Akit azért ti nem ismerve imádtok, azt hirdetem én nektek.
24 Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, aki égnek és földnek ura,+ kézzel készített templomokban nem lakik,+
25 sem emberi kezek nem szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is,+ hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet+ és mindent.
26 És egyetlen emberből+ alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak az egész föld színén,+ és kiszabta a meghatározott időket és az emberek lakóhelyének határait,+
27 hogy keressék Istent, sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják,+ bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem.
28 Mert általa van életünk, általa mozgunk és létezünk, mint ahogy a költőitek közül is mondták némelyek: »Mert az ő gyermekei* vagyunk.«
29 Mivel tehát Isten gyermekei* vagyunk,+ nem szabad azt hinnünk, hogy az Istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg+.
30 Igaz, Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje+ felett, de most azt hirdeti minden embernek mindenhol, hogy bánja meg a bűneit.
31 Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen igazságosan ítélkezik+ majd a lakott föld felett egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül+.”
32 Nos, amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek csúfolódni kezdtek,+ míg mások ezt mondták: „Majd még meghallgatunk erről.”
33 Így Pál otthagyta őket,
34 de néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett. Közöttük volt Dioníziusz, az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, valamint egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „akik bajt kevertek”.
^ Vagy: „miután óvadékot”.
^ Vagy: „az odalátogató”.
^ Vagy: „hogy a jelek szerint vallásosabbak vagytok”.
^ Vagy: „leszármazottai”.
^ Vagy: „leszármazottai”.
