Cselekedetek 24:1–27
24 Öt nappal később Anániás főpap+ lement néhány vénnel és egy Tertullusz nevű nyilvános szónokkal*, és ismertették a kormányzóval+ a Pál ellen szóló vádjaikat.
2 Amikor szólították Tertulluszt, ő vádolni kezdte őt, ezt mondva:
„Mivel nagy békének örvendünk általad, és előrelátásodnak köszönhetően újítások történnek e nemzet javára,
3 ezt mindig és mindenhol a legnagyobb hálával fogadjuk, nagyméltóságú Félix.
4 De hogy ne tartsalak fel tovább, nagyon kérlek, légy kedves, és hallgass meg minket röviden.
5 Mert úgy találtuk, hogy ez a férfi valóságos pestis*,+ zendüléseket szít+ minden zsidó között szerte a lakott földön, és a názáretiek szektájának+ élharcosa.
6 A templomot is megpróbálta megszentségteleníteni, ezért elfogtuk.+
7 * ——
8 Ha kihallgatod, magad is tudomást szerezhetsz tőle mindazokról, amikkel vádoljuk.”
9 Ekkor a zsidók is csatlakoztak a támadáshoz, és bizonygatták, hogy így vannak ezek.
10 Amikor a kormányzó bólintott Pálnak, hogy beszéljen, ő így szólt:
„Tudom jól, hogy sok éve vagy bírája ennek a nemzetnek, ezért bátran beszélek a magam védelmében+.
11 Ahogy magad is meggyőződhetsz róla, nincs több mint 12 napja, hogy felmentem Jeruzsálembe Isten imádatára,+
12 és nem találtak sem úgy, hogy a templomban vitáztam volna valakivel, sem úgy, hogy akár a zsinagógákban, akár másutt a városban csődületet támasztottam volna.
13 Azokat sem tudják bizonyítani neked, amikkel most vádolnak.
14 Azt azonban megvallom neked, hogy a szerint a tanítás* szerint, amelyet ők szektának neveznek, így végzek én szent szolgálatot ősapáim Istenének,+ mivel hiszem mindazt, ami meg van írva a Törvényben és a Prófétákban+.
15 És reménykedem Istenben, mint ahogy ezek az emberek is, hogy lesz feltámadásuk+ mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak+.
16 Emiatt folyton arra törekszem, hogy megőrizzem a tiszta* lelkiismeretemet Isten és az emberek előtt.+
17 Jó néhány év elteltével tehát megérkeztem, hogy adományokat*+ hozzak nemzetemnek, és áldozatokat ajánljak fel.
18 Éppen ezekkel voltam elfoglalva, amikor ott találtak szertartásilag megtisztulva a templomban,+ de nem sokasággal, vagy úgy, hogy felfordulást okoztam volna. Ám volt ott Ázsia tartományból néhány zsidó,
19 akiknek jelen kellene lenniük előtted, hogy vádoljanak engem, ha valóban van valami panaszuk ellenem+.
20 Vagy mondják meg az ittlevők maguk, hogy mi rosszat találtak akkor, amikor a szanhedrin előtt álltam,
21 hacsak nem azt az egy kijelentést, amelyet közöttük állva kiáltottam: »A halottak feltámadása miatt ítéltetem meg ma előttetek!«+”
22 Ekkor Félix, aki elég jól ismerte az erre az Útra+ vonatkozó tényeket, elnapolta az ügyüket, ezt mondva: „Ha majd Liziász, a katonai parancsnok lejön, dönteni fogok ezekben a titeket érintő dolgokban.”
23 A katonatisztnek megparancsolta, hogy tartsák Pált őrizet alatt, de enyhítsenek az őrizetén, a hozzá közel állóknak pedig engedjék meg, hogy gondoskodjanak a szükségleteiről.
24 Néhány nappal később Félix eljött a feleségével, Druzillával, aki zsidó volt. Hívatta Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusba vetett hitről mondott.+
25 De amikor Pál az igazságosságról, az önuralomról és az eljövendő ítéletről+ beszélt, Félix megrémült, és így válaszolt: „Most menj el, de ha alkalmam lesz, újra hívatlak.”
26 Ugyanakkor azt remélte, hogy Pál majd pénzt ad neki. Ezért még gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.
27 Két év elteltével aztán Porciusz Fesztusz lett Félix utóda; és mivel Félix a zsidók kedvében akart járni,+ fogságban hagyta Pált.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „ügyvéddel”.
^ Vagy: „bajkeverő”.
^ Lásd: A3-as függ.
^ Szó szerint: „az út”.
^ Vagy: „kifogástalan”.
^ Szó szerint: „irgalmas adományokat”.
