Cselekedetek 4:1–37
4 Mialatt pedig ők ketten a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok+.
2 Bosszankodtak amiatt, hogy az apostolok tanítják a népet, és nyíltan hirdetik, hogy Jézus feltámadt a halottak közül*.+
3 Elfogták* és őrizetbe vették+ őket másnapig, ugyanis már este volt.
4 De sokan hittek azok közül, akik figyeltek a beszédre, és a hívő férfiak száma mintegy 5000-re emelkedett+.
5 Másnap a vezetőik, véneik és írástudóik egybegyűltek Jeruzsálemben
6 Annással+, a magas rangú pappal, és Kajafással+, Jánossal meg Alexanderrel, továbbá mindazokkal, akik a magas rangú pap rokonai voltak.
7 Középre állították Pétert és Jánost, és faggatni kezdték őket: „Milyen erővel, vagy kinek a nevében tettétek ezt?”
8 Akkor Péter a szent szellemtől áthatva+ így szólt hozzájuk:
„Vezetői a népnek, és vének!
9 Azért hallgattok ki minket a mai napon, mert ezzel a nyomorék emberrel jót tettünk,+ és tudni akarjátok, hogy hogyan gyógyult meg?
10 Legyen hát tudtára mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében,+ akit ti oszlopra feszítettetek,+ de akit Isten feltámasztott a halottak közül,+ őáltala áll itt előttetek egészségesen ez az ember.
11 Ez az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a fő szegletkő* lett«.+
12 Továbbá senki más által nincs megmentés, mert Isten nem adott más nevet+ az ég alatt az emberek között, amely által megmenekülhetünk.+”
13 Mikor pedig látták Péter és János nyíltságát*, és megtudták, hogy iskolázatlan* és egyszerű emberek,+ megdöbbentek. Felismerték, hogy Jézussal voltak.+
14 Amikor látták, hogy a meggyógyított ember ott áll velük együtt,+ semmit sem tudtak mondani+.
15 Megparancsolták hát nekik, hogy menjenek ki a szanhedrin terméből, majd tanácskozni kezdtek egymással,
16 és ezt mondták: „Mit tegyünk ezekkel az emberekkel?+ Mert bizony figyelemre méltó jel történt általuk, olyan, amely Jeruzsálem minden lakosa előtt nyilvánvaló,+ és le sem tagadhatjuk.
17 De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, és mondjuk meg nekik, hogy senkinek se beszéljenek többé annak az embernek a nevében.+”
18 Azzal hívatták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek, és ne is tanítsanak Jézus nevében.
19 Péter és János azonban ezt felelte nekik: „Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint Istenre, ítéljétek meg magatok.
20 Mi azonban nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.+”
21 Így a vezetők és a vének, miután még megfenyegették, szabadon bocsátották a két tanítványt, mivel nem találtak semmilyen okot arra, hogy megbüntessék őket, és mivel az egész nép dicsőítette Istent a történtekért.+
22 Az az ember ugyanis, aki ennek a csodának* köszönhetően meggyógyult, elmúlt 40 éves.
23 Szabadon bocsátásuk után elmentek a hittársaikhoz, és beszámoltak arról, hogy miket mondtak nekik a magas rangú papok és a vének.
24 Ezt hallva, egységesen így imádkoztak Istenhez:
„Legfőbb Úr, te vagy az, aki alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,+
25 és aki szent szellem által Dávid ősapánk, a te szolgád által ezt mondtad+: »Miért háborogtak a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek?
26 A föld királyai tettre keltek, és az uralkodók egybegyűltek Jehova* ellen és az ő felkentje* ellen.+«
27 Éppígy Heródes és Poncius Pilátus+ egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és az izraelitákkal ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,+
28 hogy megtegyék, amit megjövendöltél. Ezek azért történtek, mert megvan hozzá a hatalmad, és a szándékoddal összhangban van.+
29 Most pedig, Jehova*, figyelj oda a fenyegetéseikre, és add meg rabszolgáidnak, hogy mindig félelem nélkül hirdessék szavadat,
30 mialatt gyógyításra használod az erődet, és mialatt jelek és csodák* történnek+ szent szolgádnak, Jézusnak a neve által+.”
31 Miután könyörögtek*, megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek. Egytől egyig áthatotta őket a szent szellem,+ és bátran hirdették Isten szavát+.
32 Sőt, a tanítványok egész közössége ugyanúgy gondolkodott és érzett*, és egyikük sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt.+
33 És az apostolok továbbra is nagyon hatásosan tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról,+ és nagymértékben részesültek Isten ki nem érdemelt kedvességéből.
34 Egyikük sem nélkülözött,+ mert mindazok, akiknek földjeik vagy házaik voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak értékét,
35 és odaadták az apostoloknak.+ Azután mindenkinek a szükséglete szerint lett szétosztva.+
36 Józsefnek, egy ciprusi születésű lévitának, akit az apostolok Barnabásnak+ is hívtak (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’vigasztalás fia’),
37 volt egy darab földje. Ő is eladta azt, a pénzt pedig elhozta, és odaadta az apostoloknak.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „hirdetik a halottak közül való feltámadást Jézus példája által”.
^ Vagy: „letartóztatták”.
^ Szó szerint: „a szeglet feje”.
^ Vagy: „bátorságát”.
^ Ez arra utal, hogy nem jártak a rabbik iskoláiba, nem pedig arra, hogy írástudatlanok voltak.
^ Vagy: „jelnek”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „Krisztusa”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „előjelek”.
^ Vagy: „buzgón imádkoztak”.
^ Szó szerint: „egy szíve és lelke volt”.
