Cselekedetek 9:1–43
9 Saul még mindig nagyon dühös volt az Úr tanítványaira, és azzal fenyegette őket, hogy mindannyiukat megöli.+ Ezért elment a főpaphoz,
2 és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhasson bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik,+ férfiakat és asszonyokat egyaránt.
3 Mikor már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből.+
4 Erre ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
5 Ő ezt kérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így szólt: „Jézus vagyok,+ akit te üldözöl+.
6 De most kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.”
7 A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak; hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.+
8 Saul ekkor felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit. Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba.
9 Három napig semmit sem látott,+ és nem is evett, nem is ivott.
10 Volt Damaszkuszban egy Anániás+ nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban: „Anániás!” Ő ezt mondta: „Itt vagyok, Uram.”
11 Az Úr ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi+ embert. Mert imádkozik,
12 és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását.”+
13 Anániás azonban így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a tanítványaiddal* Jeruzsálemben.
14 Itt is felhatalmazása van a magas rangú papoktól, hogy letartóztassa* mindazokat, akik segítségül hívnak téged*.+”
15 Az Úr azonban ezt mondta neki: „Menj, mert kiválasztottam őt*,+ hogy tanúskodjon rólam a nemzeteknek+ és a királyoknak+, és az izraelitáknak is.
16 Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.+”
17 Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt: „Saul, testvér, engem az Úr Jézus küldött el – aki megjelent neked az úton, melyen jöttél –, hogy visszanyerd a látásod, és áthasson téged a szent szellem.”+
18 Ekkor hirtelen valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását. Aztán felkelt és megkeresztelkedett,
19 majd evett és erőre kapott.
Néhány napig Damaszkuszban maradt a tanítványokkal,+
20 és azonnal elkezdte hirdetni a zsinagógákban Jézusról, hogy ő Isten Fia.
21 Mindazok, akik hallották őt, megdöbbentek, és ezt mondták: „Hát nem ez az, aki Jeruzsálemben az életükre tört azoknak, akik segítségül hívják Jézust*?+ Nem azért jött ide, hogy letartóztassa és a magas rangú papokhoz vigye őket*?”+
22 Saul azonban egyre erőteljesebben és meggyőzőbben beszélt. Mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus,+ zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat.
23 Sok nap elteltével pedig a zsidók kitervelték, hogy végeznek vele.+
24 Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele.
25 Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel egy kosárban+.
26 Jeruzsálembe érkezve+ megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány.
27 Így hát Barnabás+ a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton,+ és hogy az beszélt vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében+.
28 Ezért velük maradt, és szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében.
29 Beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.+
30 Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba+.
31 A gyülekezet ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamáriában+ békés időszakba lépett és épült. Ahogy kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova* iránt,* és megerősödtek a szent szellem által,+ egyre gyarapodtak.
32 Amikor Péter beutazta azt a vidéket, lement a Liddában+ lakó tanítványokhoz* is.
33 Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyán, mivel béna volt.
34 Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged.+ Kelj fel, és vesd be az ágyad!”+ Erre az azonnal felkelt.
35 Amikor mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán laktak, látták őt, hinni kezdtek az Úrban.
36 Joppéban pedig volt egy Tábita nevű tanítvány, akinek a neve görögre lefordítva: Dorkász*. Ez az asszony nagyon sok jót tett, és bőkezűen adományozott*.
37 Azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosdatták hát, és lefektették egy felső szobában.
38 Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt: „Kérünk, sürgősen jöjj át hozzánk!”
39 Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső szobába. Az özvegyek pedig mind elé álltak, sírtak, és sok olyan ruhát és köntöst* mutattak, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt.
40 Péter aztán mindenkit kiküldött,+ és letérdelve imádkozott. Majd a test felé fordulva így szólt: „Tábita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.+
41 Ő a kezét adva neki felsegítette, behívta a tanítványokat* meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.+
42 Ez ismertté vált egész Joppéban, és sokan hinni kezdtek az Úrban+.
43 Péter ezután jó néhány napig Joppéban maradt Simonnál, a tímárnál.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „szentjeiddel”.
^ Szó szerint: „segítségül hívják a nevedet”.
^ Szó szerint: „megkötözze”; „bilincsbe verje”.
^ Szó szerint: „választott edényem ő”.
^ Szó szerint: „segítségül hívják ezt a nevet”.
^ Szó szerint: „hogy megkötözve a magas rangú papokhoz vigye őket”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Szó szerint: „Ahogy az Úr félelmében jártak”.
^ Szó szerint: „szentekhez”.
^ A görög „Dorkász” és az arámi „Tábita” név egyaránt ’gazellát’ jelent.
^ Szó szerint: „adott irgalmas adományokat”.
^ Vagy: „felsőruhát”.
^ Szó szerint: „szenteket”.
