Eszter 9:1–32

9  A 12., vagyis adár* hónap 13. napján,+ amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát és törvényét,+ azon a napon, amelyre a zsidók ellenségei vártak, hogy legyőzzék a zsidókat, épp az ellenkezője történt ennek, mert a zsidók mértek vereséget azokra, akik gyűlölték őket+.  A zsidók egybegyűltek a városaikban Ahasvérus+ király minden tartományában, hogy megtámadják azokat, akik ártani akarnak nekik. Senki sem mert szembeszállni velük, mert minden nép félni kezdett tőlük.+  És a tartományok minden fejedelme, a satrapák*,+ a kormányzók és a király ügyintézői mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól.  Márdokeus nagy hatalomra+ tett szert a király házában*, és a híre bejárta az összes tartományt, mivel egyre hatalmasabb lett.  A zsidók kardélre hányták minden ellenségüket, és így ölték meg és pusztították el őket. Azt tették azokkal, akik gyűlölték őket, amit csak akartak.+  Susán*+ fellegvárában* a zsidók megöltek 500 férfit.  Megölték még Parsandátát, Dalfont, Aspatát,  Porátát, Adáliát, Aridátát,  Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát, 10  Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének+ a 10 fiát. De miután megölték őket, nem zsákmányoltak semmit+. 11  Azon a napon jelentették a királynak, hogy hány embert öltek meg Susán* fellegvárában*. 12  A király így szólt Eszter királynéhoz: „Susán* fellegvárában* a zsidók 500 férfit öltek meg, valamint Hámán 10 fiát. Vajon mit tettek a király többi tartományában?+ Mi a kérésed? Megkapod! És mit kívánsz még? Meglesz!” 13  Eszter erre így felelt: „Ha jónak látja a király,+ akkor a mai napon érvényes törvény holnap is legyen érvényes a Susánban* levő zsidókra+. Hámán 10 fiát pedig akasszák oszlopra.+ 14  A király elrendelte, hogy így tegyenek. Törvényt hoztak Susánban*, és Hámán 10 fiát felakasztották. 15  A Susánban* lévő zsidók egybegyülekeztek adár hónap 14. napján+ is, és 300 férfit öltek meg Susánban*. De nem zsákmányoltak semmit. 16  A király tartományaiban lévő többi zsidó is összegyülekezett, és megvédte magát*.+ Megszabadultak az ellenségeiktől,+ és azok közül, akik gyűlölték őket, megöltek 75 000-et. De nem zsákmányoltak semmit. 17  Ez adár hónap 13-án történt. 14-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt. 18  A Susánban* lévő zsidók 13-án+ és 14-én+ is egybegyűltek, 15-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt. 19  De a vidéki zsidók, akik a távoli tartományok városaiban laktak, adár hónap 14-ét tették az öröm és lakomázás napjává, ünnepnappá,+ amelyen ennivalót küldtek egymásnak+. 20  Márdokeus+ pedig feljegyzést készített ezekről az eseményekről, és hivatalos leveleket küldött a zsidóknak Ahasvérus király összes tartományába, a közeliekbe is, és a távoliakba is. 21  Utasította őket, hogy minden évben ünnepeljék meg adár hónap 14. és 15. napját, 22  mert azokon a napokon a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, és abban a hónapban a bánatukat öröm váltotta fel, a gyászukat+ pedig ünnepnap. A lakomázás és öröm napjaiként tartsák meg azokat, és küldjenek ennivalót egymásnak, a szegényeknek pedig ajándékokat. 23  A zsidók egyetértettek azzal, hogy folytatják az ünneplést, amit már elkezdtek, és azt teszik, amit Márdokeus írt nekik. 24  Mert Hámán+, az agágita+ Hammedáta fia, minden zsidó ellensége cselt szőtt a zsidók ellen, hogy elpusztítsa őket,+ és púrt+, vagyis sorsot vetett, hogy megfélemlítse és elpusztítsa őket. 25  Ám amikor Eszter bement a király elé, a király egy írott rendeletben+ megparancsolta: „Történjen vele ugyanaz, mint amit ő tervelt ki gonoszul a zsidók ellen+.” És Hámánt meg a fiait oszlopra akasztották.+ 26  Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak, a púr*+ szóról. Így hát a miatt, ami le volt írva ebben a levélben, amit láttak ezzel kapcsolatban, és ami történt velük, 27  a zsidók kötelezték magukat, a leszármazottaikat, és mindenkit, aki csatlakozott hozzájuk,+ hogy mindenképpen megünneplik ezt a két napot, és minden évben a meghatározott időben megteszik, ami az ünneppel kapcsolatban meg van írva. 28  Meg kell emlékezni ezekről a napokról, és meg kell tartani azokat minden nemzedéknek és családnak minden tartományban és városban. A zsidóknak mindig meg kell ünnepelniük a púrimot, és a leszármazottaiknak mindig meg kell emlékezniük róla. 29  Majd készült egy második levél a púrimról, és Eszter királyné, Abihail lánya, valamint a zsidó Márdokeus a rájuk ruházott hatalmuknál fogva érvényesítették azt. 30  Majd hivatalos leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérus birodalmának+ 127 tartományába+ őszinte és kedves szavakkal, 31  hogy megerősítsék, hogy a meghatározott időben minden zsidónak és a leszármazottaiknak meg kell ünnepelniük+ a púrimot a zsidó Márdokeus és Eszter királyné utasítására+. Ez összhangban volt azzal, amire a zsidók kötelezték magukat*, hogy böjtöléssel+ és segélykiáltással+ emlékeznek meg erről. 32  Mindezeket a púrimra+ vonatkozó dolgokat Eszter parancsa tette érvényessé, és feljegyezték azt egy könyvbe.

Lábjegyzetek

Vagy: „palotájában”.
Vagy: „Szúza”.
Vagy: „palotájában”; „erődjében”.
Vagy: „Szúza”.
Vagy: „palotájában”; „erődjében”.
Vagy: „Szúza”.
Vagy: „palotájában”; „erődjében”.
Vagy: „Szúzában”.
Vagy: „Szúzában”.
Vagy: „Szúzában”.
Vagy: „Szúzában”.
Vagy: „kiállt a lelkéért”.
Vagy: „Szúzában”.
A „púr” szó jelentése ’sors’, többes számú alakja a „púrim”. Púrimnak nevezik azt a zsidó ünnepet, melyet a szent naptár szerint a 12. hónapban tartanak meg. Lásd: B15-ös függ.
Vagy: „lelküket”.