Filippi 2:1–30
2 Mivel keresztényekként bátorítjátok egymást, mivel szeretettel vigasztaljátok egymást, mivel törődtök egymással,* mivel bensőségesen szeretitek egymást és könyörületesek vagytok egymással,
2 ezért tegyétek teljessé az örömömet azzal, hogy ugyanúgy gondolkodtok, egyformán szeretitek egymást, teljesen egységesek vagytok,* és egy a célotok.+
3 Semmit se tegyetek azért, mert veszekedést akartok szítani,+ vagy mert önteltek vagytok,+ hanem alázatosan tartsátok többre magatoknál a többieket,+
4 miközben nemcsak a magatok érdekeit keresitek,+ hanem a másokéit is.+
5 Továbbra is gondolkodjatok úgy, mint Krisztus Jézus,+
6 aki, noha Isten formájában létezett,+ sosem gondolt arra, hogy egyenlővé tegye magát Istennel.+
7 Nem, hanem mindent hátrahagyott, rabszolgai formát öltött,+ és ember lett*.+
8 Mi több, amikor eljött emberként,* megalázta magát, és engedelmes lett, vállalva a halált is,+ igen, a kínoszlopon* való halált.+
9 Isten éppen ezért magasabb állásba emelte,+ és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más név felett áll,+
10 hogy Jézus nevében minden térd meghajoljon, az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké,+
11 és minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr+ az Atyának, Istennek a dicsőségére.
12 Szeretteim, mindig is engedelmesek voltatok, nemcsak akkor, amikor veletek voltam, hanem most, hogy távol vagyok, sokkal készségesebben. Ugyanígy folyton dolgozzatok a megmentéseteken, félelemmel és remegéssel.
13 Mert Isten az, aki megerősít titeket, mivel így tartja jónak. Megadja nektek a vágyat is, és az erőt is, hogy tenni tudjatok.
14 Ezentúl is zúgolódás+ és vita+ nélkül tegyetek mindent,
15 hogy feddhetetlenek és ártatlanok legyetek, Isten tiszta gyermekei+ egy csalárd és elferdült nemzedékben,+ akik között fényforrásként fényletek a világban,+
16 miközben erősen kapaszkodtok az élet szavába+. Így lesz okom örömre Krisztus napján, mert tudni fogom, hogy nem hiába futottam, és nem hiába dolgoztam keményen.
17 Ám még ha italáldozatként kiöntetem+ is az áldozatra+ és a szent* szolgálatra, amelyekre a hitetek ösztönzött titeket, mindnyájatokkal együtt örülök.
18 Ugyanígy ti is örüljetek velem.
19 Én pedig remélem, hogy ha ez az Úr Jézus akarata, nemsokára elküldöm hozzátok Timóteuszt,+ hogy felviduljak, amikor megtudom, mi van veletek.
20 Mert senki másom nincs, aki olyan lenne, mint ő, és aki igazán törődne veletek.
21 Mert a többiek mind a maguk érdekeit keresik, és nem Jézus Krisztuséit.
22 Ti pedig tudjátok, hogy már bizonyította, milyen ember, mert mint gyermek+ az apjával, úgy szolgált velem rabszolgaként a jó hír előmozdításában.
23 Ezért reményeim szerint őt fogom elküldeni hozzátok, mihelyt kiderül, hogy mi lesz velem.
24 Sőt, biztos vagyok benne, ha az Úr is úgy akarja, nemsokára én is elmegyek hozzátok.+
25 Most azonban szükségesnek látom, hogy elküldjem hozzátok Epafrodituszt, a testvéremet, munkatársamat és katonatársamat, akit elküldtetek, hogy a szolgálatomra legyen.+
26 Nagyon szeretne látni titeket, és lehangolt, mert hallottátok, hogy megbetegedett.
27 Igen, csakugyan megbetegedett, annyira, hogy már-már a halálán volt. De Isten irgalmazott neki, és nemcsak neki, hanem nekem is, hogy ne érjen egyik bánat a másik után.
28 Így hát minél hamarabb elküldöm, hogy amikor találkoztok, ismét örüljetek, én pedig ne aggódjak annyira.
29 Fogadjátok tehát őt nagy örömmel, úgy, ahogy az Úr követőit szoktátok, és továbbra is tartsátok becsben az ilyeneket.+
30 Mert majdnem meghalt Krisztus* munkája miatt, kockáztatva az életét,* hogy kárpótoljon engem, hiszen ti nem vagytok itt, hogy a szolgálatomra legyetek.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „ha van valami szellemben való részesség”.
^ Vagy: „össze vagytok forrva lélekben”.
^ Szó szerint: „emberekhez lett hasonlóvá”.
^ Szó szerint: „amikor emberi formában találtatott”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „nyilvános”.
^ Esetleg: „az Úr”.
^ Vagy: „veszélynek téve ki a lelkét”.
