Ruth 1:1–22
1 Azokban a napokban, amikor bírák+ szolgáltattak igazságot*, éhínség volt az országban. Egy férfi ekkor elindult a júdai Betlehemből+, hogy Moáb+ földjén lakjon a feleségével és két fiával.
2 A férfit Eliméleknek* hívták, a feleségét Naominak*, a két fiát pedig Mahlonnak* és Kiljonnak*. Efratából, a júdai Betlehemből valók voltak. Moáb földjére mentek, és ott is maradtak.
3 Idővel Naomi férje, Elimélek meghalt, és Naomi magára maradt a két fiával.
4 Később ezek a férfiak moábita nőket vettek feleségül. Az egyiket Orpának, a másikat pedig Ruthnak+ hívták. Úgy tíz évig éltek ott.
5 Azután Mahlon is, és Kiljon is meghalt, így hát Naomi egyedül maradt, a két gyermeke és a férje nélkül.
6 Ekkor útra kelt a menyeivel, hogy visszatérjen Moáb földjéről, mert hallotta, hogy Jehova újra megáldotta a népét, és élelmet* adott nekik.
7 Elindult hát arról a helyről, ahol addig élt a két menyével. Miközben Júda földjére tartottak,
8 Naomi ezt mondta nekik: „Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához. Bánjon veletek Jehova szeretettel*,+ mint ahogy ti is szeretettel bántatok a férfiakkal – akik már halottak –, és velem is.
9 Adja meg Jehova mindkettőtöknek, hogy találjatok férjet, és leljetek biztonságra* férjetek házában+.” Azután megcsókolta őket, ők pedig zokogtak.
10 Egyre csak ezt mondták neki: „Nem, inkább veled megyünk a népedhez.”
11 De Naomi így szólt: „Térjetek vissza, lányaim! Ugyan miért jönnétek velem? Hát szülhetek-e még fiúkat, akik a férjeitek lehetnének?+
12 Térjetek vissza lányaim, menjetek, túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy férjhez menjek. Még ha remélhetném is, hogy ma este férjhez megyek, és fiúkat szülök,
13 megvárnátok-e őket, míg felnőnek? Addig férj nélkül maradnátok? Ne, lányaim! Nagyon el vagyok keseredve, hogy ti is szenvedtek amiatt, hogy Jehova* ellenem fordult.+”
14 Erre újra zokogni kezdtek. Majd Orpa megcsókolta anyósát, és elment. Ruth viszont ragaszkodott az anyósához.
15 Naomi ezért így szólt: „Nézd, megözvegyült sógornőd visszatér népéhez és isteneihez. Menj vissza te is a sógornőddel!”
16 De Ruth így válaszolt: „Ne akard, hogy elhagyjalak, visszaforduljak, és ne menjek veled. Mert ahová te mész, én veled megyek, ahol te megszállsz, én is ott szállok meg. Néped az én népem lesz, és Istened az én Istenem.+
17 Ahol meghalsz, ott halok meg én is, ott temessenek el engem is. Mérjen rám súlyos büntetést Jehova,* ha nem csak a halál választ el engem tőled.”
18 Amikor Naomi látta, hogy Ruth mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy vele mehessen, már nem próbálta lebeszélni.
19 Mindketten folytatták útjukat, míg Betlehembe+ nem értek. Amint megérkeztek, az egész város felbolydult miattuk, az asszonyok pedig ezt mondták: „Csak nem Naomi ez?”
20 De ő így felelt: „Ne hívjatok engem Naominak*! Nevezzetek inkább Marának*, mert a Mindenható igen megkeserítette az életemet!+
21 Mindenem megvolt, mikor elmentem, de Jehova üres kézzel bocsátott vissza. Miért hívnátok hát Naominak, mikor Jehova fordult ellenem, és a Mindenható sújtott szerencsétlenséggel+?”
22 Így tért vissza Naomi a menyével, a moábita Ruthtal Moáb+ földjéről. Akkor értek Betlehembe, amikor az árpaaratás+ kezdődött.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „bíráskodtak”.
^ Jel.: ’Istenem király’.
^ Jel.: ’szépségem’; ’kedvességem’.
^ Feltehetően a ’legyengül’; ’megbetegszik’ jelentésű héber szóból.
^ Jel.: ’erejében megfogyatkozó’; ’végéhez érő’.
^ Szó szerint: „kenyeret”.
^ Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „nyugvóhelyre”.
^ Szó szerint: „Jehova keze”.
^ Vagy: „úgy bánjon velem Jehova, sőt még rosszabbul”.
^ Jel.: ’szépségem’; ’kedvességem’.
^ Jel.: ’keserű’.
