Jehova Tanúi több mint 200 országban és régióban folytatnak vallási és humanitárius tevékenységet. De ezek közül mindössze 35 olyan ország van, amely a beérkező adományokból fedezni tudja a kiadásait. Hogyan finanszírozzák Jehova Tanúi a tevékenységüket a kevésbé tehetős országokban?

 A vezetőtestület figyelemmel kíséri, hogy a testvéreknek világszerte mire van szükségük ahhoz, hogy gyakorolni tudják az imádatot, és végezni tudják a prédikálómunkát. Gondos költségvetést készítenek, és aszerint használják fel az adományokat. Ha egy fiókhivatal több adományt kap, mint amennyire szüksége van, a többletet felajánlja a szűkösebb anyagi helyzetben lévő országoknak. Az első századi keresztények is ezt az elvet követték. Felajánlották a többletüket, ami ellensúlyozta a szegényebb hittársaik hiányát (2Korintusz 8:14).

 Hogyan éreznek azok a testvérek, akik ilyen módon segítséget kapnak más fiókhivataloktól? Vegyünk egy példát. Tanzániában a lakosságnak több mint a fele kevesebb mint 600 forintnyi összegből él naponta. A Mafinga Gyülekezet királyságtermének felújítását más országok többletéből fedezték. A gyülekezet ezt írta: „A felújítás óta sokkal többen jönnek az összejövetelekre. Nagyon hálásak vagyunk Jehova szervezetének és a világszerte élő testvéreknek a nagylelkűségükért, így nekünk is lehet szép királyságtermünk.”

 Srí Lankán sok testvérünk nem jut elég élelemhez a Covid–19-járvány miatt. Imara Fernando és a kisfia, Enosh is köztük van. De a más országokból érkező adományoknak köszönhetően segítséget kaptak. A kézzel írt köszönőlevelükön ez áll: „Nagyon hálásak vagyunk a testvéreknek, amiért szeretettel segítettek nekünk ebben a nehéz időben. Boldogok vagyunk, hogy része lehetünk ennek a családnak, és imádkozunk azért, hogy Jehova továbbra is segítsen a testvéreinknek ezekben az utolsó napokban.”

 A testvéreinket a világon mindenhol a nagylelkűség jellemzi. Például Enosh készített magának egy kis perselyt, hogy ő is adományozhasson, és így segíthessen a rászoruló családoknak. Guadalupe Álvarez szintén nagylelkű, pedig egy olyan mexikói államban él, ahol sokan még a minimálbért sem kapják meg, vagy nincs rendszeres jövedelmük. Ennek ellenére ő is szokott adományt adni a lehetőségeihez mérten. Ezt írta: „Nagyon hálás vagyok Jehovának a jóságáért és a szeretetéért. Tudom, hogy az én adományom is számít, és hozzájárul ahhoz, hogy a testvérek megkapják a szükséges segítséget.”

 Ha egy fiókhivatalnak többlete van, szívesen elküldi azt másoknak. Anthony Carvalho, aki a brazil fiókbizottság tagja, ezt mondja: „Sok évig volt szükségünk arra, hogy támogatást kapjunk más országoktól. Ennek köszönhetően nagyon előrehaladt a munka. Most már viszont mi is olyan helyzetben vagyunk, hogy segíthetünk másoknak. A testvéreink tudják, hogy a prédikálószolgálat egy világméretű munka, és ezért örömmel támogatják azt mint Jézus önfeláldozó követői.”

 Mi a legjobb módja annak, hogy támogassuk a szükségben levő testvéreinket? Nem az, ha egy másik országban működő fiókhivatalnak pénzt küldünk, hanem ha adományt adunk a világméretű munka támogatására. Ezt bedobhatjuk az erre a célra készült adományládába, vagy elküldhetjük a donate.pr418.com honlapon keresztül. A szervezetünk hálás minden ilyen adományért.