Talán a legelső ima, amit a legtöbb ember megtanul, a miatyánk, vagy más néven a mintaima. Ezt az imát Jézus tanította a követőinek, és a Biblia Újszövetségnek nevezett részében találjuk. Így kezdődik: „Égi Atyánk, legyen megszentelve a neved” (Máté 6:9). Azonban Isten neve – melyet magyarul Jehovának vagy időnként Jahvénak fordítanak –, csak ritkán található meg az Újszövetség angol fordításaiban. Viszont ezek a fordítások név szerint megemlítenek hamis isteneket, például Zeuszt, Hermészt vagy Artemiszt. Akkor vajon nem kellene használniuk a Biblia szerzőjének, az egyetlen igaz Istennek a nevét is? (Cselekedetek 14:12; 19:35; 2Timóteusz 3:16).

 Két angol bibliafordító, Lancelot Shadwell és Frederick Parker úgy vélte, hogy Isten nevét vissza kell helyezni az Újszövetségbe. Miért mondjuk, hogy visszahelyezni? Mert meg voltak győződve arról, hogy Isten neve szerepelt az eredeti kéziratokban, de később eltávolították belőlük. Miért jutottak erre a következtetésre?

 Tudták, hogy a főként héberül íródott Ószövetség fennmaradt kézirataiban több ezerszer szerepel Isten neve. Nem értették, hogy akkor az Újszövetségben miért nincs benne Isten neve a. Shadwellnek az is feltűnt, hogy amikor az Újszövetségben olyan kifejezés jelenik meg, amely az Ószövetségben gyakran szerepel – ilyen például a „Jehova angyala” kifejezés –, akkor a Keresztény görög iratok másolói Isten nevét az ’Úr’ jelentésű görög Küʹri·osz szóval helyettesítették (2Királyok 1:3, 15; Cselekedetek 12:23).

 Shadwell és Parker előtt már más fordítók is használták Isten nevét az Újszövetségben, de mindössze néhány helyen. b Parker 1863-ban adta ki az A Literal Translation of the New Testament című fordítását. Egyetlen olyan angol fordítóról sem tudunk, aki ezt megelőzően sok helyen visszállította volna Isten nevét az Újszövetségben. De ki volt Lancelot Shadwell és Frederick Parker?

 Lancelot Shadwell (1808–1861) ügyvéd volt, és Anglia alkancellárjának a fia. Az anglikán egyházhoz tartozott. Bár hitt a háromságban, tisztelte Isten nevét, a Jehova nevet, és azt mondta róla, hogy „JEHOVA neve dicsőséges”. A Máté és a Márk evangéliumáról készített fordításában (The Gospels of Matthew, and of Mark) 28-szor használta a Jehova nevet a főszövegben, és 465-ször a szöveghez készített jegyzeteiben.

 Shadwell onnan tudhatta, hogy mi Isten neve, hogy láthatta azt az Ószövetség eredeti héber nyelvű változatában. Kijelentette, hogy azok, akik az Ószövetség görög nyelvű fordításában Isten nevét kicserélték a Küʹri·osz szóra, „nem voltak becsületes fordítók”.

 Shadwell a fordításában először a Máté 1:20-ban használta a Jehova nevet. A vershez készített jegyzetében ezt írta: „A [Küʹri·osz] szó ezen és sok más helyen az Újszövetségben Isten személyes nevére, a JEHOVA névre utal, és rendkívül fontos, hogy ez a név visszakerüljön a Biblia angol fordításába.” Még ezt is hozzátette: „Az Isten iránti tisztelet ezt kívánja meg. Ő maga jelentette ki, hogy a neve JEHOVA. Ezért amikor róla beszélünk, használnunk kell a nevét.” Majd az úgynevezett jóváhagyott Bibliával, a King James Versionnel kapcsolatban kijelentette: „A Bibliánkban a JEHOVA név csak nagyon ritkán fordul elő ... Helyette az Úr szó szerepel.” Shadwell szerint Isten nevét az Úr szóval helyettesíteni méltatlan dolog, hiszen még őt is úrnak szólítják a birtokán.

 Shadwell 1859-ben adta ki a Máté evangéliumáról készült fordítását. Majd 1861-ben, miután elkészült a Márk evangéliumával is, a két evangélium együtt is kiadásra került. De a munkájának ezzel vége szakadt, ugyanis 1861. január 11-én, 52 éves korában meghalt. Az erőfeszítései azonban nem voltak hiábavalóak.

 Shadwell fordítása felkeltette egy vagyonos londoni üzletember figyelmét, Frederick Parkerét (1804–1888). Parker körülbelül 20 éves volt, amikor elkezdte fordítani az Újszövetséget. Shadwell-lel ellentétben ő nem hitt a háromságban. Ezt írta: „[Bárcsak Isten] szeretett Fiának egész gyülekezete... elfogadná az igazságot, és egyedül a mindenható Istent, Jehovát imádná.” Emellett Parker úgy gondolta, hogy az Újszövetségnek azon fordításai, melyek a Küʹri·osz szót használják Istenre és Jézusra is, elmossák a különbséget a két személy között. Ezért nagyon felcsigázta, amikor látta, hogy Shadwell bizonyos helyeken a Küʹri·osz szó helyett a Jehova nevet használja.

 Parker tanulmányozta a görög nyelvet, és számos könyvet és értekezést írt a görög nyelvtanról. Ezenkívül tagja volt egy olyan intézménynek (Anglo-Biblical Institute), amely támogatta a bibliai kéziratokkal kapcsolatos kutatásokat, hogy jobb angol fordítások születhessenek. 1842-től részletekben kiadta az Újszövetségről készült első fordítását. c

 Parker éveken át írt értekezéseket például a következő témákban: „Mikor vonatkozik a Küʹri·osz szó Jézusra, és mikor Istenre?” „Miért használják a Küʹri·oszt gyakran tulajdonnévként, nem pedig címként?”

 Shadwell 1859-es fordítása Máté evangéliumáról és a Küʹri·osz szóval kapcsolatos jegyzetei megerősítették Parkert abban, hogy a Küʹri·oszt bizonyos helyeken „Jehovának kell fordítani”. Ezért Parker teljes egészében átdolgozta az Újszövetségről készült fordítását. Ebben használta a Jehova nevet azokon a helyeken, ahol úgy gondolta, hogy a szövegkörnyezet vagy a görög nyelvtan ezt szükségessé teszi. Ennek eredményeként az 1863-as, egykötetes fordításában (A Literal Translation of the New Testament) 187-szer szerepel a főszövegben Isten neve. A jelenlegi ismereteink szerint ez az első olyan angol bibliafordítás, amely a Keresztény görög iratokban végig használja Isten nevét. d

 1864-ben Parker kiadott egy olyan Bibliát, amelyben az ő fordítása mellett a King James Version is szerepelt (A Collation of an English Version of the New Testament . . . With the Authorized English Version). Ezzel az volt a célja, hogy látni lehessen, hol és miben tér el a két fordítás. e

 Parker számos verset összegyűjtött a King James Versionből, hogy érzékeltesse, mennyire fontos visszahelyezni Isten nevét a megfelelő helyekre. Például idézte a Róma 10:13-at is, ahol ez áll: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.” Majd ezt kérdezte: „Vajon a King James Versiont olvasva rájön bárki is, hogy ezekben a versekben az Úr szó Jehovára nem pedig a Fiúra, Jézus Krisztusra... utal?”

 Parker egy egész vagyont költött arra, hogy kiadja és népszerűsítse az írásait. Egyetlen év alatt 800 fontot költött erre, ami ma több mint 100 000 fontnak (több mint 46,5 millió forintnak) felel meg. Sok művéből tiszteletpéldányt is küldött az ismerőseinek és az egyház magas rangú képviselőinek.

 Sok tudós gúnyt űzött Parker írásaiból és az Újszövetségről készült, kis példányszámban kiadott fordításából. Tulajdonképpen lekicsinyelték mind az ő, mind Shadwell, mind mások erőfeszítéseit, melyeket azért tettek, hogy visszahelyezzék Isten nevét az angol nyelvű Újszövetségbe.

 Biztosan érdekesnek fogod találni a következő tízperces videót is: Látogatás a warwicki múzeumokban: A Biblia és Isten neve.