„Óriási érzés volt, amikor egy alagútban tőlem alig pár centire nagy sebességgel elszáguldott egy vonat. Az adrenalin miatt egy pillanatra az összes gondom elszállt” (Leon) *.

„Amikor egy jó magas szikláról a vízbe ugrottam, néhány másodpercre teljesen szabad voltam. Általában élveztem, de azért volt, hogy féltem” (Larissa).

Leonhoz és Larissához hasonlóan sok fiatal élvezi, hogy feszegeti a határait – néha elég veszélyes módon. Te is hajlamos vagy erre? Ha igen, ez a cikk hasznos lesz neked.

Az állandó kockázatkeresés függőséget okozhat. Az adrenalin rövid ideig feldobhat, de aztán még több izgalomra vágysz. Marco, akinek hasonló élményei voltak az alagutakban, mint Leonnak, ezt mondja: „Ez egy ördögi kör. Egypár másodpercre boldog vagy, de aztán újabb élményre van szükséged.”

Justin, aki forgalomban haladó autókba kapaszkodva görkorcsolyázott, ezt mondja: „Az átélt izgalom miatt újra és újra erre vágytam. Azt akartam, hogy csodáljanak az emberek, de aztán a kórházban kötöttem ki.”

A társaság nyomására nehéz józanul gondolkodni. Egy fiatal, Marvin ezt mondja: „A többiek rábeszéltek, hogy másszak fel egy magas épületre. »Indulj már, meg tudod csinálni!« – mondogatták. Nagyon veszélyes volt. Rettegtem, ahogy elkezdtem felmászni a falon.” Larissa, akiről már beszéltünk, hozzáteszi: „Mentem a tömeg után. Csináltam, amit ők.”

Az interneten is nyomást gyakorolnak egymásra a fiatalok. Istenítik azokat, akik keresik a veszélyes helyzeteket és lebecsülik a kockázatot. Az adrenalinfüggők hajmeresztő mutatványai hihetetlen gyorsasággal terjednek az interneten, ami figyelemmel és elismeréssel jutalmazza a kockázatkeresőket.

Például a „parkour” gyakran szerepel az ilyen posztolt videókban. Ez egy olyan sport, amelyben akadályokon, például falakon, háztetőkön vagy lépcsőkön keresztül kell minél gyorsabban és a legkevesebb energiabefektetéssel futni,  mászni, ugrani védőfelszerelés nélkül. Az ilyen videókat látva két téves következtetésre juthatsz: 1. minimális a kockázat, 2. mindenki ezt csinálja. Az eredmény? Arra érzel kísértést, hogy te is kipróbálj életveszélyes dolgokat.

Jobb és biztonságosabb módon is feszegetheted a határaidat. „A testedzésnek van némi haszna” – írja a Biblia (1Timóteusz 4:8). De arra is figyelmeztet, hogy „józan gondolkodással. . . éljünk” (Titusz 2:12). Hogyan lehetséges ez?

Mérd fel a kockázatot. A Biblia ezt írja: „Minden eszes az ismerettel összhangban cselekszik, de aki ostoba, a bolondságot terjeszti” (Példabeszédek 13:16). Mielőtt belefogsz valamibe, gondold át, vannak-e kockázatai. Kérdezd meg magadtól: „Az életemmel játszok? Súlyos sérülést szenvedhetek?” (Bibliai alapelv: Példabeszédek 14:15.)

Olyan barátaid legyenek, akik nem játszanak az életükkel. Az igazi barátok nem ösztönöznek arra, hogy kockáztasd az életedet, és nem beszélnek rá olyasmire, amit nem szívesen tennél meg. Larissa ezt mondja: „A barátaimtól kiegyensúlyozott tanácsokat kaptam. Így józanabbul tudtam mérlegelni, hogy mibe menjek bele. Ahogy változott a baráti köröm, az életem is megváltozott.” (Bibliai alapelv: Példabeszédek 13:20.)

Anélkül is tesztelheted a képességeidet, hogy kockára tennéd az életed. A felnőtté válás része, hogy „megfogalmazod, milyen elveket akarsz követni, és mikor meddig mész el” – írja egy könyv (Adolescent Risk Behaviors). Biztonságos körülmények közt is feszegetheted a határaidat úgy, hogy megfelelő védőfelszerelést használsz, és megteszed a szükséges óvintézkedéseket.

Legyen egészséges önbizalmad. Mások akkor fognak igazán tisztelni, ha ügyesen helytállsz a való élet hozta nehézségekben, és nem akkor, ha látják, mit mersz megtenni az izgalom kedvéért. Larissa ezt mondja: „A sziklaugrással kezdődött. Utána egyre önpusztítóbb életet éltem. Jobb lett volna, ha már korábban megtanulok nemet mondani.”

A lényeg: Ahelyett, hogy szükségtelenül kockáztatnád az életedet az izgalomért, döntsél okosan, amikor kikapcsolódást választasz. (Bibliai alapelv: Példabeszédek 15:24.)