Mert az, hogy a jó emberek szenvednek, bántja az igazságérzetünket, és azt is sugallja, hogy nincs értelme jónak lenni.

Egyesek abban hisznek, hogy az emberek a halál és az újraszületés körforgásában élnek. Azt állítják, hogy akik jó dolgokat tesznek, azok jobb körülmények közé fognak újraszületni, míg azok, akik rossz dolgokat, nehezebb életkörülmények közé. Ezek szerint még a jó emberek is szenvedhetnek, ha egy „előző életükben” rosszat tettek. Viszont:

• Ha az „újraszületett” személy nem is emlékszik az előző életére, mi célt szolgál a szenvedés?

• Ha a jóllétünket nagyban az határozza meg, amit egy előző életünkben tettünk, miért tegyünk erőfeszítéseket azért, hogy egészségesek maradjunk, és elkerüljük a baleseteket?

  TUDJ MEG TÖBBET!

  Nézd meg a Miért engedi meg Isten a szenvedést? című videót a jw.org-on.

A szenvedés nem Isten büntetése.

Épp ellenkezőleg, a nagy része véletlen, sokszor abból fakad, hogy valaki rosszkor van rossz helyen.

„Nem mindig a gyorsak nyerik meg a versenyt vagy az erősek győznek a csatában, a bölcseknek nincs mindig ennivalójuk, az értelmesek nem mindig gazdagok, és nem mindig sikeresek azok, akiknek nagy a tudásuk, mert bármikor történhetnek váratlan események mindannyiukkal” (PRÉDIKÁTOR 9:11).

Az is hozzájárul a szenvedéshez, hogy bűnösök vagyunk.

Az emberek gyakran arra használják a „bűn” szót, hogy valaki elkövet valami rosszat. Ám a Biblia abban az értelemben is használja, hogy minden ember bűnös – jók és rosszak egyaránt –, mivel ezt örököltük.

„Bizony vétkesnek születtem, és bűnös vagyok attól a pillanattól fogva, hogy megfogant engem anyám” (ZSOLTÁROK 51:5, lábjegyzet).

A bűn pusztító hatással van az emberiségre.

Nemcsak a Teremtőnkkel ápolt kapcsolatunkat tette tönkre, hanem megbontotta a harmóniát a teremtés többi részével is. Ez mérhetetlen szenvedéshez vezetett az egyes emberek életében is, és az egész emberi fajt nézve is.

„Amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van bennem” (RÓMA 7:21).

„Az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és kínlódik mostanáig” (RÓMA 8:22).