AHHOZ, hogy véget vess a megbecstelenítésnek, fel kell ismerned, amikor találkozol vele. Számos, ilyen témával foglalkozó könyvben a szakemberek több tucat árulkodó jelet sorolnak fel a megbecstelenítésre, amelyet a szülők megfigyelhetnek. Ezekbe beletartozik: a vizelésnél és a székelésnél tapasztalt fájdalomról való panaszkodás, a nemzőszervi fertőzések, a nemi szervek területén levő horzsolások vagy sérülések, az ágybavizelés hirtelen elkezdése, az étvágy elvesztése vagy más étkezési problémák, a szokatlanul korán jelentkező szexuális viselkedés, olyan helyektől való váratlan félelem, mint az iskola vagy a ház helyiségei, időszakonként ismétlődő pánik, a szélsőséges félelem a levetkőzéstől, a félelem attól, hogy egyedül legyen egy családhoz közel álló emberrel és az öncsonkítás.

Legyél azonban óvatos, hogy ne vonjál le elhamarkodott következtetéseket! Ezeknek a tüneteknek a legtöbbje önmagában nem jelenti azt, hogy a gyermeket ténylegesen megbecstelenítették. Mindegyik utalhat más problémára is. Ha azonban zavaró tüneteket látsz, óvatosan hozd szóba a témát, talán egy ilyen kijelentéssel: „Ha bárki valaha olyan módon érint meg téged, ami arra késztet, hogy kínosan érezd magad, szeretném, ha tudnád, mindig elmondhatod nekem, és mindent meg fogok tenni, hogy megvédjelek. Történt valaha is hasonló veled?” (Példabeszédek 20:5).

Ha gyermeked felfedi a szexuális megbecstelenítést, bizonyára összetörve érzed magad. Emlékezz azonban: A reagálásod döntő szerepet fog játszani a gyermek felépülésében! Gyermeked egy elviselhetetlen terhet hordoz és szüksége van rád teljes felnőttes erőddel, hogy leemeld azt a vállairól! Dicsérd meg a gyermeket azért a bátorságért, hogy elmondta, mi történt! Ismételten biztosítsd őt, hogy mindent meg fogsz tenni, hogy védelemről gondoskodjál; hogy a megbecstelenítés a megbecstelenítő hibája volt, nem a gyermeké; hogy ő nem „rossz”; hogy szereted őt!

Néhány jogi szakember azt tanácsolja, hogy jelentsék a megbecstelenítést a hatóságoknak, amilyen gyorsan csak lehet. Néhány országban a jogi rendszer megkövetelheti ezt. Más országokban azonban a jogi rendszer kevés reményt nyújt a sikeres nyomozásra.

Mi a helyzet akkor, ha a megbecstelenítő a szeretett házastárs? Szomorú tény, de sok asszony elmulaszt határozott lépéseket tenni. Természetesen soha nem könnyű szembenézni azzal a borzasztó valósággal, hogy a házastárs egy gyermekmegbecstelenítő személy. Érzelmi kötelékek és még az anyagi függőség is nyomasztó lehet. A kárt szenvedett feleség szintén felismerheti azt, hogy a határozott cselekvés a férjének a családjába, a munkájába, a jó hírnevébe kerülhet. * A kemény igazság azonban az, hogy éppen azt arathatja, amit elvetett (Galátzia 6:7). Másrészről az ártatlan gyermekek lehet, hogy sokkal többet vesztenek, ha nem hisznek nekik és nincsenek megvédve. Az egész jövőjük forog kockán. Nem rendelkeznek olyan erőforrásokkal, amilyennel a felnőttek. A trauma maradandó sebet hagyhat és ellentétes reakciók kiváltására formálhatja őket az életben. Ők azok, akiknek gyengéd bánásmódra van szükségük és meg is érdemlik azt. (Vö. 1Mózes 33:13, 14.)

A szülőknek ezért minden ésszerű erőfeszítést meg kell tenniük, hogy megvédjék gyermekeiket! Sok felelős szülő azt választja, hogy szakszerű segítséget keres a megbecstelenített gyermek számára. Éppen úgy, ahogy egy orvossal kapcsolatban megteszed, győződj meg róla, hogy minden ilyen szakember tiszteletben fogja tartani vallási nézőpontodat. * Segíts gyermekednek újra felépíteni összetört önbecsülését a szülői szeretet tartós kiárasztásával.