A bámulatos rovarvilág

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

SZERINTED is csak az ember bosszantására vannak a rovarok? Szeretnéd, ha a világ mentes volna ezektől az idegesítő kártevőktől? Minden lehetséges alkalommal lefújod, agyonütöd őket vagy rájuk lépsz? Mielőtt hadat üzennél minden utadba kerülő bogárnak, miért ne próbálnád megismerni egy kicsit a világukat? Már csak azért is, mert mindig is lesznek rovarok, hiszen körülbelül 200 000 000-szor annyian vannak, mint az emberek!

Vess egy pillantást e bámulatos teremtmények némelyikére, és akkor talán te is megbizonyosodsz arról, hogy a rovarok igenis megérdemlik a tiszteletedet.

A repülés mesterei, a látóképesség csodái

Sok rovar mesterien repül. Íme néhány példa. A szúnyogok fejjel lefele is tudnak repülni. Néhányuk még úgy is tud repülni az esőben, hogy nem lesz vizes — igen, valójában kitér az esőcseppek elől! Vannak olyan trópusi darazsak és méhecskék, amelyek mintegy 72 kilométer/órás sebességgel haladnak. Egy észak-amerikai pompás királylepke 3010 kilométert tett meg vándorlása során. A zengőlegyek több mint ezer szárnycsapást végeznek másodpercenként — tehát sokkal többet, mint a kolibrik. A szitakötők hátrafele is tudnak repülni, s ez felkelti a kutatók kíváncsiságát, és alapos tanulmányozásra indítja őket.

Ha próbáltál már legyet agyoncsapni, akkor tudod, hogy ezeknek a rovaroknak rendkívül éles látásuk van, melyhez a miénknél  tízszer gyorsabb reflex párosul. Érdekes módon a légynek összetett szeme van — ez több ezer hatszögletű lencséből áll, melyek mindegyike egymástól függetlenül működik. Így hát valószínű, hogy a légy által érzékelt kép apró részekre bomlik fel.

Vannak olyan rovarok is, amelyek érzékelni tudják az ultraibolya fényt, melyet egyébként az emberek nem látnak. Amikor tehát mi egy fakó, fehér pillangót látunk, az a hím pillangónak egyáltalán nem fakó. Sőt, ultraibolya fényben a nősténynek vonzó mintázata van, és ez ideális az udvarló hímek figyelmének felkeltésére.

Sok rovar szeme iránytűként működik. Például a méhecskék és a darazsak érzékelni tudják a polarizált fény síkját, így még akkor is képesek meghatározni a nap helyét az égen, ha azt eltakarják a felhők. E képességgel ezek a rovarok a kaptáruktól vagy fészküktől távol is tudnak élelmet gyűjteni maguknak, és mégis csalhatatlanul hazatalálnak.

 A szerelem érzékelhető a levegőben

A rovarvilágban az állatok gyakran a hangok és illatok alapján találnak társat maguknak — és ez nem kis teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy ezek az élőlények csak hetekig élnek, s jövendőbeli is csak imitt-amott fordul elő.

A nőstény kis pávaszemek úgy találnak maguknak kérőt, hogy olyan erős illatot bocsátanak ki magukból, hogy a hím még közel 11 kilométeres távolságból is megtalálja az illat forrását. Érzékeny csápja az illat egyetlen molekuláját is érzékelni tudja.

A tücskök, szöcskék és énekeskabócák inkább a hangjukat hallatják. Még az emberek is hallhatják a szerelmes énekeskabócákat, mikor egész testüket zengőlappá alakítják át. Egy csapat udvarló énekeskabóca oly nagy zenebonát tud csapni, hogy még egy sűrített levegővel működő fúrókalapács hangja is elvész mellette! Ezzel szemben vannak nőstények, amelyek egyáltalán nem adnak ki hangot.

 Felkelés és felmelegedés

A hűvösebb éghajlaton élő embereknek fontos, hogy állandóan melegen tartsák magukat. Ugyanez igaz a hidegvérű rovarokra is, amelyek minden reggel csaknem jéggé fagyottan ébrednek. A napfény a jó barátjuk, és ezek a rovarok teljes mértékben ki is használják ezt a forrást.

A legyeket és a bogarakat azok a virágok vagy levelek vonzzák, amelyek a kora reggeli órákban a napfény melegében fürdenek. Néhány bogár gyakori vendég az ausztráliai tavirózsákon, amelyek botanikus melegházakként működnek: virágzatuk akár még 20 °C-kal is magasabb lehet, mint a környezetük hőmérséklete. Ezzel ellentétben, a pillangókban beépített fűtési rendszer van. Mikor fel akarnak melegedni, hatékony napelemtáblaként működő szárnyaikat széttárják és a nap felé fordítják.

A sok mindenhez értő rovarok

A rovarvilágban szinte minden faj különböző feladatot lát el, és ezek közül a feladatok közül néhány igen furcsa. Vannak például olyan lepkék, amelyek az éltető só és nedv után kutatva a bölények könnyeit szopogatják. Más rovarok hatásos fagyálló folyadékkal vannak felszerelkezve. Ezek az állatkák jeges hegycsúcsokon élnek, és életüket  azzal töltik, hogy felkutatják a megfagyott bogarakat.

Bölcs Salamon király több ezer évvel ezelőtt megfigyelte, hogy a hangyák különösen szorgalmasak. Ezt írta: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét” (Példabeszédek 6:6–8). A vezérhangya hiánya még rendkívülibb, ha nem felejtjük el, hogy egyes hangyakolóniákban akár még 20 millió egyed is élhet! Ez a „rovarmetropolis” azonban tökéletesen működik, hiszen minden egyes hangya ellátja a saját feladatát, s így az egész kolóniának van élelme, van hol laknia, és védelemnek örvend.

A rovarlakások közül talán a termeszvár nyűgözi le leginkább az embereket. Némely termeszvár a 7,5 méteres magasságot is elérheti. * Ezekben az építészeti remekművekben bonyolult légkondicionálás van, és föld alatti gombakertek tartoznak hozzájuk. Még inkább bámulatba ejti az embert az, hogy ezeket a rendkívül magas piramisokat vak termeszek építik!

Miért van szükségünk a rovarokra?

A rovarok létfontosságú szerepet töltenek be a mindennapi életünkben, hiszen élelmünknek körülbelül 30 százaléka a méhecskék által elvégzett beporzástól függ — ezeknek az állatoknak a nagy többsége vadon él. A beporzás azonban csak egyetlen munka a közül a sok közül, amelyet a rovarok végeznek. A rovarok egy hatásos újrafeldolgozó rendszer által tisztán tartják a földet, hiszen újra feldolgozzák az elhalt növényeket és az elhullott állatokat. Ezáltal dúsítják a talajt, a felszabadított tápanyagok pedig hozzájárulnak a növények növekedéséhez. Christopher O’Toole rovartudós az Alien Empire című könyvében ezt írja: „Rovarok nélkül elhalt növényekkel és elhullott állati maradványokkal lennénk elárasztva.”

Akkor hiányoljuk nagyon a rovarokat, amikor a munkájuk nincs elvégezve. Figyeld meg, mi történt Ausztráliában, ahol több millió szarvasmarha él. A csordák elkerülhetetlenül mindenhol otthagyják ürüléküket. Emellett, bár nem lehetett látni, de a trágyában jól tenyészett egy kártékony légyfaj, a Musca vetustissima — ez az élőlény mind az emberekre, mind az állatokra egyaránt veszélyes. Ezért galacsinhajtó bogarakat hoztak be Európából és Afrikából. A gond így megoldódott!

Barátok vagy ellenségek?

Az igaz, hogy vannak olyan rovarok, amelyek megeszik a terményeket, és betegségeket hordoznak. De a világon élő rovaroknak körülbelül csupán 1 százalékuk tekinthető kártékonynak, és ezek közül is sok azért okoz több kárt, mert maga az ember megváltoztatta a környezetet. A maláriát hordozó szúnyog például csak ritkán okoz kellemetlenséget azoknak az embereknek, akik az egyenlítői erdőkben élnek. Azonban az erdővel határos városkákban, ahol bőségesen van posványos víz, nagy pusztítást okoz.

Az emberek gyakran természetes módokon is védekezhetnek a rovarok kellemetlenkedései ellen, mikor azok megtámadják a termést. Vagy a vetésforgó alkalmazásával teszik ezt meg, vagy úgy, hogy természetes ragadozókat honosítanak meg, illetve nem irtják ki azokat az adott területről. A közönséges katicabogarak és a fátyolkák a levéltetvek hatásos pusztítói. Délkelet-Ázsiában a közegészségügyi dolgozók felfedezték, hogy ha két szitakötőlárva van egy víztároló edényben, akkor abban nem lesznek szúnyoglárvák.

Annak ellenére, hogy némi kellemetlenséget okoznak, a rovarok szerves részét alkotják annak a természetes világnak, amelytől életünk függ. Christopher O’Toole rámutat, hogy bár a rovarok nélkülünk is képesek életben maradni, „mi nem vagyunk képesek nélkülük élni”.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 16–17. oldalon]

METAMORFÓZIS — Új külső, új életmód

Vannak rovarok, amelyeknek teljesen átalakul a formájuk a metamorfózisnak nevezett folyamat során. A metamorfózis szó szerinti jelentése: ’alaki változás’. A változások elég meglepőek lehetnek. A nyüvekből legyek, a hernyókból pillangók, a vízben élő lárvákból pedig repkedő szitakötők lesznek. Több százezer rovar megy keresztül a metamorfózison.

Az ilyen átalakuláshoz — melyet ahhoz lehetne hasonlítani, hogy egy vonatot repülővé alakítanak át — rendkívül nagy módosulásoknak kell végbemenniük a rovar testében. Figyeljük meg például a pillangót. Míg a hernyó báb formájában nyugalmi állapotban van, az ezt megelőző állapotában meglévő legtöbb szövete és szerve lebomlik, és új, a kifejlett egyedekre jellemző szervek fejlődnek ki az egész testén, például a szárnya, a szeme és a csápja.

Az átalakulás gyakran új életmóddal jár. Például lárva állapotban a szitakötő apró halakat vagy ebihalakat kap el. Mikor azonban szabadon röpködő, kifejlett egyeddé válik, rovarokkal táplálkozik. Ez olyan, mintha egy ember életének első 20 évét azzal töltené, hogy a tengerben úszkál, majd életének további részében a madárhoz hasonlóan repkedne.

Vajon az evolúció így el tudta volna rendezni ezeket a hihetetlen átváltozásokat? Hogyan tudott volna egy hernyó egyszerűen megjelenni a színen, és hogyan tudta volna saját magát úgy beprogramozni, hogy pillangóvá alakuljon? Vagyis mi volt először: a hernyó vagy a pillangó? Az egyik nem létezhet a másik nélkül, hiszen csak a pillangó képes szaporodni, és petéket lerakni.

Nem fér hozzá kétség, hogy a metamorfózis folyamata döntő bizonyítéka annak, hogy létezik egy Tervezőmester, akit a Biblia úgy azonosít, mint mindenek Teremtőjét, a Mindenható Istent (Zsoltárok 104:24; Jelenések 4:11).

[Képek]

Mikor a fecskefarkú lepke új küllemével előbújik bábjából, szétterjeszti szárnyát

[Képek a 18. oldalon]

Fent: virágport evő aranyos rózsabogár

Jobbra fent: a harmatborította levélbogár átmelegedés közben

Jobbra szélen: Dinaster centaureus

[Kép a 18. oldalon]

Afrikai rövidcsápú sáska

[Kép a 18. oldalon]

Marhabögöly