AIDS-es anyák dilemma előtt állnak

A NYUGAT-INDIAI-SZIGETEKEN élő Cynthiának * választania kellett, hogy szoptatni fogja-e a kisbabáját vagy cumiztatni. A döntés egyszerűnek tűnhet. Az egészségügyi szakértők végül is évtizedek óta úgy reklámozzák az anyatejet, mint amely „a legegészségesebb étel” a kisbabák számára. Emellett a szegény közösségekben a cumisüvegből etetett kisbabák körülbelül 15 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg hasmenéses betegségekben, mint azok, akiket szoptatnak. Sőt, az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF) arról számol be, hogy mintegy 4000 gyermek hal meg naponta olyan okok miatt, melyek az anyatejet helyettesítő szerek használatával függenek össze.

Amikor azonban Cynthia arról dönt, hogy a szoptatást választja-e, egy másik veszélyforrást is figyelembe kell vennie. A férje megfertőzte az AIDS kialakulásáért felelős humán immunelégtelenség vírussal (HIV). Miután Cynthia megszülte a gyermekét, megtudta, hogy egy HIV-pozitív anya gyermekének 1:7 az esélye arra, hogy megfertőződik az anyatej által. * Ezért fájdalmas döntést kellett hoznia: a szoptatás veszélyeinek teszi-e ki a gyermekét vagy a cumiztatásénak.

A világnak azokon a részein, ahol leginkább tombol az AIDS-járvány, 10 terhes nőből 2 vagy 3 HIV-pozitív. Egy országban a megvizsgált terhes nőknek több mint a fele fertőzött volt. „Ezek az ijesztő számadatok arra ösztönzik a tudósokat, hogy teljes erővel kutassanak a gyógymód után” — számol be az ENSZ-rádió. A fenyegető veszélyre reagálva hat ENSZ szervezet osztotta meg egymással a tapasztalatát, erőforrásait, illetve egyesítette erejét, hogy létrehozza az Egyesült Nemzetek Szervezete HIV/AIDS Közös Programját, mely UNAIDS-ként * ismert. De az UNAIDS azt tapasztalja, hogy nem olyan könnyű megmondani, hogy ebben az AIDS miatt kialakult dilemmában mi lenne a jó döntés.

Összetett akadályok hiúsítanak meg egy egyszerű megoldást

A szoptatással kapcsolatos kérdések, és az anyáról gyermekre terjedő HIV szakértője, Edith White szerint az egészségügyi dolgozók a fejlett ipari országokban azt tanácsolják a HIV-pozitív nőknek, hogy ne szoptassák a kisbabáikat, mivel azzal csaknem kétszeresére növelnék a kisbaba megfertőződésének a kockázatát. A csecsemőtápszer használata ésszerű választási lehetőségnek tűnik.  De a fejlődő országokban — ahol az idealista elképzelések gyorsan átadják helyüket a rideg valóságnak — nehéz megvalósítani ezt az egyszerű megoldást.

Az egyik akadály társadalmi jellegű. Azokban az országokban, ahol a szoptatás megszokott, a kisbabáikat cumival tápláló nőkről köztudomásúvá válhat, hogy HIV-fertőzöttek. A nők attól félhetnek, hogy szemrehányást tesznek nekik, magukra hagyják vagy még meg is verik őket, ha a betegségük mások tudomására jut. Ilyen körülmények között néhány asszony úgy érzi, nincs más választása, mint hogy szoptassa a gyermekét, nehogy kitudódjon, hogy HIV-pozitív.

Vannak más akadályok is. Gondoljunk például a 20 éves Margaretre. Az ugandai vidéki nők legalább 95 százalékához hasonlóan, őt sem vizsgálták meg sohasem, hogy fertőzött-e HIV-vírussal. De Margaret okkal aggódik. Első gyermeke meghalt, a második pedig gyenge és beteges. Margaret — noha lehet, hogy HIV-fertőzött — naponta tízszer szoptatja meg a harmadik gyermekét. „Sohasem tudnám tápszerrel etetni a kisbabámat” — jelenti ki. Miért nem? Margaret azt mondja, hogy egy gyermek csecsemőtápszerrel való táplálása másfélszer annyiba kerül, mint amennyit a falujában egy család egész évben keres. Még ha ingyenes lenne is a tápszer, továbbra is gondot okozna, hol találjon tiszta vizet, hogy a tápszerből biztonságos bébiételt készítsen. *

Ezeknek az akadályoknak némelyike áthidalható lenne, ha higiénikusabb környezetet és elegendő anyatejet helyettesítő szert biztosítanának a HIV-fertőzött anyáknak, valamint ha hozzá lehetne jutni tiszta vízhez. Költséges? Talán. De meglepő módon látszólag nem az a kérdés, hogy van-e pénz ezekre a gondoskodásokra, hanem inkább az, milyen fontossági sorrendet állítanak fel a nemzetek. Elvégre az ENSZ arról számol be, hogy a világ legszegényebb fejlődő országainak némelyike csaknem kétszer annyit költ katonai célokra, mint az egészségügyre és az oktatásra.

Mi a helyzet az AIDS elleni gyógyszerekkel?

Az ENSZ tudósai beszámolnak arról, hogy egy egyszerű és viszonylag olcsó gyógyszer, melyet AZT-nak hívnak, jelentősen csökkenti annak az esélyét, hogy az anya megfertőzze HIV-vírussal a csecsemőjét. Az UNAIDS segítségével a kezelés költségét leszorították 50 dollárra. Továbbá 1999 júliusában néhány AIDS-kutató közölte, hogy a HIV továbbadását hatékonyabban meg lehet akadályozni, ha a HIV-pozitív anyákat és az újszülötteiket még az AZT-nál is hatékonyabbnak látszó, csupán 3 dollárba kerülő gyógyszerrel, a nevirapine-nal kezelik. Egészségügyi szakemberek azt mondják, hogy a nevirapine használatával évente 400 000 újszülöttet lehetne megkímélni attól, hogy az életét HIV-fertőzötten kezdje.

Ám néhányan kritizálják az efféle gyógyszeres kezeléseket. Azt mondják, mivel ezekkel a gyógyszerekkel csupán azt tudják megakadályozni, hogy az anya átadja a kisbabájának a HIV-vírust, az anya végül meg fog halni AIDS-ben, a gyermek pedig árván marad. Az ENSZ erre viszont azt válaszolja, hogy a másik szomorú lehetőség, ha hagyják a kisbabákat megfertőződni a HIV-vírussal, arra ítélve ezeket az ártatlan áldozatokat, hogy lassú, szánalmas haláluk legyen. Ezenkívül azzal is érvel, hogy a HIV-vel fertőzött anyák több évig is élhetnek. Figyeljük meg, mi történt a korábban említett Cynthiával. 1985-ben tudta meg, hogy HIV-fertőzőtt, amikor a kisbabája megszületett, de csak nyolc évvel később betegedett meg. S bár a gyermeke is HIV-fertőzött volt a születésekor, kétéves korára már nem volt a szervezetében a vírus.

A Biblia vigasztalóan arról biztosít minket, hogy közel az az idő, amikor igazán biztonságos környezetben élhetünk majd, és végleg megszűnnek az olyan csapások is, mint az AIDS (Jelenések 21:1–4). Jehova Isten ígéretet tesz egy új világra, melyben „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24). Jehova Tanúi szívesen beszélnének Önnel erről a végleges megoldásról. Ha további információt szeretne, kérjük, lépjen kapcsolatba e folyóirat kiadóival vagy a környékén élő Jehova Tanúival.

[Lábjegyzetek]

[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]

WHO/E. Hooper