Az orvostudomány úttörői

JOSÉNAK, aki az Oupeye nevű belga kisvárosban él, 61 éves korában azt mondták, hogy májátültetésre lesz szüksége. „Ez volt életem legnagyobb megrázkódtatása” — mondja. Csupán négy évtizeddel korábban elképzelhetetlen volt, hogy valakin májátültetést hajtsanak végre. Még az 1970-es években is csak körülbelül 30 százalékos volt a túlélési arány. Manapság azonban már rutinszerűen végeznek májátültetéseket, és sokkal magasabb a sikeres műtétek aránya.

De a műtétnek még mindig van egy jelentős hátránya. Mivel a májátültetés gyakran rendkívül nagy vérzéssel jár, az orvosok rendszerint vértranszfúziót alkalmaznak a műtét alatt. José vallási meggyőződése miatt nem szeretett volna vért elfogadni. De szerette volna, ha elvégzik rajta a májátültetést. Lehetetlenség? Néhányan talán így gondolják. De a sebész főorvos úgy érezte, hogy neki és kollégáinak jó esélyük van arra, hogy vér nélkül is sikeres műtétet hajtsanak végre Josén. És így is tettek! Csupán 25 nappal a műtét után José már otthon volt a feleségével és a lányával. *

Hála azon emberek szakértelmének, akiket a Time című folyóirat az „orvostudomány hőseinek” nevez, a vér nélküli orvoslást és sebészetet ma már jobban elfogadják, mint korábban. De miért van olyan nagy igény rá? Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, vizsgáljuk meg a vértranszfúzió kusza történetét.

[Lábjegyzet]

[Kép a 3. oldalon]

Jelenleg több mint 90 000 orvosról ismert világszerte, hogy kész Jehova Tanúit vér nélkül kezelni