A Biblia nézőpontja

Kiegyensúlyozott nézet a népszerű szokásokról

„NINCS OLYAN VISELKEDÉSMÓD, AMELYET VALAMIKOR ÉS VALAHOL NE KIFOGÁSOLNÁNAK, ÉS AMELY MÁSKOR ÉS MÁSHOL KÖTELESSÉGNEK NE SZÁMÍTANA.”

WILLIAM LECKY ír történész ezzel a megjegyzéssel összegzi az emberek szeszélyes természetét. Észrevételei talán a korszakokon át kialakult szokásokra és hagyományokra is illenek. Tényleg igaz az, hogy sok szokás, amelyet egykor a mindennapi élet elengedhetetlen részének tekintettek, a későbbiek folyamán kifogásolhatóvá vált. Ez nem meglepő, hiszen a keresztény Pál apostol ezt írta: „e világ színtere változik” (1Korinthus 7:31, NW).

Igen, az emberi társadalom folyton változik. Ez gyakran a magatartásformák és társadalmi szokások gyökeres átalakulásában mutatkozik meg. A keresztények nem szabad, hogy „e világból valók” legyenek — ez azt jelenti, hogy elkülönülnek az Istentől elidegenedett emberi társadalomtól. A Biblia mégis elismeri, hogy a keresztények a „világban” vannak, és nem követeli meg tőlünk, hogy szigeteljék el magukat a világtól. Ezért hát létfontosságú, hogy kiegyensúlyozott nézetünk legyen a különböző szokásokról (János 17:11, 14–16; 2Korinthus 6:14–17; Efézus 4:17–19; 2Péter 2:20).

Mit nevezünk szokásnak?

A szokások olyan gyakorlatok, amelyek a társadalmi életre vonatkoznak, és amelyek egy bizonyos helyre vagy emberek egy csoportjára jellemzők. Vannak szokások — például az étkezési és másfajta etikett —, amelyek azért alakultak ki, mert szükség volt az emberek viselkedésének szabályozására a csoportos tevékenységekkor. Ezek a szokások lehetővé teszik, hogy az emberek udvariasak legyenek, és kölcsönös tisztelettel bánjanak egymással. Ilyen esetekben a társadalmi életben megnyilvánuló udvarias cselekedeteket az olajhoz lehet hasonlítani, hiszen ezek a viselkedési módok megolajozhatják az emberi kapcsolatokat.

A szokásokat átitatja a vallás. Valójában sok szokás ősi babonákból és nem bibliai eredetű vallásos elképzelésekből alakult ki. Például valószínűleg annak a szokásnak is a vallásos babonában keresendő az eredete, hogy az elhunyt személyek hozzátartozóinak virágot adnak az emberek. * Továbbá a kék  színről, melyet gyakran a fiúcsecsemőkkel hoztak összefüggésbe, azt gondolták, hogy elriasztja a démonokat. A szempillafesték védelemül szolgált a szemmel verés ellen, az ajakrúzst pedig arra használták, hogy elijesszék vele a démonokat, hogy így azok ne menjenek bele az asszonyok szájába, és ne tartsák őket a hatalmukban. Még az olyan ártalmatlan szokás is, mint az, hogy valaki a szája elé teszi a kezét ásításkor, abból az elképzelésből eredhet, hogy az egyén lelke elszállhat a szélesre tárt száján keresztül. Az évek során azonban a vallásos képzettársítás elhalványult, és manapság ezeknek a gyakorlatoknak és szokásoknak semmilyen vallásos jelentőségük sincs.

Amire keresztényeknek figyelniük kell

Ha egy kereszténynek el kell döntenie, hogy kövessen-e egy bizonyos szokást, vagy sem, akkor főleg arra figyeljen, hogy mi Istennek a Bibliában kifejezésre juttatott nézete erről. A múltban Isten elítélt bizonyos gyakorlatokat, amelyeket egyes közösségekben talán megtűrtek. Ilyen szokás volt például, amikor gyermekáldozatokat mutattak be, rossz célra használták fel a vért és különböző szexuális gyakorlatokban vettek részt (3Mózes 17:13, 14; 18:1–30; 5Mózes 18:10). Ehhez hasonlóan néhány napjainkban elterjedt szokás egyértelműen nincs összhangban a bibliai alapelvekkel. Többek között ilyenek azok a nem bibliai eredetű hagyományok, amelyek vallásos ünnepekkel vannak kapcsolatban, például a karácsonnyal és a húsvéttal, vagy olyan babonás gyakorlatokkal, amelyek összefüggésbe hozhatók a spiritizmussal.

Mi a helyzet azokkal a szokásokkal, amelyek egykor vitatható gyakorlatokhoz kapcsolódhattak, de most már főleg társadalmi etikettnek tekintik? Például sok népszerű esküvői szokásnak, többek között a gyűrűváltásnak és a tortaevésnek, pogány eredete lehet. Vajon ez azt jelenti, hogy a keresztényeknek tilos megtartaniuk ilyen szokásokat? Vajon a keresztényeknek a közösségük minden egyes szokását tüzetesen meg kell vizsgálniuk, hogy megállapítsák, volt-e valahol vagy valamikor olyan jelentéstartalma, amely ellentétben áll az Írásokkal?

Pál rámutat, hogy „a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2Korinthus 3:17; Jakab 1:25). Isten azt szeretné, ha élnénk ezzel a szabadsággal, de nem úgy, hogy ezt az önző vágyaink táplálására használnánk, hanem arra, hogy fejlesszük felfogóképességünket, mellyel meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól (Galátzia 5:13; Zsidók 5:14; 1Péter 2:16). Abban az esetben tehát, ha e szokások nem szegik meg egyértelműen a bibliai alapelveket, Jehova Tanúi nem alkotnak merev szabályokat. Ehelyett minden kereszténynek mérlegelnie kell az adott körülményeket, és személyesen kell döntenie a kérdésben.

Igyekezzünk figyelembe venni másokat

Vajon ez azt jelenti, hogy mindig helyénvaló részt venni egy bizonyos szokás gyakorlásában, ha az nincs szöges ellentétben a Biblia tanításaival? Nem (Galátzia 5:13). Pál rámutatott, hogy egy kereszténynek nemcsak a saját hasznát kell keresnie, „hanem a sokaságét” is. ’Mindent az Isten dicsőségére míveljen’, és ne okozza mások botlását (1Korinthus 10:31–33). Ha tehát valaki Isten helyeslését keresi, kérdezze meg magától: „Hogyan tekintik mások ezt a szokást? A közösség, ahol élek, tulajdonít valamilyen kivetnivaló jelentéstartalmat ennek a szokásnak? A részvételem vajon azt sejtetné, hogy egyetértek olyan gyakorlatokkal és eszmékkel, amelyek nem tetszenek Istennek?” (1Korinthus 9:19, 23; 10:23, 24).

Bár általában ártatlannak lehet mondani sok szokást, vannak olyanok is, amelyeket helyileg úgy gyakorolnak, hogy azok ellentétben vannak a Biblia alapelveivel. Például különös és a Biblia tanításainak ellentmondó jelentősége lehet annak, ha különleges alkalmakkor virágot adunk valakinek. Elsősorban mire figyeljen hát egy keresztény? Bár lehetnek okok, amelyek miatt meg kell vizsgálnunk bizonyos szokások eredetét, néhány esetben fontosabb átgondolnunk azt, hogy mit jelent a szokás a mi időnkben és az azon a helyen élő embereknek, ahol mi is élünk. Ha egy szokásnak Írás-ellenes vagy valamilyen más kedvezőtlen jelentéstartalma van az év egy adott szakában, vagy bizonyos körülmények között, akkor a keresztények bölcsen úgy dönthetnek, hogy nem tartják meg a szóban forgó szokást abban az időszakban.

Pál azért imádkozott, hogy a keresztények továbbra is pontos ismerettel és teljes értelemmel bővelkedjenek a szeretetben. Ha a keresztények kiegyensúlyozottan tekintik a népszerű szokásokat, akkor ’meg tudják ítélni, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy tiszták és botlás nélkül valók legyenek’ (Filippi 1:9, 10). Ugyanakkor engedik, hogy ’ésszerűségük legyen ismert minden ember előtt’ (Filippi 4:5, NW).

[Lábjegyzet]

[Képek a 26. oldalon]

Néhány ősi szokás, például az, hogy valaki ásításkor a szája elé teszi a kezét, vagy hogy virágot ad az elhunytak hozzátartozóinak, ma már nem bír ugyanazzal a jelentőséggel