Segítség a kínzás áldozatainak

AZ ÉBREDJETEK! DÁNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„EGY TÖRÖTT CSONTOT KÖNNYEBB RENDBE HOZNI, MINT A MEGTÖRT LELKEKET” (dr. Inge Genefke).

EGY fiatalember egy európai város békés utcáján sétál, és meg-megáll kirakatot nézegetni. Hirtelen elkezd reszketni a keze, és a térdei is remegnek. A torkához kap, mintha meg akarna fulladni. A kirakatban két egyenruhás rendőr tükörképét pillantotta meg. A fiatalember nem hágta át a törvényt, és nincs oka a félelemre. De már pusztán az egyenruhás férfiak látványa is több ezer kilométeres távolságba röpíti őt vissza, évekkel azelőtti eseményekhez, amikor kínzás áldozata volt.

Ez a történet több millió férfiról, asszonyról, sőt gyermekről szólhatna. Talán valaki olyanról, akit te is ismersz. A kegyetlen bántalmazás áldozata lehet egy menekült vagy egy bevándorló, aki a szomszédságodba költözött. Gyermekei talán a te gyermekeiddel járnak egy iskolába. Talán csendes, nyugodt, udvarias szomszédnak ismered, akinek általában tartózkodó a magatartása. A külső azonban megtévesztő lehet: ezek az emberek talán belső zaklatottságukat takarják, amelyet olyan áldozat érez, aki megpróbál megbirkózni a múltban átélt fizikai és lelki gyötrelmek emlékeivel. Bármilyen látvány vagy hanghatás felébresztheti bennük a múlt borzalmait. Egy ilyen áldozat így magyarázza ezt: „Valahányszor felsír egy csecsemő, azokra az emberekre gondolok, akiket a börtönben hallottam sírni. Valahányszor hallom a szél zúgását, eszembe jut, amikor a botot felemelték és lesújtottak vele — olyan ez a hang, mint amilyet közvetlenül azelőtt hallottam, hogy rám ütöttek.”

Nemcsak a szélsőséges politikai irányzatok követői és a terroristacsoportok kínozzák meg az embereket. Számos országban a katonaság és a rendőrség is alkalmazza ezt a módszert. Miért? A kínzással gyorsan és hatásos módon információkhoz lehet jutni, vallomásra lehet kényszeríteni az embereket, meg lehet szerezni a terhelő bizonyítékot, illetve bosszút lehet állni valakin. Dr. Inge Genefke élenjáró dán szakértő, aki a kínvallatások áldozatainak gyógyítására szakosodott, azt állítja, hogy némely esetben a kormányok „a kínzás alkalmazása által jutnak hatalomhoz, és ezzel a módszerrel tartják meg pozíciójukat”.  Egy áldozat ezt mondja: „Lelkileg össze akartak törni, hogy így mások láthassák, mi történik velük, ha bírálják a kormányt.”

Sok ember elméjébe kizárólag a sötét középkort idézi annak gondolata, hogy megkínoznak valakit. Azért van ez így, mert 1948-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, melyben ez áll: „Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni” (5. cikk). Néhány szakértő azonban úgy gondolja, hogy a világon élő menekültek mintegy 35 százalékát megkínozták. Miért terjedt el olyan széles körben a kínzás? Milyen hatással van ez az áldozatokra, és mit lehet tenni, hogy segítsünk nekik?

Az utóhatás

Nem meglepő, hogy a kínzás sok áldozata elmenekül a hazájából, hogy máshol új életet kezdjen. Bár a helyszín megváltozik, a fizikai és lelki szenvedés azonban továbbfolytatódik. Például az áldozatnak talán bűntudata van, mert nem képes megvédeni a barátait, illetve rokonait a bántalmazástól. Talán még az az érzés is kialakul benne, hogy egyáltalán nem tud megbízni másokban, és attól tart, hogy mindenki besúgó, akivel csak találkozik. „A megkínzott személy örökké idegenként fog viselkedni — mondja Carsten Jensen író. — Örökre elvesztette a világba vetett bizalmát.”

Az eredmény a fizikai és lelki trauma keveréke, amely megzavarhatja az áldozatot, és bárkit, aki megpróbál segíteni neki. A fizikai nehézségeket néha azonnal lehet orvosolni, de nem úgy a lelki gondokat. „Kezdetben azt gondoltuk, elegendő, ha összefoltozzuk ezeket az embereket, helyretesszük törött csontjaikat, s hazaküldjük őket — ismeri el dr. Genefke. — De hamar rájöttünk, hogy az igazi bajuk a szívüket és lelküket emésztő fájdalom.” Ennek ellenére dr. Genefke megjegyzi: „Meglepő volt megtudni, hogy még sok év múltán is meg lehet nyugtatni az áldozatokat, és segíteni lehet nekik.”

1982-ben a Koppenhágai Országos Kórházban dr. Genefke más dán orvosokkal együtt létrehozott egy kis osztályt azon menekültek kezelésére, akik kínzás áldozatai lettek. Ebből a kicsiny kezdetből világméretű hálózat lett, melynek neve: Kínzások Áldozatainak Nemzetközi Rehabilitációs Tanácsa (IRCT). Ez a tanács a koppenhágai főhivatalából irányítja a világon lévő több mint 100 központban folyó segélyezési munkát. Az évek múlásával a tanács már igen sok mindent megtudott arról, miként kell kezelni a kínzás áldozatául esett embereket.

A segítségnyújtás módja

Gyakran segítség az áldozatoknak, ha beszélhetnek arról, hogy min mentek keresztül. Az IRCT egyik tájékoztató íve ezt írja: „Mintegy 20 évvel ezelőtt gyakran két szempontból is áldozatnak lehetett tekinteni azokat az embereket, akiket megkínoztak. Először is ki vannak téve a fizikai-lélektani kínzásnak, másodszor pedig nem képesek róla beszélni.”

Való igaz, hogy nem kellemes olyan lehangoló témáról beszélni, mint a kínzás. De ha az áldozat szeretné a bizalmába avatni az egyik barátját, viszont az nem akarja őt meghallgatni, akkor az áldozatot még inkább elfoghatja a kétségbeesés. Ezért fontos, hogy biztos legyen abban, hogy valaki törődik vele. Persze senki se avatkozzon bele mások személyes ügyeibe. Végül is az áldozat dönti el, mikor és kit szeretne a bizalmába avatni (Példabeszédek 17:17; 1Thessalonika 5:14).

 A legtöbb szakértő azt javasolja, hogy legyünk tekintettel a kínzás fizikai és lelki vonatkozásaira egyaránt. Vannak olyan áldozatok, akiknél a rehabilitáció szakértői segítséget kíván. A kezelési módszerek között vannak például a légzési és a kommunikációs gyakorlatok. * Elsőként általában a szégyenérzettel kell foglalkozni. Egy terapeuta ezt mondta egy asszonynak, akit többször is megerőszakoltak és megvertek: „Érthető, hogy szégyelli magát, de ne feledje, hogy ez nem a maga szégyene, hanem azok gyalázata, akik ilyesmit tettek magával.”

Koncentrációs táborok túlélői

A II. világháború alatt több millióan szenvedtek el iszonyú megaláztatást Hitler koncentrációs táboraiban. Köztük több ezer Jehova Tanúja is volt, akiket azért üldöztek, mert nem voltak hajlandók megtagadni vallásos hitnézeteiket. Hitük tagadhatatlanul segített nekik elviselni ezeket a próbateljes helyzeteket. Hogyan?

Ezek a keresztények már jóval a bebörtönzésük előtt Isten Szavának gondos tanulmányozói voltak. Ezért nem érték őket váratlanul a próbák, és nem is okolták Istent, amiért szenvedésük nem ért azonnal véget. A Biblia tanulmányozása által a Tanúk megtudták, miért engedi meg Isten a gonoszságot, és hogyan fog ennek véget vetni a neki megfelelő időben. Azt is megtanulták, hogy Jehova „szereti a jogosságot”, és felháborítja, ha az emberek rosszul bánnak embertársaikkal (Zsoltárok 37:28, Újfordítású revideált Biblia; Zakariás 2:8, 9).

Természetesen a koncentrációs táborok ezen túlélői közül sokaknak meg kellett küzdeniük az általuk átélt megpróbáltatás megrázó utóhatásaival. Miközben igyekeztek ezt tenni, nagyon megerősítő volt, ha Pál apostol tanácsát követték. Pál ugyanis egy római börtönben sínylődött, és egy igen nagy aggodalmat keltő helyzetben ezt írta hívőtársainak: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 1:13; 4:6, 7).

A Biblia tanulmányozásával ezek a feddhetetlenségüket megőrző személyek megtanulták, hogy Isten, ígéretéhez hűen paradicsommá alakítja a földet, ahol az aljas tetteknek, többek között a kínzásnak a fájdalmas hatásai végül meg fognak szűnni.

Jehova Tanúi ezt a Biblián alapuló reményt több mint 230 országban osztják meg embertársaikkal. Ebben a nyugtalan világban sok olyan emberrel kerülnek kapcsolatba, akik az embertelen viselkedés miatt szenvednek. Mikor a Tanúk találkoznak a kínzások áldozataival, igyekeznek megosztani velük a Bibliának a nagyszerű jövőről szóló ígéreteit. Milyen boldogok, hogy örvendetes híreket vihetnek el egy olyan jövőről, amelyben a kínzás a múlté lesz! (Ésaiás 65:17; Jelenések 21:4).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 24. oldalon]

„SENKIT SEM LEHET KÍNVALLATÁSNAK, AVAGY KEGYETLEN, EMBERTELEN VAGY LEALACSONYÍTÓ BÜNTETÉSNEK VAGY BÁNÁSMÓDNAK ALÁVETNI” (az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikke).

[Kiemelt rész a 25. oldalon]

ÍGY SEGÍTHETSZ

HA ISMERSZ VALAKIT, AKINÉL A KÍNZÁS HATÁSAI MOST VANNAK MÚLÓBAN, AKKOR A KÖVETKEZŐ JAVASLATOKAT HASZNOSNAK FOGOD TALÁLNI:

● Légy együtt érzőbb. Ezt mondhatod: „Tudom, sok nehézség van abban az országban, ahonnan jöttél. Hogyan boldogulsz most az életben?” (Máté 7:12; Róma 15:1).

● Ne legyél kíváncsiskodó, illetve ne ragaszkodj túlságosan ahhoz, hogy majd te segítesz az illetőnek. Inkább legyél kedves és figyelmes. Tudasd az áldozattal, hogy kész vagy meghallgatni őt (Jakab 1:19).

● Ne légy túlságosan segítőkész. Ne foszd meg az áldozatot az önértékelésétől vagy a magánéletétől. Az a jó, ha együtt viszed a terhet az áldozattal. Ne próbáld egyedül te vinni a terhet.