Joachim Barrande „fenséges ajándéka”

AZ ÉBREDJETEK! CSEHORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„EZ TÖBB mint fenséges ajándék — a legnagyobb tiszteletet fejezte ki a cseh nemzet iránt.” Így írt egy újságíró arról az örökségről, amelyet a híres XIX. századi paleontológus, Joachim Barrande hagyott a Cseh Nemzeti Múzeumra. Barrande cseh népnek adott „fenséges ajándéka” egy fontos gyűjtemény, mely több mint 1200 ládányi ősmaradványból (fosszíliából) áll. Évtizedekig tartott, míg mindezt összegyűjtötte, tanulmányozta és osztályozta. Noha te magad talán nem rajongsz túlságosan a régi fosszíliák gyűjteményeiért, a paleontológusoknak Barrande ajándéka sokkal értékesebb bármilyen kincsnél!

A paleontológus olyan tudós, aki az ősmaradványokat felhasználva tanulmányozza a korábbi földtörténeti korok élővilágát. A paleontológia viszonylag új tudományág. A középkorban az ősmaradványokat „a természet szeszélyének” vagy a sárkányok maradványának tartották. A XVIII. században azonban az előkelőbb társadalmi osztályok tagjainak felkeltette az érdeklődését az ősmaradványok gyűjtése. Sok országban a tudósok is kezdtek érdeklődést mutatni az ősmaradványok tanulmányozása iránt. Joachim Barrande is közéjük tartozott. Mit tudunk Barrande-ról? Hogyan járult hozzá a paleontológia fejlődéséhez? Charles Darwin kortársaként hogyan vélekedett Barrande Darwin evolúciós elméletéről?

 Barrande pályát változtat

Joachim Barrande egy dél-franciaországi kisvárosban, Saugues-ban született 1799-ben. Párizsban mérnöknek tanult, s út- és hídépítésre szakosodott. Ugyanebben az időben természettudományi tanfolyamokra is járt. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy tehetséges ezen a területen. Miután elvégezte az egyetemet, mérnökként kezdett dolgozni, de amikor a francia királyi család felfigyelt rá, meghívták tanítónak X. Károly király unokájához. A tantárgy a természettudomány volt. Az 1830-as francia forradalom után száműzték a királyi családot. Végül Csehországba mentek. Itt később csatlakozott hozzájuk Barrande is. Prágában, Csehország fővárosában ismét mérnökként kezdett dolgozni.

Barrande-ot mint az út- és hídépítés szakértőjét elküldték, hogy felméréseket készítsen a Prága környéki területekről egy tervezett lóvontatású vasút megépítéséhez. Miközben a munkáját végezte, észrevette, hogy számos ősmaradványt rejteget a terület. Amikor gondosan megvizsgálta az ősmaradványokat, elcsodálkozott, milyen szembeötlő hasonlóságok vannak a cseh és a brit kőzetrétegek között. Újra fellobbant a természettudományok iránti érdeklődése, s végül teljesen felhagyott a mérnöki munkával. Az elkövetkező 44 évben a paleontológia és a geológia tanulmányozásának szentelte életét.

Barrande tantermét Közép-Csehország ősmaradványokban gazdag vidéke jelentette. Minden egyes nap rendkívül szép és változatos, új felfedezéseket hozott magával. 1846-ra készen állt, hogy közzétegye kutatásainak kezdeti eredményeit. Ebben a munkájában addig ismeretlen háromkaréjos ősrákfajokat jellemzett és osztályozott. Ezek az állatok egykor a tengerfenéken laktak.

Barrande tovább gyűjtötte és tanulmányozta az ősmaradványokat. Majd 1852-ben kiadta a Système silurien du centre de la Bohême (Közép-Csehország szilur rendszere) * című monográfiájának, vagyis tanulmányának az első kötetét. Ez a háromkaréjos ősrákokról szól. Az ezt követő kötetek a rákokkal, porcos halakkal, lábasfejűekkel, kagylókkal és más megkövesedett organizmusokkal foglalkoztak. Barrande élete folyamán 22 kötetet adott ki. Ezekben több mint 3500 fajról készített leírást. Munkája a paleontológia egyik legnagyobb terjedelmű monográfiája.

Aprólékos és fegyelmezett

Barrande-ot a módszerei különböztették meg a többi kutatótól. Természettudományi munkájába belevitte mérnöki fegyelmezettségét. Mint  tervező, nem tűrte a pontatlan számításokat vagy rajzokat. Paleontológusként nagy pontosságra törekedett a rajzaiban, sokat fáradozva azért, hogy még a legkisebb részletek is pontosak legyenek. A monográfiájában lévő rajzok közül sokat személyesen átdolgozott, noha az eredeti rajzokat hivatásos művészek készítették.

Barrande aprólékossága azonban nem korlátozódott a rajzaira. Miután a monográfiájának a köteteiről elkészült a betűszedés, ellenőrizte a szöveget. Ha nem volt elégedett, visszaküldte és újraszedette azt a részt, mely nem tetszett neki. Barrande célja az volt, hogy minden kiadott munkáját a lehető legpontosabbá tegye. Ez csodálatra méltóan sikerült neki. Ma, csaknem 150 év elteltével a kutatók még mindig forrásmunkának használják a Système silurient.

Mi a helyzet az evolúcióval?

Amikor 1859-ben kiadták Charles Darwin A fajok eredete című könyvét, sok tudós elfogadta a népszerű evolúciós elméletet. Barrande viszont nem. A kezdet kezdetétől fogva elutasította azt, mivel semmit sem látott az ősmaradványokban, ami meggyőzte volna az elmélet igazságáról. Barrande elmondta, hogy munkájának a célja „a valóság megismerése, nem pedig rövid életű elméletek gyártása”. (Kiemelés tőlünk.) Sőt, a Système silurien minden egyes kötetének a címlapjára nyomatékosan ezt a jelmondatot írta: „C’est ce que j’ai vu” (Ezt figyeltem meg).

Barrande felismerte, hogy sok állat teste a fejlődés különböző szakaszaiban van. Ám helyesen azt a következtetést vonta le, hogy ezek az állatok egyazon fajba tartoznak, csak más korúak. Nem látott bizonyítékot rá, hogy az egyik állatból másik fejlődött volna ki. Összegezve Barrande filozófiáját az A Petrified World (A megkövült világ) című könyv ezt írja: „Barrande egész munkája . . . tényekre épül, s ez a legértékesebb jellegzetessége. Ha az ember ilyen kezdeti kutatásokat végez, nem engedheti meg magának, hogy spekulációkba bocsátkozzon, találgasson, vagy hogy általános elméleteket gyártson.”

Egy alázatos ember „fenséges ajándéka”

Nagy sikerei ellenére Barrande nem esett a büszkeség vagy a becstelenség csapdájába. Bár könnyen elmerülhetett volna az európai értelmiség világában, hiszen több nyelven beszélt, mindig megtalálta a hangot az egyszerű emberekkel. Megtanulta a cseh nyelvet, hogy közelebb kerülhessen az emberekhez. Ez segítette a munkájában is, mivel lehetővé vált, hogy beszélgessen azokkal a kőfejtőkkel, akik új példányokat szereztek a gyűjteményébe.

Barrande vallásos ember volt. Amit a természetben talált, megerősítette az Istenbe vetett hitét. Az ősmaradványokat „az első teremtmények emlékérméinek” nevezte. Ezenkívül a munkája bevezetőjében megemlítette azokat az érzéseket is, amelyek arra indították, hogy folytassa a tanulmányozást: „A csodálat, az elégedettség s az elismerés érzése hatja át és bűvöli el azt, aki felfedezi a Teremtő munkájának egy részét, illetve elmélkedik azon.”

Joachim Barrande 1883-ban halt meg, s rendkívüli értékű tudományos anyagot hagyott maga után. A munkában való aprólékosságát az egész világon értékelik a tudósok. Mivel Joachim Barrande-ot tárgyilagos, tényszerű szemléletmód jellemezte, a gondos feljegyzésekkel alátámasztott felfedezései még napjainkban is hasznára válnak a kutatóknak. Tudományos szempontból nem túlzás úgy jellemezni Barrande örökségét, hogy „több mint fenséges ajándék”.

[Lábjegyzet]

[Képek a 12–13. oldalon]

Barrande rajzai a háromkaréjos ősrákokról (1852)

[Forrásjelzés]

Ábrák: S laskavým svolením Národní knihovny v Praze

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

Arckép: Z knihy Vývoj české přírodovědy, 1931