Apa nélküli családok — Az idők jele

HA MEGKÉRDEZNÉK tőled, mi napjaink legjelentősebb társadalmi gondja, mit válaszolnál? Egy közvélemény-kutatás, melyet a Gallup Intézet végzett az Egyesült Államokban, azt mutatja, hogy a megkérdezettek csaknem 80 százaléka a legnagyobb nehézségnek azt érzi, hogy „a családokból hiányoznak az apák”. A Gallup Intézet szerint az Egyesült Államokban több mint 27 millió gyermek él külön vér szerinti apjától, és ez a szám gyorsan növekszik. Az Egyesült Nemzetek Gyermekalapjának egyik jelentése megállapítja, hogy 1980-tól kezdve az Egyesült Államokban született fehér bőrű gyermekek mintegy 50 százaléka „gyermekkorának egy bizonyos részét egyszülős családban tölti. Ez az arány a színes bőrű gyermekek esetében körülbelül 80 százalék.” Az USA Today című újság ezért azt mondta az Egyesült Államokról, hogy „világelső az apa nélküli családok számát tekintve”.

A The Atlantic Monthly című folyóirat egyik cikke azonban megjegyzi: „Nemcsak az amerikai társadalomban hullik szét egyre több család. Ez a jelenség jóformán az összes fejlett országban megfigyelhető, így például Japánban is.” És bár sok fejlődő országról nehéz statisztikai adatokat szerezni, úgy tűnik, hogy ezek az országok is hasonló válsághelyzettel néznek szembe. A World Watch nevű folyóirat szerint a szegény országokban élő „férfiak a növekvő gazdasági nyomás miatt gyakran elhagyják a feleségüket és a gyermekeiket”. Egy Karib-tenger vidéki országban végzett felmérés feltárta, hogy azoknak az édesapáknak, akiknek nyolcéves gyermekeik vannak, csupán 22 százalékuk él ténylegesen a gyermekeivel.

Már a bibliai időkben is sok apátlan vagy árva gyermek élt (5Mózes 27:19; Zsoltárok 94:6). Ám akkoriban főleg az édesapjuk halála miatt váltak a fiatalok apátlanokká. „Ma a legtöbb esetben az apa dönt úgy, hogy elhagyja a családot” — jelenti ki David Blankenhorn író. Mint ahogyan azt látni is fogjuk, az apátlan gyermekek számának a növekedése azt bizonyítja, hogy az emberek közül sokan „szeretet nélkül valók”. A Biblia szerint ez csak eggyel több bizonyítéka annak, hogy az „utolsó napokban” élünk (2Timótheus 3:1–3).

Ám egy kisgyermek személyes tragédiaként éli meg, ha az édesapja nem része többé az életének. Ez elindíthatja nála a fájdalom és a megrázkódtatások hosszan tartó következményekkel járó szakadatlan körforgását. Így hát ebben a cikksorozatban ezt a körforgást fogjuk tárgyalni: nem azért, hogy elszomorítsuk az olvasókat, hanem hogy olyan felvilágosításról gondoskodjunk, amely segíthet a családoknak megfékezni ezt a romboló irányzatot.