Fekete halál — A középkori Európa veszedelme

Az Ébredjetek! franciaországi tudósítójától

Ezerháromszáznegyvenhetet írtak. A járvány már tombolt a Távol-Keleten. Most elérte Európa keleti határait.

MONGOLOK ostromolták Genova megerősített kaffai (ma Feodoszija) kereskedelmi telepét a Krím félszigeten. Mivel egy titokzatos betegség tizedelte a mongolok sorait, felhagytak a támadással. De mielőtt visszavonultak, még egy végső, halálos csapást mértek az ellenfelükre. Hatalmas hajítógépeket használva, átdobták a járvány áldozatainak még meleg testét a városfalon. Amikor később néhány genovai, aki a várost védte, hajóra szállt, hogy elmeneküljön az akkorra már járvány sújtotta városból, elterjesztette a betegséget minden kikötőben, amelyet meglátogatott.

Néhány hónapon belül egész Európát megérintette a halál lehelete. A járvány gyorsan eljutott Észak-Afrikába, Itáliába, Spanyolországba, Angliába, Franciaországba, Ausztriába, Magyarországra, Svájcba, Németországba, Skandináviába és a Balti-tenger vidékére. Kicsivel több mint két év alatt Európa lakosságának több mint egynegyede, mintegy 25 millió ember esett áldozatul annak, amit egyesek „az emberiséget valaha is sújtó legembertelenebb demográfiai katasztrófának” neveznek: a fekete halálnak *.

A betegség táptalaja

A fekete halál okozta tragédia nem pusztán a betegségre vezethető vissza. Abban, hogy e katasztrófa súlyosabbá vált, sok minden közrejátszott, többek között a vallási buzgóság is. Egy példa erre a tisztítótűz tanítása. „A XIII. század végére mindenhol csak a tisztítótűz tanításáról lehetett hallani” — mondja Jacques le Goff francia történész. A XIV. század elején Dante megírta nagyra becsült művét, az Isteni Színjátékot, amelyben szemléletes leírást közölt a pokolról és a tisztítótűzről. Az így kialakult vallási légkör arra késztette az embereket, hogy meglepő fásultsággal és beletörődéssel nézzenek szembe a járvánnyal, úgy tekintve arra, mint Isten által kiszabott büntetésre. Ahogy látni fogjuk, az effajta borúlátó szemlélet igazából még hozzá is járult a betegség terjedéséhez. „Semmi sem lehetett volna ígéretesebb táptalaja a járványnak” — jegyzi meg Philip Ziegler a The Black Death (Fekete halál) című könyvében.

Majd az is gondot jelentett, hogy ismételten rossz volt a termés Európában. Ennek következtében a földrész gyorsan gyarapodó népessége éhezett, s képtelen volt felvenni a harcot a betegséggel.

 Terjed a járvány

VI. Kelemen pápa orvosa, Guy de Chauliac szerint kétfajta pestis sújtotta Európát: tüdő- és bubópestis. Érzékletesen ecsetelve ezeket a betegségeket ezt írta: „A járvány első két hónapjában tüdőpestis tombolt, mely állandó lázzal és véres köpettel járt. Ennek áldozatai három napon belül meghaltak. A fennmaradó időben a bubópestis szedte áldozatait. Ezt a betegséget is állandó láz kísérte, de tályogok és karbunkulusok is kialakultak a külső részeken, főleg a hónaljban és a lágyékban. Ez a betegség öt napon belül végzett áldozatával.” Az orvosok tehetetlenül szemlélték a pestis terjedését.

Sokan pánikba esve menekültek — maguk mögött hagyva a fertőzöttek ezreit. A gazdag nemesek és a mesteremberek az elsők között indultak útnak. Bár néhány pap is elmenekült, jó néhány vallási rend elrejtőzött apátságaiba, remélve, hogy oda nem hatolhat be a fertőzés.

E pánik kellős közepén a pápa szent évnek nyilvánította 1350-et. Azoknak a zarándokoknak, akik elmentek Rómába, azt ígérték, hogy közvetlenül a paradicsomba jutnak majd, s nem kell bekerülniük a tisztítótűzbe! A felhívásra több százezer zarándok indult útnak, s amerre jártak, mindenhol terjesztették a pestist.

Hiábavaló erőfeszítések

Hiábavalónak bizonyultak azok az erőfeszítések, melyeket a fekete halál megfékezésére tettek, mivel nem tudták, hogyan is terjed valójában. A legtöbben felismerték, hogy veszélyes a szenvedőkkel — vagy akár a ruhájukkal — való érintkezés. Néhányan még a betegek tekintetétől is féltek! Firenze lakói azonban a kutyákat és a macskákat okolták a járványért. Leöldösték ezeket az állatokat, s eközben nemigen voltak tudatában annak, hogy ezzel szabad utat engednek annak az élőlénynek, mely a fertőzés igazi terjesztője: a patkánynak.

Ahogy nőtt a halálesetek száma, néhányan Istenhez fordultak segítségért. Voltak olyan férfiak és nők, akik mindenüket odaadták az egyháznak, remélve, hogy Isten megoltalmazza őket a betegségtől — vagy legalább égi élettel jutalmazza őket, ha meghalnak. Ezzel hatalmas vagyon került az egyház kezébe. Ezenkívül népszerű ellenszernek számítottak a szerencsetalizmánok, a Krisztus-ábrázolások és az amulettek. Mások babonához, varázsláshoz folyamodtak, és hatásosnak nem mondható gyógyszereket vettek be, hogy meggyógyuljanak. Bizonyos illatszerekről, különleges italokról és az ecetről azt mondták, hogy távol tartják a betegséget. Az érvágás egy másik kedvelt gyógymód volt. Sőt a Párizsi Egyetem tanult orvosi kara a bolygók állásának tulajdonította járványt! A helytelen magyarázatok és „gyógymódok” azonban egyáltalán nem állították meg ennek a gyilkos járványnak a terjedését.

Maradandó hatás

Végül úgy tűnt, hogy öt éven belül véget ér a fekete halál pusztítása. De a század végéig még legalább négyszer lecsapott a betegség. A fekete halál utóhatásait ezért az I. világháború utóhatásaihoz hasonlítják. „A modern történészek csaknem teljesen egyetértenek abban, hogy 1348 után a helyi járványoknak mélyreható következményei voltak mind a gazdaságra, mind pedig a társadalomra nézve” — jegyzi meg az 1996-ban kiadott The Black Death in England (Fekete halál Angliában) című könyv. A járvány elpusztította a lakosság nagy részét, és évszázadok teltek el, mire néhány terület újból benépesült. Mivel megfogyatkozott a munkások száma, a bérek magától értetődően magasabbak lettek. Az egykor gazdag földbirtokosok tönkrementek, s a feudális rendszer — mely a középkort jellemezte — darabjaira hullott.

A pestis ezért politikai, vallási és társadalmi változásokra ösztönzött. A pestis előtti időben a  tanult társadalmi osztályok rendszerint a francia nyelvet használták Angliában. Mivel azonban rengeteg franciatanár vesztette életét, az angol nyelv átvette a francia nyelv vezető szerepét Nagy-Britanniában. Vallási körökben is változás következett be. Jacqueline Brossollet francia történész megjegyzi, hogy mivel kevés papjelölt volt, „az egyház gyakran tudatlan, közönyös személyeket alkalmazott”. Brossollet kijelenti, hogy „többek között az oktatás és hit [egyházi] központjainak a hanyatlása vezetett a reformáció kibontakozásához”.

A fekete halál természetesen nyomot hagyott a művészetben is: a halál megszokott művészi témává vált. A híres haláltánc motívum, mely általában csontvázakat és holttesteket jelenít meg, népszerű allegóriájává vált a halál hatalmának. Nem tudva, mit hoz a jövő, a járvány sok túlélője minden erkölcsi korlátot sutba dobott. Ezért megdöbbentő mértékű erkölcsi hanyatlás következett be. Ami pedig az egyházat illeti, mivel nem sikerült feltartóztatnia a fekete halált, „a középkor embere úgy érezte, hogy egyháza cserbenhagyta” (The Black Death). Néhány történész úgy vélekedik, hogy a fekete halált követő társadalmi változások előmozdították az individualizmust,  vállalkozásokra ösztönöztek, s növelték a társadalom és a gazdaság rugalmasságát, ami előjele volt a kapitalizmusnak.

A fekete halál továbbá arra késztette a kormányzatokat, hogy módszereket dolgozzanak ki a higiénia biztosítására. A járvány után Velence lépéseket tett azért, hogy megtisztuljanak az utcái. Ugyanígy II. János francia király is (akit Jónak neveztek) elrendelte az utcák megtisztítását, így véve fel a harcot a járványveszéllyel. A király az után intézkedett erről, hogy tudomást szerzett egy ókori görög orvosról, aki úgy mentette meg Athént egy járványtól, hogy az utcákat letisztíttatta és lemosatta. Sok ókori utca, amelyben még mindig nyitott csatornák voltak, végül megtisztult.

A múlté?

Ám csak 1894-ben azonosította egy francia bakteriológus, Alexandre Yersin a fekete halál kialakulásáért felelős baktériumot. A baktériumot Yersinia pestisnek nevezték el a felfedezője után. Négy évvel később egy másik francia férfi, Paul-Louis Simond rájött, milyen szerepük van a bolháknak (melyeket a rágcsálók hordoznak) a betegség terjesztésében. Nemsokára kifejlesztették az oltóanyagot, mellyel korlátozott sikereket értek el.

Vajon a pestis már csak a múlté? Aligha. Mandzsúriában mintegy 50 000 ember halt meg pestisben 1910 telén. Az Egészségügyi Világszervezet pedig több ezer új esetet regisztrál évente, és ez a szám egyre növekszik. Ezenkívül a betegség új változatait fedezik föl. Ezek olyan változatok, melyek ellenállóbbak a kezeléssel szemben. Igen, ha az emberek nem ragaszkodnak az alapvető higiéniai követelményekhez, a pestis továbbra is veszélyeztetni fogja az emberiséget. A Pourquoi la peste? Le rat, la puce et le bubon (Miért tört ki a pestis? A patkányok, a bolhák és a bubó) című könyv, melyet Jacqueline Brossollet és Henri Mollaret adott ki, ezért ezt a következtetést vonja le: „Szó sincs arról, hogy a pestis csak a középkor régi Európájának a betegsége volt . . . Sajnos megeshet, hogy még a jövőben is le fog sújtani.”

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 23. oldalon]

Voltak olyan férfiak és nők, akik mindenüket odaadták az egyháznak, remélve, hogy Isten megoltalmazza őket a betegségtől

[Kiemelt rész/kép a 24. oldalon]

A flagellánsok szektája

Isten büntetésének tekintve a pestist, néhányan úgy igyekeztek mérsékelni Isten haragját, hogy megkorbácsolták önmagukat. (A flagellare latin szó ’ostorozást’ jelent.) A flagellánsok mozgalma állítólag 800 000 főt számlált, s a fekete halál idején volt a legnépszerűbb. A szekta szabályai tiltották a nőkkel való beszélgetést, a tisztálkodást, ezenkívül nem volt szabad átöltözniük. A tagok naponta kétszer nyilvánosan megkorbácsolták magukat.

„Az önostorozás egyike volt annak a néhány tevékenységnek, mellyel a félelemtől gyötört lakosság kiadhatta magából az érzéseit” — jegyzi meg a Medieval Heresy című könyv. A flagellánsok közismertek voltak arról is, hogy bírálták az egyházi hierarchiát, és igyekeztek aláásni az egyháznak azt a gyakorlatát, hogy jó pénzért feloldozza a híveit. Nem csoda hát, hogy a pápa 1349-ben elítélte a szektát. A mozgalom azonban végül magától szűnt meg, miután véget ért a fekete halál pusztítása.

[Kép]

A flagellánsok igyekeztek kiengesztelni Istent

[Forrásjelzés]

© Bibliothèque Royale de Belgique, Bruxelles

[Kép a 25. oldalon]

A pestis Marseille-ben

[Forrásjelzés]

© Cliché Bibliothèque Nationale de France, Paris

[Kép a 25. oldalon]

Alexandre Yersin azonosította a pestis kialakulásáért felelős baktériumot

[Forrásjelzés]

Culver Pictures