Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Több múmia került napvilágra

„Egyiptomi régészek bejelentették, hogy a Nyugati-sivatag egy hatalmas temetőjében legalább 200 múmiát fedeztek fel. Néhány múmia arcát aranymaszkkal fedték” — közli egy BBC tudósítás. A temetkezési helyszín egy sivatagi oázis közelében található, Bávíti város területén, Kairótól mintegy 300 kilométerre délnyugatra. Az egyiptomi Middle East News Agency hírügynökség szerint a temetőben 10 000-nél is több múmia lehet. A hely új nevet kapott: Múmiák völgyére keresztelték. A 10 kilométer hosszú temető 2000 éves, a korai görög—római időkből származik. Az eddig kiásott múmiák közül volt, amelyik vászonpólyába volt csavarva, vagy gipsz borította, némelyiket pedig aranymaszk fedett, „mellkasán ókori egyiptomi istenségeket ábrázoló lenyűgöző képekkel”, számol be róla Zahi Havasz, az ásatások felügyeletével megbízott igazgató.

Járványok sújtotta Afrika

Meghiúsulnak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azon törekvései, hogy az év végére teljesen megszüntesse a gyermekbénulást Afrikában, számol be róla a Cape Times című napilap. Az angolai háború következtében járványos méreteket ölt a gyermekbénulás abban az országban. Neil Cameron, aki igazgató a Dél-afrikai Köztársaság Egészségügyi Minisztériumának fertőző betegségek megfékezésével foglalkozó osztályán, úgy nyilatkozott, hogy újabb tíz évbe kerülhet, mire a gyermekbénulást felszámolják Angolában. Ráadásul Angola szomszédságában, Namíbiában egy Ebola-szerű vérzéses láz, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig a bubópestis kitörései ellen küzdenek. Etiópiában, Kongóban, Mozambikban, Nigerben és Nigériában még mindig gondot okoz a lepra. Mindez, tetézve azzal, hogy a földrész nagy részén tombol a malária, komoly aggodalomra ad okot, hiszen, ahogyan Cameron mondta, „a nemzeti határok nem vetnek gátat a betegségek terjedésének”.

„Az élethez szükséges legfontosabb anyag”

A Toronto Star című napilap ezt írja: „A víz az élethez szükséges legfontosabb anyag, hiszen testünk nagy része folyékony halmazállapotú. A test víztartalmának már 20 százalékos csökkenése is halálos lehet.” A víz nemcsak a testhőmérsékletünket szabályozza, hanem „a vérkeringés és a szervrendszerek által még a tápanyagokat és a salakanyagokat is a szervekhez szállítja, illetve elszállítja onnan. Továbbá megolajozza az ízületeket és a vastagbelet, ezzel pedig hozzájárul a székrekedés megelőzéséhez.” Egy átlagos felnőttnek napi két-három liter vízre van szüksége. A kávé, szénsavas üdítőitalok vagy alkohol fogyasztása után csak még több tiszta vízre van szükségünk, mivel ezek kiszáradást idézhetnek elő. Egy táplálkozási szakember szerint nem a szomjúságérzetnek kellene a vízivásra emlékeztetnie, mivel mire szomjasnak érezzük magunkat, addigra talán már kiszáradtunk. Az újság megállapítja, hogy „a legtöbbünk vízszükségletét fedezi, ha napközben óránként iszunk egy-egy pohár vizet”.

Szundítás a munkahelyen

A Toronto Star arról számol be, hogy „néhány kanadai vállalat kezd ráébredni, mennyi előnye van a munkahelyi szundításnak”. A munkáltatók „éberség visszaszerzésére szolgáló pihenőszobákat” rendeztek be éjszakai műszakban dolgozó alkalmazottaik számára. Az újság a következőket írja: „A szobákban halvány fény világít, hűvösek, csendesek; ébresztőórákkal, díványokkal vagy nyugágyakkal vannak felszerelve. A régi, megrögzött felfogáson azonban nehéz változtatni, ezért a szundítószobákat biztosító vállalatok általában nem reklámozzák ezt a lehetőséget.” Mary Perugini, alváskutató specialista a Royal Ottawa Kórház alvászavarokkal foglalkozó központjában a következőket mondta: „Több órát töltünk munkával, a stressz nagyobb, és csak halmozódik. Hasznos lenne, ha naponta 20 percet alvásra szánhatnánk. Határozottan növelné a termelékenységet (és) csökkentené a stresszt.”

Veszélyt jelentenek a visszahúzódó gleccserek

Ha az olvadás a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor az a jégtömeg, amely a sarkvidékek után a világon a legnagyobb, 40 éven belül el fog tűnni, közli a londoni The Sunday Telegraph. A globális felmelegedés, azzal együtt, hogy a Himalája viszonylag alacsony földrajzi szélességen fekszik, veszélyt jelent a térség 15 000 gleccserére. A Gangotri gleccser, amely a Gangesz folyó egyik forrása, hosszának majdnem a harmadával húzódott vissza az elmúlt 50 év során. Syed Hasnain, gleccsereket megfigyelő tudós arra figyelmeztet, hogy amennyiben az olvadás a jelenlegi mértékben folytatódik, akkor „a vizük 70-80 százalékát hóból és gleccserolvadékból nyerő folyók, például a Gangesz, az Indus és a Brahmaputra folyók ki fognak száradni”. Hasnain szerint a következmény: „ökológiai katasztrófa.” Eközben növekszik a súlyos árvizek veszélye. A gleccserek visszahúzódásával tavak keletkeznek, amelyeket jégből, nagyobb kövekből és homokból álló vékony fal vesz körül. Az olvadás folytatódásával a falak átszakadnak, pusztító áradatot zúdítva az alant fekvő völgyekbe.

A dohányzás káros hatásai a gyermekekre

A londoni Guardian című napilap arról számol be, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a világon élő gyermekek 50 százalékának az egészségét veszélyezteti a dohányfüst. A passzív dohányzással összefüggő betegségek közé sorolják az asztmát és más légzőszervi rendellenességeket, a hirtelencsecsemőhalál-szindrómát, a középfül megbetegedéseit és a rákot. A kutatás azt is kimutatta, hogy a dohányzók gyermekeinek iskolai teljesítménye is gyengébb, valamint több magatartási probléma jelentkezik náluk. Amennyiben mindkét szülő dohányzik, gyermekeiknél 70 százalékkal nagyobb az esély arra, hogy egészségi gondokkal küszködnek majd. A családban egyetlen dohányzó is 30 százalékkal növeli ezt az esélyt. A WHO sürgeti, hogy nyújtsanak egészségügyi oktatást a szülőknek, amelyben ráébresztik őket, milyen veszélyt jelent a dohányzás a családra. Továbbá a dohányzás betiltását ösztönzik az iskolákban és más olyan helyeken, ahol a gyermekek sokat tartózkodnak.

A turizmus diadala

A The UNESCO Courier című folyóirat arról számol be, hogy az Idegenforgalmi Világszervezet (WTO) előrejelzései szerint „a külföldre utazó turisták száma a jelenlegi évi 625 millió főről 1,6 milliárdra fog emelkedni a 2020-as évre”. A turisták várhatóan több mint kétbillió dollárt fognak elkölteni. „Ennek következtében pedig a turizmus a világ vezető üzleti vállalkozásává válik.” Mind ez ideig Európa a legnépszerűbb úti cél. Franciaország a leglátogatottabb ország; 1998-ban 70 millió látogatója volt. Várhatóan azonban, a 2020. évre Kína kerül az első helyre. A nemzetközi utazás mégis csupán néhány kiváltságos ember előjoga marad. 1996-ban a világ lakosságának csupán 3,5 százaléka utazott külföldre. A WTO előrejelzése szerint 2020-ra ez 7 százalékra fog emelkedni.

Kockázatos a hétvégi vakációzás?

Az európai utazási irodák által mostanában reklámozott hétvégi vakációzás, mint ami az élet feszültségeitől való elmenekülés gyors és egyszerű módja, „többet árthat, mint amennyit használ” — írja a londoni Guardian című napilap. Dr. Walter Pasini, az Egészségügyi Világszervezet szívspecialistájának véleménye szerint a csomagolás, a rohanás a repülőtérre, a repülés, a hőmérsékletváltozás, az új ételek, az eltérő időzónák mind kimerültséghez vezetnek, és veszélyesek lehetnek. A szervezetnek néhány nap kell ahhoz, hogy megnyugodjon, és egy másik éghajlathoz, életmódhoz alkalmazkodjon. Ha az alkalmazkodás elmarad, akkor ez kedvezőtlen hatással van a vérkeringésre, az alvási szokásokra és ciklusokra. A napilap a következőket írta: dr. Pasini tanulmánya „kimutatta, hogy azoknál, akik néhány napos kiruccanásra mentek, 17 százalékkal növekedett a szívroham kockázata, és 12 százalékkal valószínűbb volt, hogy autóbalesetet szenvedtek, mint azok, akik egy hetes, vagy annál hosszabb szabadságra utaztak”. A londoni Daily Telegraph című újság idézte dr. Pasinit, aki kijelentette: „Nem azt akarom mondani, hogy a rövid vakációk önmagukban véve veszélyesek, hanem azt, hogy jó lenne, ha óvatosabbak lennénk, és megfelelően felkészülnénk az ilyesmire. Az emberek mostanában egyre rövidebb vakációkra mennek, ide-oda szaladnak, mindent néhány napba próbálnak bezsúfolni. Ez nem egy jó mód a pihenésre. Valójában nagyon megterhelő.”

A csörgőkígyó bosszúja

„A csörgőkígyó a halála után is képes marni. Az effajta bosszú pedig meglepően gyakori”— számol be róla a New Scientist című folyóirat. A jelenséget tanulmányozó két orvos a következőket mondta: „Arizonában (USA) egy 11 hónapos időszak alatt csörgőkígyómarással kezelt 34 páciens közül 5 állította, hogy a kígyó azután támadt rájuk, miután megölték.” Az egyik áldozat lelőtt egy kígyót, feje alatt levágta a testét, megvárta, amíg már nem mozog, majd felvette a fejet. A fej rátámadt, és mindkét kezén megmarta. Korábbi tanulmányok megállapították, hogy a levágott csörgőkígyófej „a halál beállta után egy órán belül még megpróbál lecsapni az előtte mozgatott tárgyakra”— közli a folyóirat. A herpetológusok (csúszómászókkal és kétéltűekkel foglalkozó szakemberek) úgy vélik, hogy ez „egy fajta reflexmozgás, amelyet az érzékgödörben lévő infravörös sugárzást érzékelő idegvégződések váltanak ki. Ez a gödröcske az orrlyuk és a szem között található szerv, amely érzékeli a testhőt.” Dr. Jeffrey Suchard arra figyelmeztet, hogy a lefejezett csörgőkígyóval úgy kell bánni, mint egy „nagyon rövid kígyóval”. Ezt mondta: „Ha feltétlenül hozzá kell nyúlnia, akkor azt javaslom, hogy egy nagyon hosszú bottal tegye.”