Lépcső az égbe

AZ ÉBREDJETEK! FÜLÖP-SZIGETEKI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

TELJES hosszáról azt mondják, hogy tízszer akkora, mint a kínai nagy fal. Ha különböző szakaszait egymás mellé helyeznénk, akkor egyesek szerint a hossza 20 000 kilométer lenne, vagyis a föld kerületének a fele! Vannak, akik a világ nyolcadik csodájának nevezik. Ennek ellenére sokan még sohasem hallottak erről a lenyűgöző, Fülöp-szigeteki látványosságról. Miről is pontosan? Ezek az égig érő lépcsők, a Középső-Kordillera rizsteraszai. Luzon hegyei között bújnak meg a teraszok, melyekben a szépség és a leleményesség bámulatos módon megmutatkozik.

Miért alakították ki ezeket a teraszokat? A Kordillerák olyan meredek hegyekből állnak, hogy itt rendes körülmények között nem lehet mezőgazdasági tevékenységet folytatni. Vannak olyan meredek hegyoldalak, amelyek lejtése több mint 50 százalék. Az ókorban élő, mezőgazdasággal foglalkozó embereket azonban ez nem rettentette el. Úgy 1200 méteres magasságban, vagy még ennél is feljebb, több ezer teraszt vájtak a zöldellő hegyoldalakba. Van ahol 25, 30 vagy még több terasz helyezkedik el egymás fölött, mintha égig érő lépcsőt alkotnának. Mindegyik terasz egy megművelt, elárasztott földterület, amelyeket földből készült töltések szegélyeznek, illetve kőfalak támasztanak meg. A legtöbb teraszba, mely követi a hegy vonalát, rizst vetnek — vannak olyan hegyoldalak, amelyek homorú alakúak, mások viszont domborúak.

Persze a mezőgazdasági teraszokról aligha lehet elmondani, hogy csak a Fülöp-szigeteken vannak. Más országokban is találhatók ilyen teraszos földek — főleg Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrika egyes részein. De sok szempontból a Fülöp-szigeteki rizsteraszok páratlanok a maguk nemében. A Nemzetközi Rizskutató Intézet egyik munkatársa, Mario Movillon ezt nyilatkozta az Ébredjetek! folyóiratnak: „A Fülöp-szigeteki rizsteraszok sokkal nagyobb kiterjedésűek, mint más országok teraszai. A Kordillera-hegység nagy részét beborítják.” Többségük az Ifugao tartományban helyezkedik el. Az emberben már pusztán a teraszok száma is nagy hatást kelt. A hegyvidék természetes vonulatának szobrászati szépségéhez járulnak hozzá.

A világ egyik csodája?

Vajon túlzás a világ nyolcadik csodájának nevezni a rizsteraszokat?  Nos, lássuk csak a tényeket: A mezőgazdasági munkák közül a maga nemében a legnagyobbnak tekinthető az emberi történelemben. 1995 decemberében az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete úgy határozott, hogy az ifugaói rizsteraszokat felveszi a Világörökség-listára. A teraszokra tehát most már ugyanúgy tekintenek, mint más nagy történelmi és kulturális értékű helyszínre, mint például az indiai Tádzs Mahalra, az ecuadori Galápagos-szigetekre, a kínai nagy falra és a kambodzsai Angkor-Vatra. Más ősi építkezésektől, például az egyiptomi piramisok építésétől eltérően azonban a teraszokat nyilvánvalóan közösségi összefogással alkották meg, nem pedig rabszolgamunkával. Ezenkívül nem elhagyatott helyszínekről van szó. Az ifugaói emberek még mindig tevékenyen megművelik ezeket a teraszokat.

Ha elmész a teraszokhoz, személyesen is meggyőződhetsz lélegzetelállító szépségükről. Látni fogod, amint az emberek dolgoznak a teraszokon, melyek nagysága néhány négyzetméternyi területtől akár 10 000 négyzetméterig is terjedhet. Néhány munkás bottal beleszúr a földbe, hogy a víz a talajba szivárogjon, s közben danolászik. Mások rizst ültetnek, átültetik a palántákat vagy learatják termésüket. Ha akkor látogatsz el erre a vidékre, amikor a rizs kihajt, akkor láthatod, amint a teraszok a zöld szín különböző árnyalataiban pompázó gyönyörű mozaikká válnak.

A nedves éghajlatot kedvelő rizsfajták nem maradnak életben, ha nem kapnak nagy mennyiségű vizet. Ezért bonyolult öntözőrendszer is található itt. Leágaztatják a hegyi patakokat, majd kanálisok és bambuszcsövek bonyolult rendszerének a segítségével vízzel elárasztják a teraszokat. A gravitáció miatt megfelelő mennyiségű víz folyik teraszról teraszra. Korántsem élettelen építményekről beszélünk hát — a teraszok valóban élő csodának számítanak!

 Ki építette őket?

Mondani sem kell, hogy ezt a több ezer teraszt nem alakíthatták ki egyik napról a másikra, de még csak nem is évekig tartott a megalkotásuk. Ne feledd, hogy ez az építkezés minden modern eszköz, illetve gép nélkül zajlott le. Ezért a teraszokat vélhetőleg legalább több száz évvel ezelőtt kezdték építeni.

Egyes régészek szerint még az is elképzelhető, hogy a munka nem kevesebb, mint 2000 évvel ezelőtt kezdődött. Az antropológusok azt mondják, hogy az építők Indokína északi részéről vagy Indonéziából vándoroltak Luzonba, ahol letelepedtek, és magukkal hozták a nedves éghajlatot kedvelő rizs teraszokon való termesztésének kultúráját. Miután a teraszok felépültek, fokozatosan újabb szinteket építettek hozzájuk.

Hogyan lelhetünk bennük élvezetet?

Most pedig tegyünk egy képzeletbeli utazást a teraszokra. Először egy légkondicionált busszal Manilából az Ifugao tartományban lévő Banaue városkába megyünk. Az utazás úgy kilenc óráig tart. Itt több lehetőségünk van. Úgy is dönthetünk, hogy sétálunk, triciklire, vagyis oldalkocsis motorkerékpárra ülünk, vagy jeepneyvel (dzsipből átalakított busszal) megyünk tovább, hogy eljussunk a nevezetes helyekre. Ha szeretnénk, és van is hozzá kitartásunk, akkor elindulhatunk az egyik hegyi ösvényen, amely csak gyalogosan járható. Ha ezeken a hegyi ösvényeken megyünk, akkor a teraszok igen gyönyörű látványa tárulhat elénk, és így jobban felfoghatjuk, milyen hatalmasak is ezek az emberkéz alkotta csodák.

Mi amellett döntünk, hogy jeepneyvel elmegyünk a Batad nevű faluba. Több mint egy órába telik, hogy a hepehupás hegyi úton megtegyük a 12 kilométeres távolságot. Innen egy gyalogúton mászunk tovább. Különböző hegyi növénytakarókat hagyunk magunk mögött, amint egyre feljebb mászunk a két magasabb orom között lévő hegygerincen. (Van egy rövidebb út is, de az nagyon meredek, és nem ajánlatos azoknak, akik nincsenek hozzászokva a kimerítő hegymászáshoz.) A hegygerincről egy keskeny ösvényen lassan leereszkedünk Batadba.

Néhány órai gyaloglás közben élvezettel szívjuk magunkba a friss hegyi levegőt, míg végül elérünk úti célunkhoz. Itt nem tudunk betelni a teraszok látványával. Mivel Batad egy homorú hegyoldallal szemben helyezkedik el, olyan, mintha a teraszok egy óriási amfiteátrumot alkotnának. Érdekes sorminta rajzolódik ki elénk: egyik szint a másikon van, ugyanúgy, mintha azok égig érő lépcsők lennének. A faluba érve régi stílusú ifugao házakat látunk szétszórtan, melyek kinézete olyan, mint a fű borította gombáké.

Az itteni emberek barátságosak, és a teraszokon végzett munka közben üdvözölnek bennünket, amint elmegyünk mellettük. Talán elcsodálkozol azon, hogy milyen fürgén mennek a helybeliek a kőből épített teraszfalak tetején. Ezeken járnak, hogy elérjenek valahova. Mások szintről szintre haladnak olyan biztonsággal, mint a havasi kecskék, vagyis a jól elhelyezett köveket lépcsőkként használják. Ha jobban megnézzük ezeket az embereket, akkor láthatjuk, hogy mezítláb vannak. Körös-körül mindenhol a hegyi teraszok fogadják őket — ez ritka példája annak, hogy ember alkotta építmény beleillik a környezetébe, és jól kiegészíti azt.

Érdekesnek hangzik? Akkor, ha a Fülöp-szigeteken jársz, semmiképp se hagyd ki az egekbe vezető lépcső látványát — annak az élő csodának a látványát, amelyet nem fogsz egykönnyen elfelejteni.

[Kiemelt rész/képek a 18. oldalon]

A teraszok megmentése

A teraszok léte jelenlegi szépségük ellenére veszélyben forog. A hegyekben élő, fiatalabb generációhoz tartozók közül sokan vonakodnak attól, hogy rizstermesztéssel foglalkozzanak, és más vidékeken keresnek munkát. Ez azt eredményezheti, hogy nem lesz elég szakképzett gazdálkodó a teraszok megművelésére.

Egy ifugaói őslakos, Aurora Ammayao, aki tagja a Nemzetközi Rizskutató Intézetnek, egy másik veszélyről is beszélt az Ébredjetek! folyóiratnak: „A teraszokat állandóan víz kell hogy borítsa, most azonban az erdőirtás miatt vízhiány tapasztalható.” A vízgyűjtő medencék kiszáradása a teraszok pusztulását jelentené.

Időnként a természeti katasztrófák is gondot okoznak. Az 1990-ben bekövetkezett földrengés számos teraszt elpusztított, mikor egész hegyoldalak leomlottak.

De már folyamatosan dolgoznak azon, hogy megakadályozzák a teraszok eltűnését. Egy végrehajtási utasítás lépett hatályba 1996-ban, hogy hozzák létre az Ifugaói Teraszbizottságot. Hogy mi ennek a feladata? A teraszok fenntartása, többek között a vízrendszer és a terület kultúrájának megóvása, valamint minden károsodott terület helyreállítása.

További kötelezettséget ró a Fülöp-szigeteki kormányra a terület megőrzésével kapcsolatban az, hogy a teraszok felkerültek az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Világörökség-listájára. Az UNESCO manilai hivatalának ügyvezető igazgatóhelyettese, Jean Tuason szerint „az UNESCO talán technikai és anyagi támogatást is nyújt majd a rizsteraszok megvédésére és fenntartására”.

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Középső-Kordillera

 [Egész oldalas kép a 17. oldalon]