Öngyilkosság — A láthatatlan járvány

JOHN ÉS MARY * az ötvenes éveik vége felé járnak, és az Egyesült Államokban egy kis vidéki házikóban élnek. John lassan meg fog halni tüdőtágulatban és szívelégtelenségben. Mary egyszerűen nem tudja John nélkül elképzelni az életet, és nem tudja elviselni az azzal járó fájdalmat, hogy látja férje egészségének fokozatos gyengülését minden egyes elakadó lélegzetvétellel. Marynek is megvannak a maga egészségi gondjai, és már évek óta depresszióban is szenved. Johnt az utóbbi időben aggasztja, hogy Mary már többször is beszélt az öngyilkosságról. Mary gondolkodását egyre jobban összezavarja a depresszió és a gyógyszerei. Azt mondja, nem tudja elviselni az egyedüllét gondolatát.

A ház tele van gyógyszerekkel: szívgyógyszerekkel, depresszió elleni gyógyszerekkel és nyugtatókkal. Mary egyik nap korán reggel kimegy a konyhába, és elkezdi beszedni a tablettákat. Ezt addig teszi, amíg John rátalál, és elveszi tőle a gyógyszereket. Mikor Mary kómába esik, John kihívja a mentőket. Azért imádkozik, nehogy túl késő legyen.

Mit mutatnak a statisztikák?

Az elmúlt években sokat írtak arról, hogy egyre több fiatal követ el öngyilkosságot. Nagyon is helyénvaló, hogy közzétesznek ilyen beszámolókat, hiszen mi lehetne nagyobb tragédia annál, minthogy szükségtelenül meghal egy fiatal, aki tele van élettel, és aki előtt ígéretes jövő áll? Arról azonban nem beszélnek az újságok szalagcímei, hogy az öngyilkossági arány a legtöbb országban egyenletesen növekszik az életkor előrehaladtával. Az ezen az oldalon lévő bekeretezett rész megmutatja, hogy ez attól függetlenül így van, hogy az adott országban az öngyilkossági arány alacsony vagy magas. Ha  egy pillantást vetünk ezekre a számadatokra, akkor azt is láthatjuk, hogy ez a láthatatlan járvány világméretekben elterjedt.

1996-ban az Egyesült Államok Járványügyi Központja arról számolt be, hogy a 65 éves és ennél idősebb amerikai emberek által elkövetett öngyilkosságok száma 36 százalékkal, ugrásszerűen megnövekedett 1980-hoz képest. E számbeli növekedés egyrészt azzal magyarázható, hogy egyre több az idős ember Amerikában — ez azonban még közel sem a teljes magyarázat. 1996-ban is megemelkedett a 65 évnél idősebbek körében az elkövetett öngyilkosságok tényleges aránya, mégpedig 9 százalékkal — 40 év után először volt ilyen nagy növekedés. A sérülések okozta halálesetek közül csak az esések és a gépjárműbalesetek oltják ki ennél több idős amerikai életét. Talán még ezek az ijesztő számadatok is túl alacsonynak tűnnek. „Gyanítható, hogy a halotti bizonyítványokon alapuló statisztikák korántsem árulják el az öngyilkosságok számát” — írja az A Handbook for the Study of Suicide című könyv. Ez a mű hozzáfűzi még, hogy egyesek szerint a valós számadat kétszer akkora, mint amit a statisztikák kimutatnak.

Mi ennek a következménye? Az Egyesült Államok, sok más országhoz hasonlóan, az idősebbek által elkövetett öngyilkosságok láthatatlan, világméretű járványától szenved. Dr. Herbert Hendin, e terület egyik szaktekintélye ezt mondja: „Bár az öngyilkossági arány az Egyesült Államokban állandóan növekszik — szemmel láthatóan a kor előrehaladtával arányosan —, nem sok figyelmet szentelnek az idősebbek által elkövetett öngyilkosságoknak.” Miért? A szakértő elmondása alapján ennek egyik magyarázata az, hogy mindig is magas volt az időseknél az öngyilkossági arány, „és ezért ez nem okoz olyan nagy riadalmat, mint a fiatalok által elkövetett öngyilkosságok drámai emelkedése”.

Rendkívül hatékonyak

Bár ezek a statisztikák sokkolóak, mégis csupán rideg számok maradnak. Nem érzékeltetik, milyen magányossá válik az élet egy szerető házastárs nélkül, milyen csalódottságot okoz, ha valaki másokra van utalva, milyen kétségbeejtő a hosszan tartó betegség, milyen ürességet hoz az ember életébe a krónikus depresszió, és milyen reménytelenséggel tölti el az embert egy gyógyíthatatlan betegség. A szomorú igazság az, hogy míg a fiatalok talán azért kísérlik meg az öngyilkosságot, mert meggondolatlanul így akarják megoldani az átmeneti gondjaikat, addig az idősek általában olyan nehézségekkel néznek szembe, amelyek állandónak és megoldhatatlannak tűnnek. Ezért gyakran sokkal jobban eltökéltek az öngyilkosság elkövetésében, mint a fiatalok, illetve rendkívül hatékonyan is viszik véghez ezt a tettüket.

„Nemcsak az öngyilkosságok száma jóval több az időseknél, hanem magukban az öngyilkossági gesztusokban is jelentős különbségek mutatkoznak az idősek és a fiatalok között — írja dr. Hendin a Suicide in America című könyvében. — Az időseknél különösen a megkísérelt és a befejezett öngyilkosságok közötti arány változik jelentősen. Becslések szerint a lakosság, mint egész körében az öngyilkossági kísérletek a befejezett öngyilkosságokhoz képest 10:1 arányt mutatnak; a 15-24 éves fiatalok körében ezt az arányt 100:1-re becsülik, az 55 éves kor fölöttieknél viszont 1:1 a becsült arány.”

Milyen kijózanító statisztikák! Mennyire lehangoló megöregedni, elveszteni a fizikai erőt, valamint fájdalomtól és betegségektől szenvedni! Nem is lehet csodálkozni azon, hogy sokan követnek el öngyilkosságot. Van azonban egy nyomós érv amellett, hogy nagy becsben tartsuk az életet még nagyon nehéz helyzetekben is. Nézzük meg, mi történt a bevezetőben említett nővel, Maryvel.

[Lábjegyzet]

[Táblázat a 3. oldalon]

Öngyilkossági arány 100 000 főre, kor és nem szerint

Férfiak/nők 15-24 évesek

8,0/2,5 Argentína

23,4/3,7 Egyesült Államok

4,0/0,8 Görögország

10,1/4,4 Japán

19,2/3,8 Magyarország

7,6/2,0 Mexikó

53,7/9,8 Oroszország

Férfiak/nők 75 évesek és ennél idősebbek

55,4/8,3 Argentína

50,7/5,6 Egyesült Államok

17,4/1,6 Görögország

51,8/37,0 Japán

168,9/60,0 Magyarország

18,8/1,0 Mexikó

93,9/34,8 Oroszország