Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az orosz emberek nagyra értékelik a vallásszabadságot

Az orosz emberek nagyra értékelik a vallásszabadságot

Az orosz emberek nagyra értékelik a vallásszabadságot

A SZOVJETUNIÓ 1991-ES FELBOMLÁSA ÓTA SZABADABBAN IMÁDHATJÁK ISTENT AZ OTT ÉLŐ EMBEREK. AZ EFFAJTA SZABADSÁGOT AZOK IS NAGYRA ÉRTÉKELIK, AKIK MÁS ORSZÁGOKBA VÁNDOROLTAK.

SOKAN, akik a volt Szovjetunióban élnek, nagy becsben tartják és örömmel fogadják azt a szabadságot, hogy nyíltan összegyűlhetnek Isten imádatára, hiszen pont ettől az érzéstől voltak megfosztva évtizedeken át.

Az 1917-es bolsevik forradalom után veszélyessé vált a Biblia olvasása Oroszországban, és kevés ember akarta kockáztatni ezzel a szabadságát. Jehova Tanúi kivételek voltak. A Newsweek című folyóirat 1956. április 16-i száma — csaknem 44 évvel ezelőtt — idézett egy kelet-németországi fiatalt, aki ezt mondta: „Egyedül Jehova Tanúi olvassák a Bibliát.” A Tanúkat még be is börtönözték és munkatáborokba küldték, mivel bibliatanulmányozó összejöveteleket tartottak és prédikálták a Biblia üzenetét. Ám bárhova mentek, figyelmüket a Biblián alapuló reménységükre összpontosították, ahogy ezt a lent lévő bekeretezett rész is mutatja.

Amikor 1991-ben a Szovjetunió kezdett részeire szakadni, az ottani Tanúk hét kongresszust tartottak, melyeken bibliaoktatási program hangzott el. A jelenlévők száma összesen 74 252 volt. 1993-ban, csupán két évvel később, 112 326-an vettek részt nyolc ugyanilyen kongresszuson. Ezeket a Szovjetunió 15 volt köztársaságából * négyben rendezték meg. A több ezer résztvevőből jó néhányan hosszú éveket töltöttek a szovjet börtönökben és munkatáborokban. Ezek a hűséges keresztények rendkívül hálásak azért, hogy akadályoztatás nélkül, szabadon imádhatják Istent.

A Szovjetunió volt köztársaságaiban élő emberek nagyra becsült kiváltságnak tartják, hogy 1993 óta minden évben szabadon tarthatnak keresztény összejöveteleket a szülőföldjükön. Az elmúlt évben például Jehova Tanúinak és a barátaiknak (összesen 282 333 személynek) abban az örömben volt részük, hogy a volt szovjet köztársaságokban 80 „Isten prófétai szava” kerületkongresszuson mutathattak be közösen imádatot. A megkeresztelkedők száma 13 452 volt.

Bármilyen meglepőnek tűnik is, az elmúlt évben a világ más országaiban is tartottak orosz nyelvű kongresszusokat. Összesen 6336 személy vett részt négy ilyen összejövetelen a volt Szovjetunió határain kívül! Hol tartották ezeket a kongresszusokat? És miért mutat élénk érdeklődést megannyi oroszul beszélő ember a Biblia iránt? Először vizsgáljuk meg röviden az utóbbi kérdést.

Felismerik a szellemi szükségletüket

Oroszországban a vallásnak nagy múltja van. Az itt lévő díszes székesegyházak, melyeket évszázadokkal ezelőtt építettek, a kereszténység leghíresebbjei közé tartoznak. De az orosz ortodox egyház, a római katolikus egyházhoz hasonlóan, tudatlanságban tartotta az embereket a Bibliát illetően.

„A Bibliának sohasem jutott jelentős szerep az orosz ortodoxiában” — magyarázza a nemrégiben megjelent The Russian Tragedy​The Burden of History (Orosz tragédia — A történelem terhe) című könyv. Szergej Ivanyenko orosz hittudós szerint ennek az lett a következménye, hogy a „bibliai ismeret hiányában az ortodox egyháznak sok híve fogékonyabb a babonára, okkultizmusra és a mágiára, mint a nem hívők”.

A híres orosz író, Tolsztoj hasonló megjegyzést tett. Ezt írta: „Meggyőződtem arról, hogy az [orosz ortodox] egyház tanítása elméletként ravasz, ártalmas csalás, gyakorlatként pedig a legotrombább babonák és varázslatok gyűjteménye, ami mindenestül elpalástolja a keresztény tanítások teljes egészének a lényegét.”

A kialakult helyzet lett a táptalaja a szovjet kommunizmus felemelkedésének, és annak, hogy megszülethessen az ateista propaganda, ezzel a jól ismert vissza-visszatérő jelmondattal együtt: „A vallás a nép ópiuma.” Ám hamarosan maga a kommunizmus is vallássá vált, s gyakran vörös vallásként emlegették. De a vörös vallásnak leáldozott. Amikor a szovjet állam 1991-ben összeomlott, több millió ember zavarodott össze, s tűnődött azon, hova is forduljon. Jehova Tanúi buzdítására sok ezer orosz ember kereste a Bibliában a válaszokat.

Nagyszerű oktatási rendszerének köszönhetően az orosz nép az egyik legolvasottabb nép a világon. Ezért sok orosz ember nemcsak hogy a Biblia olvasójává vált, hanem megszerette annak tanításait is. Mindeközben — főleg az 1990-es években — a volt Szovjetunió több százezer lakosa vándorolt ki más országokba, például az Egyesült Államokba, Görögországba és Németországba. Mi lett ennek a következménye?

Szabad imádat Németországban

A XVIII. és XIX. században sok német ember költözött Oroszországba. A leghíresebb a 15 éves Sophie volt, aki 1762-ben követte férjét Oroszország trónján. Hosszú uralkodása idején Sophie, aki később Nagy Katalin néven vált ismertté, német földműveseket hívott Oroszországba. Majd amikor a II. világháborúban Németország megtámadta a Szovjetuniót, a németek legtöbb leszármazottját Szibériába deportálták, valamint olyan szovjet köztársaságokba, mint Kazahsztán, Kirgízia és Üzbegisztán. Manapság sok oroszul beszélő német személy költözött Németországba, hogy jobb anyagi helyzetet teremtsen magának, s ugyanígy tettek mások is a volt Szovjetunió lakói közül.

1992 decemberében Berlinben megalakították Németország első orosz nyelvű gyülekezetét. Az elmúlt évre az 52 gyülekezetből és a 43 kisebb csoportból három orosz nyelvű körzet alakult Németországban. A július 30-a és augusztus 1-je között Kölnben megtartott orosz nyelvű „Isten prófétai szava” kerületkongresszuson a jelenlevők csúcslétszáma 4920 volt. Százhatvannégyen keresztelkedtek meg Jehovának tett önátadásuk jelképeként. Egy korábbi időpontban, április 1-jén Németország orosz nyelvű gyülekezeteiből 6175-en voltak jelen Jézus halálának az emlékünnepén.

Oroszok az Egyesült Államokban

A volt Szovjetunióból az Egyesült Államokba is özönlöttek az oroszul beszélő emberek. A The New York Times című újság erről számolt be: „1991 és 1996 között az oroszok alkották Brooklyn (New York) leggyorsabban növekvő bevándorló csoportját. Ugyanez idő alatt a Bevándorlási és Letelepedési Hivatal több mint 339 000 bevándorlót engedett az Egyesült Államokba a volt Szovjetunióból.”

Később a Times című folyóirat az 1999. januári számában azt írta, hogy az elmúlt évtizedben a volt Szovjetunióból mintegy 400 000 zsidó költözött New Yorkba és környékére. Ezenkívül az elmúlt években az Egyesült Államok más részein is ezrével telepedtek le orosz emberek. Észak-Kaliforniába például nemrégiben körülbelül 35 000 orosz bevándorló érkezett, s így New York és Los Angeles után ez a terület lett a volt Szovjetunióból betelepültek harmadik legnagyobb központja. Ezek közül az oroszul beszélő emberek közül néhányan éltek azzal a lehetőséggel, hogy tanulmányozzák a Bibliát, s több százan váltak az igaz Isten, Jehova imádóivá.

1994. április 1-jén Jehova Tanúi az Egyesült Államokban először hoztak létre napjainkban orosz nyelvű gyülekezetet Brooklynban. Végül orosz nyelvű gyülekezetek alakultak Pennsylvaniában, Kaliforniában és Washington államban. Az ország sok más részén tanulmányozási csoportokat alakítottak.

Első ízben az Egyesült Államokban

Tavaly augusztus 20-a és 22-e között megtartották az első orosz nyelvű kerületkongresszust New Yorkban. Az Egyesült Államokból és Kanadából érkező lelkes résztvevők csúcslétszáma 670 volt. Az összes előadást oroszul tartották, a jelmezes drámát pedig, mely a Jákóbról és Ézsaúról szóló bibliai beszámolót dolgozta fel, a Los Angeles-i (Kalifornia) orosz nyelvű gyülekezet tagjai mutatták be. Ez a dráma valóban a kongresszus egyik fénypontja volt.

A kongresszus egy másik emlékezetes eseménye a képen látható 14 személynek a megkeresztelkedése volt. Többen mintegy 4000 kilométert utaztak Portlandból (Oregon), Los Angelesből és San Franciscóból (Kalifornia), hogy megkeresztelkedjenek a New York-i kongresszuson. Korábban ez a 14 személy a volt orosz köztársaságokban, Azerbajdzsánban, Fehéroroszországban, Moldovában, Oroszországban, Örményországban és Ukrajnában élt. Tapasztalatukból kiderül, milyen nagyra értékelik az Isten ismeretét, és azt, hogy szabadon imádhatják Őt.

Szvetlana (az első sorban balról a harmadik) Moszkvában nőtt fel. Tizenhét éves korában feleségül ment egy híres énekeshez, aki sokkal idősebb volt nála. 1989-ben mentek az Egyesült Államokba kisfiukkal. A férje sokat utazott, s öt évvel később elváltak.

Amikor Szvetlana megismerkedett egy Tanú munkatársnőjével, a barátai óva intették attól, hogy belekeveredjen — a szavaik szerint — „egy olyan szektába, mely teljesen uralja az emberek életét, és elszedi az összes pénzüket”. Ám Szvetlana szerette volna megismerni a Biblia tanításait. Megmutatták neki a Bibliában Isten nevét. „Nagyon nagy hatással volt rám, hogy egyedül a Tanúk teszik ismertté ezt a nevet” — meséli.

Andrej (a hátsó sorban balról a harmadik) fiatalon hagyta el otthonát, Szibériát, hogy atlétaként magasabb szintű képzést kapjon a mai Szentpéterváron. Nem sokkal később felbomlott a Szovjetunió, és 1993-ban a 22 éves Andrej az Egyesült Államokba költözött. „Kezdtem Istenre gondolni, és az orosz ortodox egyház istentiszteleteire járni — mondja. Egyszer, az orosz húsvéti ünnep alatt, egész éjszaka a templomban maradtam, mert szerettem volna közelebb kerülni Istenhez.”

Ez idő tájt találkozott Szvetlana és Andrej. Szvetlana elmondta a férfinak, amit a bibliatanulmányozás során tanult. Andrej beleegyezett abba, hogy elkísérje őt Jehova Tanúinak egyik összejövetelére, ezt követően pedig elfogadta a bibliatanulmányozást. 1999 januárjában házasságot kötöttek. Miután megkeresztelkedtek a kongresszuson, csakúgy ragyogtak a boldogságtól.

Pavel (a hátsó sorban balról a negyedik) Karagandában (Kazahsztán) született, de később átköltözött Nalcsikba (Oroszország). Ez a nagyváros közel van Csecsenföldhöz és Dagesztánhoz, ahol nagyon sok összecsapás történik. Pavel először ebben a városban találkozott a Tanúkkal 1996 augusztusában, de egy hónap múlva San Franciscóba költözött. Már korábban is fogyasztott kábítószereket, és született egy kislánya is, akit annak édesanyjával Oroszországban hagyott.

Pavel rögtön az Egyesült Államokba érkezése után kapcsolatba került Jehova Tanúival, és elfogadta a bibliatanulmányozást. Rendezte az életét, és írt gyermeke anyjának az újonnan talált hitéről. Most ő is tanulmányozást folytat a Tanúkkal, és a tervek szerint ő is az Egyesült Államokba megy majd, hogy Pavellel házasságot köthessenek, és kislányukkal hármasban szolgálhassák Jehovát Kaliforniában.

Georgij (a hátsó sorban balról a második) Moszkvában született és nőtt fel. 1996-ban érkezett az Egyesült Államokba, s egy évre rá feleségül vette az azerbajdzsán származású Florát. Georgij az orosz ortodox egyház istentiszteleteire járt, de miután elolvasta Az Őrtorony folyóirat egyik számát, kérdések merültek fel benne a Háromsággal kapcsolatban. Válaszul a Watch Tower Societyhez küldött levelére, megkapta a Kell hinned a Háromságban? című füzetet. 1998-ban Flora is, és ő is tanulmányozni kezdte a Bibliát. Most már Flora is tervezi a megkeresztelkedést.

A kongresszus egy további izgalmas része a Moszkvából kapott üdvözletek felolvasása volt. Moszkvában ugyanazon a hétvégén 15 108-an gyűltek össze a kongresszus megtartására. Mennyire fellelkesültek a New York-i küldöttek annak a bejelentésnek a hallatán, hogy Moszkvában 600-an keresztelkedtek meg! Ez különösen azért volt így, mert az Egyesült Államokban és más helyeken a kongresszust megelőző héten a sajtó és a televízió vészjósló híreket közölt.

Moszkvai események

1999. július 21-én a Tanúk aláírtak egy szerződést az Olimpiai Stadion használatára. A stadion Moszkva központjához közel, egy nagy, ortodox templom közvetlen szomszédságában található. De egy héttel a kongresszus kezdete előtt nyilvánvalóvá vált, hogy ellenségeskedésre kell számítani. Augusztus 18-ára, szerdára még mindig nem adták meg az engedélyt a stadion használatára, noha a bérleti díj már ki lett fizetve. A Tanúk felhívták a tisztviselők figyelmét arra, hogy Jehova Tanúi törvényesen elismert vallásszervezetnek számítanak Oroszországban, ahogyan az a 28. oldalon lévő bekeretezett részből is kitűnik.

Mivel mintegy 15 000 küldött készülődött arra, hogy péntek reggel ott legyen a kongresszuson, a Tanúk képviselői nyugtalanná váltak. Néhány küldött sok-sok kilométerrel távolabbi városból utazott Moszkvába. Végül augusztus 19-én, csütörtökön este 8 körül, több órán át tartó megbeszélés után a stadion igazgatósága örömmel közölte a Tanúk képviselőivel, hogy a kongresszust meg lehet tartani. A város vezetői azt tanácsolták, hogy senki se gördítsen akadályt a kongresszus megtartása elé.

Következő reggel ezrek özönlöttek a stadionba. Önkéntes Tanúk egész éjszaka dolgoztak, hogy felkészüljenek a fogadásukra. Másnap reggel jelen voltak a sajtónak azok a képviselői is, akiket korábban értesítettek a kongresszus megtartásával szembeni ellenállásról. „Gratulálunk! — kiáltott fel az egyikük. — Örömmel hallottuk, hogy elkezdődött a kongresszusuk.”

A fegyelmezettség mintaképei

A stadion igazgatósága bölcsnek érezte, hogy biztonsági óvintézkedéseket tegyen. Ezért biztonsági embereket állítottak minden bejárathoz. A biztonsági őröknél olyan fémérzékelők voltak, amilyeneket a repülőtéren is használnak az utasok átvizsgálására. Ezenkívül rendőröket állítottak a stadion több pontjára. A kongresszus zavartalanul zajlott, noha a Tanúkat egyszer súlyosan megfenyegették.

Szombat délután valaki telefonált, és azt mondta, hogy bombát helyezett el a stadionban. A fenyegető telefonhívás nem sokkal a nap utolsó előtti előadásának a befejezése előtt érkezett. A stadion igazgatóságának a kérésére egy rövid bejelentésben közölték, hogy azonnal el kell hagyni a stadiont. Amikor fegyelmezetten mindenki engedelmeskedett, a stadion tisztviselői és a rendőrök elcsodálkoztak. Még sohasem láttak ehhez foghatót! Megkérdezték, hogy a Tanúk elpróbálták-e már korábban, mit kell ilyenkor tenni.

Nem találtak bombát. Másnap a programhoz hozzátoldották azokat a részeket is, melyek szombaton elmaradtak. A stadion igazgatósága elégedett volt a kongresszussal.

Görögországban és más helyeken

Augusztus utolsó és szeptember első hétvégéjén Görögországban is tartottak orosz nyelvű kerületkongresszusokat — először Athénban, majd Theszaloníkiban. A jelenlevők csúcslétszáma 746 volt, és 34-en keresztelkedtek meg. Görögországban 8 orosz nyelvű gyülekezet és 17 kisebb csoport van. Ezek olyan személyekből állnak, akik a Szovjetunió volt déli köztársaságaiból vándoroltak Görögországba. Az összejövetelek orosz és egyéb, a bevándorlók által beszélt nyelveken folynak.

Az Athénban megkeresztelkedők egyike Viktor volt. Korábban ateista volt, de 1998 augusztusában részt vett Jehova Tanúi athéni nemzetközi kongresszusán, amelyen a felesége is megkeresztelkedett. Azt mondta, hogy a küldöttek között megnyilvánuló szeretet annyira nagy hatással volt rá, hogy késztetést érzett a Biblia tanulmányozására.

Egy Igor nevű férfi kapott egy Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet. Miután kiolvasta, eldobta az ikonjait. Sőt Jehova Tanújaként kezdett bemutatkozni. Azután, hogy írt az athéni fiókhivatalnak, és 1998 novemberében meglátogatta őt egy Tanú, azonnal részt vett élete első gyülekezeti összejövetelén, és azóta sem mulasztott el egyetlenegyet sem. Most, hogy megkeresztelkedett, Igornak az a célja, hogy csatlakozik Jehova Tanúi teljes idejű szolgáinak a soraihoz.

Orosz anyanyelvű emberek költöztek a világ számos más, itt meg nem említett országába is. Ezek közül a személyek közül sokan örvendeznek amiatt, hogy szabadon tanulmányozhatják a Bibliát, és nyíltan összegyűlhetnek Isten imádatára. Ők nagy becsben tartják és örömmel fogadják ezt a kiváltságot!

[Lábjegyzet]

^ 5. bek. Ez az a 15 köztársaság, amely ma már független ország: Azerbajdzsán, Észtország, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Kirgízia, Lettország, Litvánia, Moldova, Oroszország, Örményország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna és Üzbegisztán.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Orosz emberek, akik szeretik a Bibliát

A tekintélyes orosz hittudós, Szergej Ivanyenko professzor olyan emberekként jellemezte Jehova Tanúit, akik igazán odaadóan tanulmányozzák a Bibliát. A nemrégiben oroszul megjelent könyvében, az O ljugyah nyikagda nye rassztajuscsihszja sz biblijejben (Emberek, akik sohasem teszik félre a Bibliát) arról írt, hogyan éltek régen a Tanúk a Szovjetunióban: „Még ha Jehova Tanúi börtönbe kerültek is a hitükhöz való hűségük miatt, mindig megtalálták a módját, hogyan vehetnék hasznát a Bibliájuknak.” Ennek szemléltetésére a következő tapasztalatról számolt be:

„A raboknak nem lehetett Bibliájuk. Amikor átkutatták őket, elkobozták a Bibliáikat. Egy északi táborban Jehova Tanúi egyike villanyszerelő volt. A bibliai könyveket a transzformátorházban tartotta, ahol nagyon nagy a feszültség. A Biblia minden egyes részét odakötözte zsinórral bizonyos vezetékekhez, és csak ő tudta, melyik zsinórt kell meghúzni ahhoz, hogy halálos áramütés nélkül kivehesse, mondjuk, a Máté evangéliumát. Természetesen egyetlen átvizsgálás sem járt sikerrel. Bármilyen gondosan keresték is az őrök ezt a maga nemében páratlan Bibliát, nem találták meg.”

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

Jehova Tanúit újra bejegyezték Oroszországban

Oroszországban Jehova Tanúi több mint egy évszázada hirdetik tevékenyen Isten Királyságát. De a kormányzat megszorításai miatt egészen 1991. március 27-ig nem ismerték el törvényesen a Tanúkat. Azon a napon jegyezték be őket Jehova Tanúi Vallásszervezete Szovjetunióbeli Adminisztratív Központja néven.

1997. szeptember 26-án törvénybe iktatták a „Lelkiismereti szabadságról és vallásszervezetekről” szóló törvényt. Erről a törvényről világszerte sokat írtak a sajtóban. Miért? Mivel sokan úgy vélték, hogy a törvénynek ezzel a részével korlátozni próbálják a kisegyházak vallási tevékenységét Oroszországban.

Az 1991-ben nagy nehezen elnyert bejegyzés ellenére, Oroszország új, lelkiismereti szabadságról szóló törvénye — más vallásszervezetekhez hasonlóan — Jehova Tanúitól is megkövetelte, hogy újra bejegyeztessék magukat. Ez számos kérdést vetett fel. Azt jelenti ez, hogy az orosz hatóságok visszatérnek korábbi politikájukhoz, és elnyomják Jehova Tanúit? Vagy támogatják a vallási toleranciát és a vallásszabadságot, melyet az Oroszországi Föderáció alkotmánya amúgy is garantál?

Végül fény derült ezekre a kérdésekre. Mennyire boldogok voltak a Tanúk, hogy törvényesen újra elismerték őket, amikor Oroszország Igazságügyi Minisztériuma 1999. április 29-én kiállította a bejegyzésről szóló igazolást „Jehova Tanúi Oroszországi Adminisztratív Központja” számára!

[Kép a 23. oldalon]

Az első orosz nyelvű kerületkongresszus az Egyesült Államokban

[Kép a 24. oldalon]

New Yorkban a Los Angeles-i orosz gyülekezet mutatta be a bibliai drámát

[Kép a 25. oldalon]

Ez a New Yorkban megkeresztelkedett 14 személy a Szovjetunió hat volt köztársaságából származik

[Kép a 26–27. oldalon]

Több mint 15 000 személy gyűlt össze a moszkvai Olimpiai Stadionban