Figyeljük a világot

Stresszhatás alatt

„A kanadaiaknak csaknem fele arról panaszkodik, hogy mérsékelttől egészen nagyfokúnak mondható stresszhatásnak van kitéve, miközben megpróbál egyensúlyt tartani a munkája és az otthoni élete között — számol be a Vancouver Sun című újság. — Ez kétszer annyi ember, mint egy évtizeddel ezelőtt.” Miért következett be ez a növekedés? Egy felmérés, melyet egy kanadai szervezet (Conference Board) készített, feltárta, hogy növekszik azoknak a kanadai dolgozóknak az aránya, akiknek a családtagjaikat is gondozniuk kell. Több embernek születik az élete későbbi szakaszában gyermeke, s ezekre a személyekre gyakran az a nehéz feladat hárul, hogy „egyszerre gondoskodjanak a gyermekeikről és a szüleikről”. Noha a megkérdezettek 84 százaléka még mindig elégedettnek érezte magát a munkájával, a beszámoló megjegyzi, hogy amikor nehézzé válik az egyensúly fenntartása az otthoni és a munkahelyi felelősségek között, „a legtöbben a saját magukra szánt időt áldozzák fel, például azt, amit amúgy alvással töltenének”. Ez a kanadai szervezet kijelenti: „Ez stresszhez vezet, és károsodik az egészség.”

Tanítsuk meg a gyermekeknek, hogy tiszteljék a tekintélyt!

„Azzal, hogy a szülők manapság oly kevéssé követelik meg a gyermekeiktől a tekintély tiszteletét, csökkenthetik a gyermekeik önbecsülését” — írja egy beszámoló a The Toronto Star című újságban. „A gyermekeknek szükségük van arra, hogy tudják, mire számíthatnak, és hogy biztonságban érezzék magukat. Ezért kedvezően hat erre a szükségletükre, ha tisztában vannak azzal, hogy meddig mehetnek el, ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb legyen az önbecsülésük — magyarázza Ronald Morrish viselkedéskutató. — Azok a gyermekek, akiket nem kötöttek szabályok, és akiknek nem voltak felelősségeik, kevésbé érzik magukat biztonságban, és kevésbé bizakodók.” Majd hozzáteszi: „Találkoztam olyan 6 éves gyermekekkel, akik maguk döntik el, mikor fekszenek le. Ismerek olyan 3 éveseket, akiknek az anyukájuk azáltal igyekszik elvenni a kedvüket a rendetlenkedéstől, hogy elmagyarázza, hogyan érez a rossz viselkedéssel kapcsolatban.” A gyermekeknek meg kell tanulniuk alkalmazkodni a családi szabályokhoz. Téves az az elképzelés, hogy a gyermekek természetszerűen engedetlenebbé válnak, ahogy idősebbek lesznek, mondja Morrish. „Elvárjuk, hogy a gyermekek az évek múlásával egyre nagyobb ismeretanyagra tegyenek szert. Miért nem várjuk el hát azt is, hogy a gyermekek viselkedése is évről évre javuljon? — teszi fel a kérdést. — Ha nem tudsz rávenni egy piciny gyermeket, hogy összeszedje a játékait, akkor egy tizenévesnek sem leszel képes megszabni majd, mikorra legyen otthon.”

A magnó hangjára esznek az állatok

Kanadai tudósok rájöttek, hogy hangfelvételek lejátszásával a haszonállatok kicsinyeit rá lehet venni a táplálkozásra, számol be a New Scientist című folyóirat. „Felvettük azt a hangot, melyet a kotlós ad ki, amikor olyasmit talál, amit szeretne, ha a csibéi megennének” — mondja Luis Bate, a Prince Edward szigetén lévő egyetem munkatársa. Amikor az étel mellé helyezett hangszórókon megszólaltak a felvételek, a kiscsibék enni kezdtek, noha anyjuk nem volt jelen. A hangnak azonban megfelelőnek kell lennie. Bate megjegyzi: „Amikor azt a hangot játszottuk le, amelyet az anya a kiscsibék kikelése után ad ki — ami számomra teljesen úgy hangzik, mint az ételhez hívó hang —, a csibék mozdulatlanok maradtak.” A tudósoknak az a céljuk, hogy felgyorsítsák az állatok növekedését. Azok a csibék, amelyeken a kezdeti kísérleteket végezték, az első három héten a megszokottnál mintegy 20 százalékkal nagyobb ütemben növekedtek. Hasonló kísérletek során pulykák és malacok kicsinyeit is sikerült arra ösztönözni, hogy többet egyenek.

Veszélyes receptek

„Németországban a gyógyszerek több emberéletet követeltek az elmúlt évben, mint a közlekedési balesetek” — írta a Stuttgarter Nachrichten című újság. 1998-ban állítólag mintegy 25 000 ember halt meg rosszul felírt gyógyszerektől. Ez háromszor annyi embert jelent, mint ahányan ugyanennyi idő alatt közlekedési balesetben haltak meg. Azt mondják, hogy az öngyógyítás csak másodsorban felelős a kialakult helyzetért. A fő gondnak az látszik, hogy az orvosoknak nincs elég információjuk és szakmai ismeretük a gyógyszerekről és azok hatásairól. Ingolf Cascorbi farmakológus azt mondta, hogy egy becslés szerint „Németországban évente 10 000 haláleset következik be, és 250 000 személy szenved súlyos mellékhatásoktól, ami elkerülhető lenne, ha az orvosok teljesen a javukra fordítanák a kutatások eredményeit és a szakmai képzést” — fejti ki a beszámoló.

Ehhez hasonlóan egy francia folyóirat, a Sciences et avenir egy olyan tanulmányt közöl, melyet nemrégiben készítettek Franciaországban. Ez a tanulmány feltárja, hogy a 70 év felettieknek felírt 150 000 gyógyszerből mintegy 10 700 rossz vagy hatástalan volt. Más gyógyszerekkel kölcsönhatásba kerülve és egyéb kockázatok miatt csaknem minden ötvenedik gyógyszer veszélyessé válhatott. Úgy becsülik, hogy Franciaországban az idősek évente egymillió napot töltenek kórházban bizonyos gyógyszerek kedvezőtlen hatása miatt.