Kik rabszolgák a mi időnkben?

VEGYÜK csupán a számadatokat. A becslések szerint 200-250 millió 15 éven aluli gyermek dolgozik annak az időnek java részében, melyet ébren tölt. Csupán 1995-ben és 1996-ban negyedmillió gyermeket — akadtak közöttük még hétévesek is — vetettek be fegyveres összecsapásokban, s néhányuk így a háború rabszolgájává vált. Úgy becsülik, hogy évente több mint egymillió nőt és gyermeket adnak el rabszolgának.

De a személytelen statisztikák valószínűleg nem tükrözik ezeknek a személyeknek a reménytelen helyzetét. Egy észak-afrikai országban például Elinor Burkett írónő találkozott Fatmával. Ennek a fiatal nőnek sikerült megszöknie kegyetlen urától. Ám miután Burkett beszélt vele, megértette, hogy Fatma „örökké rabszolgának fogja tekinteni saját magát”. Álmodozhat-e Fatma arról, hogy jobb jövője lesz? „Számára csak a ma létezik — mondja Burkett. — A jövő neki csak egy a sok elvont fogalom közül, melyről nem tudja, mit is jelent valójában.”

Igen, ebben a pillanatban több millió embertársunk remények nélkül tengődő rabszolga. Miért és hogyan válnak az emberek rabszolgákká? A rabszolgaság milyen formáiba kényszerítik őket?

Akik a testtel kereskednek

Az egyik egyesült államokbeli, turistáknak szóló prospektus nem is lehetne szókimondóbb: „Utazzon Thaiföldre szexuális örömökért. Igazi lányok, igazi szex, igazán olcsón . . . Tudta, hogy csupán 200 dollárért vehet egy szűz lányt?” A prospektus persze nem beszél arról, hogy ezeket a „szüzeket” valószínűleg elrabolták vagy erőszakkal adták el a bordélyházaknak, ahol naponta átlagosan mintegy 10-20 vendéggel van dolguk. Ha nem nyújtanak szexuális szolgáltatásokat, megverik őket. Amikor tűz ütött ki egy dél-thaiföldi nyaralóhely, a Phuket-sziget egyik bordélyházában, öt prostituált halálra égett. Miért? Mivel tulajdonosuk odaláncolta őket az ágyukhoz, hogy ne tudjanak megszökni a rabságból.

Honnan jöttek mindezek a fiatal nők? Állítólag a szexiparnak ez a szektora több millió  olyan lányt és nőt foglalkoztat világszerte, akiket először elrabolnak, majd erőszakot alkalmaznak rajtuk, és végül eladják őket prostituáltnak. A nemzetközi szexkereskedelem virágzásáért három tényező összefonódása okolható: a fejlődő országok szegénysége, a gazdag országok jómódja, valamint azok a törvények, melyek szemet hunynak a nemzetközileg folytatott kereskedelem és a szerződéses rabszolgaság fölött.

A délkelet-ázsiai nőmozgalmak becslése szerint az 1970-es évek közepe és az 1990-es évek eleje között 30 millió nőt adtak el világszerte. Azok, akik a testtel kereskednek, átkutatják a vonatállomásokat, a szegény falvakat és a városi utcákat, védtelennek látszó fiatal lányokat és nőket keresve. Az áldozatok rendszerint iskolázatlanok, árvák, magukra vannak hagyva, vagy nélkülöznek. Fondorlatosan munkát ígérnek nekik, átszállítják őket a határon, majd bordélyházakba adják el őket.

A kommunista blokk 1991-es feloszlása óta egy teljesen új népréteg jött létre, mely elszegényedett lányokból és nőkből áll. A korlátozások megszüntetése, a privatizáció és a növekvő társadalmi egyenlőtlenség oda vezetett, hogy nagyobb lett a bűnözés, a szegénység és a munkanélküliség. Sok orosz és kelet-európai lány most nagy hasznot hoz a szervezett nemzetközi prostitúciónak. „Az emberkereskedelem nem jár annyi kockázattal, mint a kábítószer-kereskedelem” — mondta Anita Gradin, volt európai igazságügyi megbízott.

Elveszett gyermekkor

Egy ázsiai kicsiny szőnyegkészítő üzemben vannak olyan ötéves gyermekek is, akik hajnali négy órától este 11 óráig dolgoznak, s a munkájukért nem kapnak fizetést. Sok esetben az ilyen gyermekmunkások egészsége nagy kockázatnak van kitéve, mivel veszélyes gépeket használnak, hosszú órákat dolgoznak gyengén megvilágított, rosszul szellőző helyen, és a munka során ártalmas vegyszerekkel kerülnek kapcsolatba. *

 Miért olyan keresettek a gyermekmunkások? Mivel a gyermekmunka olcsó, s mert a gyermekek természetükből adódóan tanulékonyak, könnyen fegyelmezhetők, és túlságosan meg vannak ijedve ahhoz, hogy panaszkodjanak. Egyes munkák elvégzésénél, például a szőnyegszövésnél, kis testüket és fürge ujjaikat nagy előnynek tekintik a lelkiismeretlen munkaadóik. Gyakran a gyermekeket alkalmazzák, miközben a szüleik otthon ülnek munka nélkül.

A bajt még fokozza, hogy a házimunkát végző gyermekek különösen védtelenek a megbecstelenítéssel és a fizikai bántalmazással szemben. Sok gyermeket elrabolnak, s eldugott helyen lévő táborokban tartanak fogva. Éjszakára megláncolják őket, hogy megakadályozzák a szökésüket. Napközben talán utakat építtetnek velük, és követ kell fejteniük.

Más esetekben a gyermekeknek azért nincs gyermekkoruk, mert kényszerházasságot erőltetnek rájuk. Az Anti-Slavery International megemlít egy jellegzetes esetet: „Egy 12 éves lánnyal tudatták, hogy a családja előkészítette a házasságát egy 60 éves férfival. Látszólag jogában állt nemet mondani, de valójában nem volt lehetősége gyakorolni ezt a jogát, és még csak tudatában sem volt annak, hogy megtehetné ezt.”

Akik adósság miatt kerülnek rabszolgaságba

Több százezer munkás van a munkaadójához és munkahelyéhez kötve az általa vagy a szülei által felvett kölcsönök miatt. Hagyományosan főleg a mezőgazdasági területeken — ház körüli munkásként vagy földművesként — dolgoztatják azokat az embereket, akiknek törleszteniük kell az adósságaikat. Néhány esetben az adósság apáról fiúra száll, s emiatt a családtagok állandó rabszolgaságban maradnak. Más esetekben a munkaadók, akiknek tartoznak a pénzzel, eladják az adósságot egy másik munkaadónak. Szélsőséges esetekben a kötelezettségeiket törlesztő munkások egyáltalán nem kapnak fizetést a munkájukért. Vagy talán úgy tartják őket rabszolgaságban, hogy újra meg újra kis előleget adnak a fizetésükre, s így nem tudnak elszakadni a munkaadójuktól.

Rituális rabszolgaság

A 12 éves nyugat-afrikai Binti egy a közül a több ezer lány közül, aki trocosiként szolgál. Ez a szó eve nyelven azt jelenti, hogy ’istenek szolgái’. Arra kényszerítik, hogy a rabszolgák életét élje, és olyan bűnért vezekeljen, amelyet nem is követett el — ez a bűn a megszületéséhez vezető nemi erőszak volt! Jelenlegi felelősségei arra korlátozódnak, hogy elvégezze a mindennapos  házimunkákat a helyi fétispapnál. Később Binti feladatai kiterjednek majd arra is, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtson a papnak, aki a tulajdonosa. Ha Binti középkorú lesz, felváltja majd valaki más: a pap keres egy másik vonzó lányt, hogy trocosiként szolgálja őt.

Bintihez hasonlóan a rituális rabszolgaság több ezer más áldozatát is a családja ajánlotta fel, hogy lényegében rabszolgaként dolgozzon. Így próbálnak vezekelni azokért a tettekért, melyeket bűnnek mondanak vagy egy szent törvény megsértésének. A világ több részén arra köteleznek lányokat és nőket, hogy vallási feladatokat lássanak el, és szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak papoknak vagy másoknak — mindezt azzal az ürüggyel, hogy ezek a nők istenségek feleségei. Sok esetben ezek a nők további fizetetlen szolgálatokat végeznek. Nem változtathatják meg szabadon a lakóhelyüket és a munkájukat, s gyakran hosszú éveken át szolgák maradnak.

Hagyományos rabszolgaság

Bár a legtöbb ország azt állítja, hogy törvényesen felszámolta a rabszolgaságot, néhány területen mostanság mégis újjáéled a hagyományos rabszolgaság. Ez rendszerint azokon a helyeken történik, melyeket belviszályok vagy fegyveres harcok sújtanak. „Ott, ahol harcok folynak, a jogszabályokat egy időre hatásosan félreteszik — számol be az Anti-Slavery International. — A katonáknak vagy a felfegyverzett polgárőröknek elég hatalmuk van ahhoz, hogy ingyenmunkára tudják kényszeríteni az embereket . . . , s nem félnek attól, hogy ezért megbüntetnék őket. Főleg azokról a területekről érkezik ilyesmiről jelentés, amelyeket nemzetközileg el nem ismert fegyveres csoportok uralnak.” De e szervezet szerint „mostanában beszámolók érkeznek arról is, hogy a kormány katonái minden törvényt áthágva rabszolgamunkára kényszerítik a polgárokat. A katonákról és a polgárőrökről azt is mondják, hogy részt vesznek a rabszolga-kereskedelemben, és másoknak adják el a munkára foglyul ejtett embereket.”

Sajnos a rabszolgaság átka számos formában és sokféleképpen álcázva még mindig kísérti az emberiséget. Álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el újra azon, hogy hány ember élete van érintve: világszerte embermilliók sínylődnek rabszolgaságban. Majd gondoljunk arra az egy-két modern kori rabszolgára — esetleg Lin-Linre vagy Bintire —, akiknek ezeken az oldalakon olvashattuk a történetét. Szeretnéd látni a modern kori rabszolgaság bűnének a végét? Vajon egyszer tényleg megszüntetik a rabszolgaságot? Mielőtt ez megtörténne, gyökeres változásokra van szükség. Ezekről a változtatásokról lesz szó a következő cikkben. Kérjük, olvasd el azt is.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

KERESIK A MEGOLDÁST

Különféle hivatalos szervek, például az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, azon vannak, hogy a modern kori rabszolgaság felszámolásának módszereit kidolgozzák és alkalmazzák. Ezenkívül számos civil szervezet, többek között az Anti-Slavery International és a Human Rights Watch is erőfeszítéseket tesz azért, hogy az emberek figyelmét felhívja a modern kori rabszolgaságra, és felszabadítsa annak áldozatait. Ezeknek a szervezeteknek némelyike olyan különleges címkék bevezetését sürgeti, melyek jelzik, hogy egy termék rabszolgamunka vagy gyermekmunka igénybevétele nélkül készült-e. Más képviseletek azt követelik, hogy léptessenek életbe törvényeket azokban az országokban, ahonnan „szexturizmus” indul, hogy a hazájukba való visszatértükkor vádat lehessen emelni azok ellen az emberek ellen, akik gyermekekkel létesítettek nemi kapcsolatot. Néhány emberi jogi aktivista odáig megy, hogy nagy összegeket fizet a rabszolga-kereskedőknek és a rabszolgatartóknak, mert szeretne annyi rabszolgát kiszabadítani, amennyit csak tud. Erről még viták folynak, mivel ez jövedelmező üzletté teszi a rabszolgák árusítását, és felviszi a rabszolgák árát.

[Kép a 7. oldalon]

Sok fiatal lányt kényszerítenek házasságkötésre

[Forrásjelzés]

UNITED NATIONS/J.P. LAFFONT

[Kép a 8. oldalon]

Adósságukat törlesztő rabszolgák ételért állnak sorba

[Forrásjelzés]

Ricardo Funari

[Kép a 8. oldalon]

A kisgyermekeket olykor katonai szolgálatra kényszerítik

[Forrásjelzés]

UNITED NATIONS/J.P. LAFFONT