„Pókhálócsipke” — Lenyűgöző paraguayi kézimunka

AZ ÉBREDJETEK! PARAGUAYI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

PARAGUAY, ASUNCIÓN. Csomagjainkat kirakodják a repülőgépből, így van néhány percünk arra, hogy körülnézzünk. Feleségem hirtelen egy kirakathoz húz engem. „Hát nem káprázatos?” — kiált fel, és egy gyönyörű, rendkívül összetett mintázatú csipketerítőre mutat. Rögtön azon kezd el tűnődni, hogyan készíthették.

A pókhálócsipke Arábiából származik. A Paraguay, Touristic and General Information című könyv szerint „onnan a Kanári-szigetekre és Spanyolországba került, a XVII. és a XVIII. század között pedig Paraguayba vitték, ahol az úgynevezett Teneriffa napcsipke elnevezést a paraguayi csipke, illetve nanduti név váltotta fel”. Paraguayban ez a finom csipke a csipkekészítő sajátos keze nyomát kezdte magán viselni, és még a helyi növényzet és az állatvilág jellegzetességeit is belefoglalták a mintázatba. Igaz, hogy a csipke nem helyi találmány, de a paraguayiak újfajta öltésekkel gazdagították. A csipkekészítés sok őslakos kenyérkeresetévé vált.

Hogyan készítik ezt a pókhálóra emlékeztető, bonyolult csipkét? Idegenvezetőnk elvitt minket Asuncióntól 30 kilométerre keletre, egy Itauguá nevű kisvárosba, hogy megtudjuk a választ. Elmondta nekünk, hogy a paraguayi pókhálócsipke nagy része ezen a környéken készül. Valóban sok kézimunka látható a főutca kirakataiban.

Az egyik üzlet tulajdonosa szívélyesen üdvözölt bennünket, és megmutatott nekünk néhány vonzó árut. A következőket magyarázta el nekünk: „A kézi csipkét készítésének módja szerint osztályozzák. A pókhálócsipke varrott csipke. A legtöbb paraguayi csipkekészítő fejből tudja a motívumot, mások viszont sablont használnak. Mindegyikük egy fakeretbe fogott vászonnal dolgozik, és tűt meg fonalat használ a csipke készítéséhez. Édesanyjuktól tanulják ezt a mesterséget még kisgyermekkorukban, majd a gyermekeiknek is megtanítják.”

A keresztes pók mindössze két-három óra alatt megszövi hálóját. „Két-három hónapba telik egy nyolcszemélyes asztalra való terítő elkészítése, ha durvább fonallal dolgoznak. Hat-nyolc hónap kell ahhoz, hogy egy ugyanilyen terítőt finom fonalból készítsenek el — mondta vendéglátónk. — Minél finomabb a fonal, annál gyönyörűbb az eredmény.”

Egy kis fehér csipketerítőt mutatva ezt mondja: „Ennek a központi mintázata a guajava fa virágát ábrázolja. A fonalat munka közben számolni kell. Ezt a mintát a legnehezebb elkészíteni. Ha finom fonalat használnak, két hét kell hozzá. A csipkekészítők eredetileg csak finom fonallal dolgoztak, és minden csipke nagyon drága volt. Így sok csipkekészítő durvább fonallal kezdett dolgozni azért, hogy gyorsabban elkészüljön a munka, és ne legyen olyan költséges.”

Színes és fehér tányéralátétek, poháralátétek, kis terítők, abroszok és más háztartási cikkek kellették magukat. Amikor a ruházati cikkek felől kérdezősködtünk, vendéglátónk leplezetlen büszkeséggel gyorsan előhozta a lányának az egyik ruháját. Gyönyörű, szivárványszínű ünnepi ruha volt. Más üzletekben ügyesen elkészített képeslapokat találtunk, amelyekben finom csipke volt. Nem csoda, hogy a pókhálócsipke a leghíresebb paraguayi kézimunka.

 [Egész oldalas kép a 18. oldalon]