Egy gyilkos megfékezése

Az Ébredjetek! kanadai tudósítójától

PUSZTÍTJA az erdőt: megkíméli a fiatalokat és megtámadja az idősebb fákat. A gyilkos az áldozatához képest igen parányi. Gyorsan mozog, és addig nincs megelégedve, amíg teljesen be nem fejezte a pusztítást. Amint az áldozat megpróbálja távozásra bírni a betolakodót, élethalálharc alakul ki köztük. Végül a támadó győz.

Ki ez az ellenség? A támadó az Észak-Amerika nyugati részén őshonos apró hegyifenyőszú (Dendroctonus ponderosae). Áldozata az egyik kanadai tartományban, Brit Columbiában gyakran előforduló, méltóságteljes csavarttűjűfenyő.

A tartomány erdős területének megközelítőleg 35 százaléka csavarttűjűfenyőkből áll, s itt igen jól fejlődik ez a csupán 3-8 milliméter hosszúságú, hengeres hegyifenyőszú. Eleinte beteg, idősebb fenyőfaállományok a célpontjai. Amint azonban a bogárpopuláció növekszik, már egészséges, kifejlett fákat is megtámad. (Lásd „ A hegyifenyőszú életciklusa” című bekeretezett részt.) Nemrégiben több pusztító járvány söpört végig Brit Columbián, mely miatt egyetlen év alatt 30 millió fenyőfa pusztult el. Becslések szerint egy szú károsította fából elegendő bogár jöhet elő ahhoz, hogy két ugyanakkora fát kipusztítson a következő évben.

A hegyifenyőszú az ökoszisztéma természetes alkotóeleme, és a futótüzekkel együtt ezeknek a bogaraknak szerepük van az érett csavarttűjűfenyőkből álló erdők felújításában. Az emberi beavatkozásokkal (a tűz észlelése és eloltása) azonban nagy területeken megvédik az érett és idősebb faállományokat. Bár ezzel megvédik a vadvilág természetes környezetét és a vándorlási útvonalakat, valamint a kikapcsolódásra és az ipari célokra fenntartott erdőket, szükségessé vált a hegyifenyőszú megfékezése is. De hogyan lehet megtalálni, és nyomon követni ezeket az apró kártevőket a hatalmas vadonban? Hogyan lehet — ha egyáltalán lehetséges — megfékezni pusztításukat?

Felderítés és nyomon követés

A hegyifenyőszú megfékezése a felderítéssel kezdődik. A hatalmas erdőt a levegőből megvizsgálják, s közben azokat a fákat keresik, amelyeknek koronája bebarnult. Ezeket a megtámadott fákat könnyű észrevenni a zöld koronatengerben. A Globális Helymeghatározó Rendszer (GPS) használatával meghatározható egy szú károsította terület, valamint a barna színű fák száma. Az adatokat feljegyzik, és gondosan tárolják egy hordozható számítógépben. Később ezeket az adatokat letöltik az irodai számítógépekbe, majd nagyteljesítményű földrajzi információs rendszerekkel ráhelyezik az erdőterület részletes térképére. Ezután mindegyik szú károsította terület kap egy számot, és egy listát készítenek, amelyen  rajta vannak minden egyes területnek a koordinátái. Ez nagyon fontos a földmérőknek, akiknek az a küldetésük, hogy ellenőrizzék, milyen mértékű a károsodás.

De nem a barna koronájú fák jelentenek igazi veszélyt az erdőre, hanem azok a zöld fák, amelyeket nemrégen támadtak meg a bogarak. Ezeket általában azon lyuk körüli gyantakupacokból lehet felismerni, amelyen a bogarak bejutottak a fába. Ezenkívül a fa alján található rágcsálék, vagyis fűrészpor is jelzi a jelenlétüket. Mindegyik szú károsította fát megjelölnek egy műanyag jelzőszalaggal, és festékkel megszámozzák őket. Feljegyzésre kerülnek a terep jellegzetességei, az, hogy hány fát támadtak meg a bogarak, valamint minden olyan információ, amely szükséges ahhoz, hogy segítsenek az illetékes erdőgazdálkodási szerveknek eldönteni, mit kellene tenni a károsodás továbbterjedésének megfékezésére.

Védekező eljárások

Ha egy szú károsította terület elég nagy ahhoz, hogy indokolt legyen ott a fakitermelés, akkor egy másik csapatot küldenek a helyszínre a terület feltérképezésére. A fakitermelési tervet az Erdészeti Főigazgatóság elé kell terjeszteni elfogadásra. A fakitermelő vállalat felelős a terület újraerdősítéséért, és a facsemeték gondozásáért addig, amíg már magukra lehet hagyni őket, hogy nőjenek. Ez az eljárás nemcsak a fák hasznosítását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy megakadályozzák a károsodás terjedését, és hogy új állományt telepítsenek.

De ha nem lehet megvalósítani a fakitermelést, akkor a fákkal tanácsos egyenként foglalkozni. Ez abból állhat, hogy növényvédő szert injekcióznak a szú károsította fákba, vagy kidöntik, és ott a helyszínen elégetik a növényt. Az utóbbi megfékező eljárás, melyet tél vége felé vagy kora tavasszal végeznek, mielőtt a bogarak előjönnek, nagyon hatásos, de egyben kemény munkával jár. Dale, aki az ilyen károsodások felderítésében és megfékezésében szakértő, elmondja az Ébredjetek! folyóiratnak, hogyan telik egy átlagos munkanapja.

„Először is ügyesen kell vezetni az egysávos utakon, melyeken a fakitermeléskor használt, hatalmas terheket szállító nagy teherautók is közlekednek. Biztonsági okokból egy kétsávos rádiót használunk, hogy nyomon kövessük a forgalmat az úton. Mikor véget ér az út, levesszük az autóról a motoros és a hagyományos szánjainkat, és ezekkel megyünk tovább, egyre beljebb haladva az erdő sűrűjébe. GPS-ünk és iránytűink gondosan el vannak csomagolva, valamint a láncfűrészek, benzin, olaj, fejszék, rádiók, hótaposók és  az elsősegély-felszerelés is. Mocsaras, ingoványos területeken kelünk át, és öreg csapásokon haladunk a vadonban néhány kilométert. Mikor nem tudnak továbbmenni a motoros szánjaink, felvesszük a hótaposóinkat, és gyalog megyünk tovább, jóllehet ez némi nehézséget jelent, hiszen a hó egyes helyeken még a 120 centimétert is elérheti.

Egy kicsit nehéz a kiszámíthatatlan terepen a 15 kilogrammos felszerelésünket cipelni. Szívünk gyorsan ver az erőkifejtéstől. Mennyire örülünk, amikor megtaláljuk a helyszínt! De még csak most kezdődik az igazi munka. Egy szakképzett munkás rögtön felfedezi, melyek a szú károsította fák, majd kidönti azokat. Ezután a csapat odamegy a fákhoz, felaprítja olyan nagyságú darabokra, hogy el lehessen égetni. A kérget tökéletesen el kell égetni, hogy teljesen megsemmisüljenek a lárvák. Amikor eljön az ebédidő, a hőmérséklet –20 °C, s ezért igazán jól esik megmelegedni a tűznél, valamint kiolvaszthatjuk fagyos szendvicseinket. Majd újra visszamegyünk dolgozni. A téli égbolt azonban nagyon hamar besötétedik, arra emlékeztetve bennünket, hogy ideje hazamenni.”

Munka a vadonban

Az erdőben dolgozó emberek munkája fokozott figyelmet igényel. Miközben ezek a szakképzett emberek megoldják a nehézségeket, gyönyörködnek az őket körülvevő teremtésműben: hihetetlen látványban van részük, és emlékezetes találkozásaik vannak a vadvilággal. Vannak ártalmatlan találkozások, mint például amikor egy fajd szinte a lábuk alól hangosan kirepül a hóból, vagy amikor egy szerencsétlen mókus hirtelen előbújik odújából, s felszalad egy munkás lábán, nem kis riadalmat okozva ezzel. Más találkozások viszont halálosak is lehetnek — például valakit üldözőbe vehet egy grizzly vagy egy fekete medve. Odafigyeléssel és képzéssel azonban általában a lehető legkisebbre lehet csökkenteni a veszélyeket, és a munkások anélkül élvezhetik a vadvilág szépségeit, hogy túlzottan félniük kellene.

Érdekfeszítő haladást érnek el az emberek a technika felhasználásával, hogy így megőrizzék a föld értékes erőforrásait. Sok lelkiismeretes ember igyekszik megóvni és megőrizni értékes fáinkat, például azáltal, hogy megfékezi a hegyifenyőszút. Nem kétséges, hogy még sok mindent kell megtanulnunk a csodálatos erdeinkről. Vágyakozva tekintünk arra az időre, amikor majd képesek leszünk gondozni őket eredeti rendeltetésükkel teljesen összhangban.

[Kiemelt rész/ábra a 22. oldalon]

 A hegyifenyőszú életciklusa

A nyár közepén egy kifejlett nőstény bogár a csavarttűjűfenyő kérgén keresztül átbújik a fa szíjács részébe. Párzás után körülbelül 75 petét rak le. A folyamat során a nőstény egy kék színű gombát is bevisz a szíjácsba, hogy megakadályozza a gyanta folyását, mely elpusztíthatná a bogarakat. A petékből később kukacra hasonlító lárvák kelnek ki, melyek fahánccsal, a fa egyik összetett szövetével táplálkoznak. A bogár heteken belül sikeres támadást indít, és a gazdanövényt úgy öli meg, hogy elzárja a víz és a tápanyag áramlását. A lárva télen fejlődik, nyáron pedig kikel, és elrepül, hogy újabb fákat támadjon meg — ezzel folytatódik a körfolyamat.

[Ábra]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Kifejlett egyed

Peték

Lárva

Báb

[Képek a 22–23. oldalon]

Közeli felvétel egy megkárosított fáról

Szú károsította fák

Gyantakupacok