Ma már bevallják, hogy vallási türelmetlenség volt

Az Ébredjetek! nagy-britanniai tudósítójától

„A PÜSPÖKÖK sajnálkozásukat fejezték ki Mária királynő »irtózatos bűntettei« miatt” — jelent meg a nagy-britanniai Catholic Herald 1998. december 11-i számának címoldalán. Anglia és Wales római katolikus püspökei beismerték, hogy „a katolikus vallás nevében borzalmas bűnöket követtek el, például Nagy-Britanniában a protestánsok ellen a reformáció idején”. Ki volt Mária királynő? Milyen gonoszságot követett el, amivel ilyen beismerő vallomásra késztette a püspököket? És miért éppen most adták ki ezt a nyilatkozatot az angol és a walesi püspökök?

Tudor Mária 1516-ban született a római katolikus Angliában. Ő volt VIII. Henrik első feleségének, Aragóniai Katalinnak az egyetlen életben maradt gyermeke. Máriát hitbuzgó katolikusnak nevelte fel az édesanyja. Apja fiúörököst szeretett volna, de Katalin nem szült fiút. Mivel a pápa nem volt hajlandó érvényteleníteni a Katalinnal kötött házasságát, Henrik saját kezébe vette az ügyet. Ez előkészítette a talajt a protestáns reformáció számára Angliában. Henrik 1533-ban feleségül vette Boleyn Annát, négy hónappal azelőtt, hogy Thomas Cranmer, Canterbury érseke érvénytelenítette Henrik első házasságát.

 A rá következő évben Henrik hajlíthatatlansága miatt megszakadt a Rómához fűződő összes kötelék, és Henrik lett az anglikán egyház legfőbb feje. Máriát most már törvényen kívül születettnek tekintették, és nem is látta többé édesanyját, mivel Katalin az utolsó éveiben arra kényszerült, hogy visszavonuljon a nyilvánosságtól.

Protestáns vallási türelmetlenség

Az ezt követő tizenhárom év során azokra, akik nem fogadták el Henriket mint egyházfőt, vagy még mindig elismerték a pápa tekintélyét, halál várt. Henrik 1547-ben meghalt, és egyetlen törvényes fia, a kilencéves Edward lett az utódja. Őt Henrik hat felesége közül a harmadik szülte. Edward és a tanácsadói Angliát protestáns országgá akarták tenni. A római katolikusokat üldözték, ha gyakorolták vallásukat, a templomokból pedig kitették a képeket és az oltárokat.

Hamarosan feloldották a Biblia angol nyelvű nyomtatására és olvasására vonatkozó korlátozásokat, és a bibliaolvasást is tartalmazó templomi istentiszteleteket angolul tartották és nem latinul. Edward azonban 1553-ban meghalt tuberkulózisban. Még csak tizenöt éves volt. Máriát tekintették a törvényes trónörökösnek, és Anglia királynőjévé tették.

Katolikus vallási türelmetlenség

Az emberek először örömmel fogadták a harminchét éves Máriát, de a királynő hamarosan elveszítette a népszerűségét. Az alattvalók már hozzászoktak a protestantizmushoz, Mária pedig elhatározta, hogy újra római katolikussá teszi az országot. Rövid időn belül Edward minden vallási rendeletét hatályon kívül helyezték. Mária a pápa bűnbocsánatát kérte a nemzet érdekében. Anglia újra római katolikus állam lett.

De a Rómával való kibékülés új üldözési hullámot indított el, ezúttal a protestánsok ellen. A protestánsokat rosszindulatú keléshez hasonlították, amelyeket ki kell vágni, mielőtt az egész testet elborítanák. Sokakat, akik nem voltak hajlandók elfogadni a római katolikus egyház tanításait, elevenen égettek el máglyán.

Az eretnekek büntetése

John Rogers volt az első, akit Mária uralkodása alatt kivégeztek. Ő állította össze a Matthew bibliája néven ismert fordítást, amelyen a King James Version alapul. Rogerst a római katolicizmus ellen irányuló egyik prédikációja után, amelyben óva intett a „veszedelmes pápistaság, a bálványimádás és a babona” ellen, egy évre börtönbe zárták, és 1555 februárjában eretnekség vádjával elégették.

John Hoopert, Gloucester és Worcester püspökét szintén eretneknek bélyegezték. Hooper kijelentette, hogy a papoknak megengedett a házasságkötés, és hogy ha házasságtörés történt, akkor engedélyezhető a válás. Ezenkívül Hooper tagadta, hogy Krisztus fizikailag jelen lenne a misén. Élve megsütötték. Halálához vezető kínszenvedései majdnem háromnegyed órán át elhúzódtak. Amikor a hetvenéves Hugh Latimerre került a sor, hogy tűzhalált haljon, a protestáns prédikátor a következő szavakkal buzdította Nicholas Ridley-t, aki református társaként szintén máglyahalálra volt ítélve: „Ne csüggedj, Ridley testvér, légy férfi. Bízom, hogy Isten kegyelméből ezen a napon olyan lángot gyújtunk Angliában, amely sosem fog kialudni.”

Thomas Cranmert is, aki Henrik és Edward király idején Canterbury első protestáns érseke volt, elítélték eretnekként. Bár ő megtagadta a protestáns hitét, az utolsó pillanatban a nyilvánosság előtt pálfordulást tett. A pápáról kijelentette, hogy Krisztus ellensége, és jobb kezét a tűzbe nyújtotta, hogy először azt égessék meg, mert azzal vétkezett, amikor aláírta a hite megtagadásáról szóló dokumentumokat.

Noha legkevesebb nyolcszáz jómódú protestáns menekült külföldre, hogy biztonságban lehessen, az ezt követő három  évben és kilenc hónapban, Mária haláláig, legalább 277 személyt égettek el máglyán Angliában. Az áldozatok közül sokan átlagemberek voltak, akik teljesen összezavarodtak, és nem tudták, miben higgyenek. A fiatalok úgy nőttek fel, hogy mindenféle rosszat hallottak a pápáról, most pedig azért büntették őket, mert a pápa ellen beszéltek. Mások megtanulták, hogy saját maguknak kell olvasniuk a Bibliát, és kialakították egyéni vallásos elképzeléseit.

A máglyán égő férfiak, asszonyok és gyermekek lassú kínhalála sokakat elborzasztott. Carolly Erickson történész így ír le egy, a korra jellemző helyzetképet: „A tűzrevaló fa gyakran még nyers volt, és a gyújtósnak használt szittyó sem gyulladt könnyen, mert túl nyirkos volt. Az áldozatra kötött lőporos zsákocskák, amik a kínhalált rövidítették volna, nem fogtak tüzet, vagy csak megnyomorították az elítéltet, és nem halt meg tőle.” Az áldozatoknak nem tömték be a száját, ezért „sikolyaik és imáik több esetben egészen a haláluk pillanatáig hallhatóak voltak”.

Egyre többeknek lettek kétségeik egy olyan vallás felől, amelynek embereket kellett máglyán elégetnie ahhoz, hogy érvényt szerezzen a tanításainak. Az áldozatok iránti együttérzéstől indíttatva születtek a protestáns mártírokról szóló népdalok. John Foxe elkezdte összeállítani a Book of Martyrs című művét, amely majdhogynem olyan hatással volt a protestáns reformátorokra, mint a Biblia. Sokan, akik Mária uralkodásának kezdetén még római katolikusok voltak, uralkodása vége felé már áttértek a protestáns hitre.

Mária hagyatéka

Miután Mária királynő lett, azt mondta, hogy feleségül fog menni az unokatestvéréhez, Fülöphöz, a spanyol trónörököshöz. Fülöp más országbeli király volt, és szenvedélyesen római katolikus. A legtöbb angol mindenre vágyott, csak erre nem. A házasságot ellenző protestánsok felkelést szerveztek, amely megbukott, és száz lázadót kivégeztek. Fülöp és Mária 1554. július 25-én kötött házasságot, bár Fülöpöt soha nem koronázták királlyá. A meddő házasság gyötörte Máriát, aki római katolikus örököst szeretett volna.

Mária egészsége meggyengült, és rövid, ötéves uralkodás után negyvenkét évesen meghalt. Fájdalomtól sújtottan hunyt el. Férje már unta őt, legtöbb alattvalója pedig gyűlölte. Halálakor a londoniak közül sokan az utcákon ünnepeltek. Fanatizmusa nemhogy helyreállította volna a római katolicizmust, hanem még indokoltabbá tette a protestantizmus terjedését. Hagyatéka összegződik abban a névben, amelyen ismertté vált: Véres Mária.

Rossz irányba terelő lelkiismeret

Miért rendelte el Mária, hogy ilyen sokakat máglyahalálra ítéljenek? Őt arra tanították, hogy az eretnekek elárulják Istent, és saját küldetésének érezte, hogy kiirtsa ezt a befolyást, mielőtt az egész nemzetet megfertőzné. Mária a lelkiismeretére hallgatott, csak közben nem vette figyelembe azoknak a jogait, akiket a lelkiismeretük más irányba vezetett.

De a protestánsok ugyanilyen vallási türelmetlenséget tanúsítottak. Henrik és Edward király uralkodása alatt is volt, hogy embereket égettek el a vallási nézeteik miatt. A trónon Máriát követő protestáns I. Erzsébet felségárulásnak minősítette, ha valaki a római katolikus vallást gyakorolta. Uralkodása alatt több mint 180 angol római katolikust végeztek ki. Az ezt követő évszázadban is további százak haltak meg vallási nézeteik miatt.

Miért most kérnek bocsánatot?

Az Egyesült Nemzetek által kiadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1998. december 10-én volt az ötvenéves évfordulója. A nyilatkozat 18. cikke elismeri, hogy mindenkinek „joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához”, és ez a jog magában foglalja a vallás megváltoztatásának, a vallás tanításának és gyakorlásának a szabadságát. Anglia és Wales római katolikus püspökei úgy döntöttek, hogy az ötvenéves évforduló „helyénvaló alkalom arra, hogy a katolikusok megvizsgálják saját lelkiismeretüket ebben a kérdésben”, és beismerjék, milyen „borzalmas bűnöket” követtek el különösen Tudor Mária uralkodása alatt.

Habár most megbánást mutatnak a közel 450 évvel ezelőtti vallási türelmetlenség miatt, változott-e igazán valami? Ma már nem égetnek meg senkit máglyán, de nagyon sok állítólagos keresztény ma is erőszakot követ el más valláshoz tartozókon, vagy megöli őket. Az ilyen vallási türelmetlenség nem tetszik Istennek. Sőt Jézus Krisztus, aki tökéletesen visszatükrözi Isten egyéniségét, kijelentette: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35).

[Kép a 12. oldalon]

Mária királynő

[Forrásjelzés]

From the book A Short History of the English People

[Kép a 13. oldalon]

Latimert és Ridley-t máglyán égették el

[Forrásjelzés]

From the book Foxe’s Book of Martyrs

[Kép a 13. oldalon]

Cranmer úgy akarja, hogy jobb kezét égessék meg először

[Forrásjelzés]

From the book The History of England (Vol. 1)

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

Keretdísz: 200 Decorative Title-Pages/Alexander Nesbitt/Dover Publications, Inc.